Az Unió egyik leggyengébb láncszeme vagyunk - interjú Szalay-Berzeviczy Attilával

Publikálás dátuma
2020.02.13. 09:00

Fotó: Pavel Bogolepov / Népszava
Nem elég felkészült a gazdaság egy jövőbeni recesszió időszakára - vélekedett Szalay-Berzeviczy Attila, a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) korábbi elnöke, aki szerint a 2032-es olimpiai rendezésre akár pályázhatna is Budapest.
Egyre gyakrabban hallani, hogy fel kell készülni a közelgő válságra. Felkészültünk?        Az elmúlt tíz évben a kormány jelentős előrelépést tudott elérni Magyarország válságállóságának a javításában azzal, hogy véget vetett a magas költségvetési és folyó fizetési mérleghiányos korszaknak, mely folyamatosan nagyon magas kamatszinttel párosult. Fontos lépés volt ezen az úton a devizahitelezés fejezetének lezárása és a lakossági megtakarítások becsatornázása az állampapírpiacba. Mindezeknek köszönhetően az ország eladósodottságának mértékében és szerkezetében kedvező irányú változások indultak el, ami biztosabb lábakon tartja ma a pénzügyi egyensúlyi helyzetünket egy következő válsággal szemben, mint amilyen helyzetben vártuk a 2008-ban beköszöntött krízist. Ugyanakkor a hazai GDP méretét tekintve annak ellenére nincs látványos előrelépés, hogy a két eddigi uniós költségvetési ciklusban összesen 11 000 milliárd forint uniós támogatás ömlött be a magyar gazdaságba, miközben a költségvetési  és a pénzügyi politikánk a gazdasági trendeket követi, azaz prociklikus. Felmerül a kérdés: milyen eszközeink maradnak a növekedés támogatására egy majdani nemzetközi recessziós környezetben.   Ront vagy javít a helyzeten a folyamatos forintgyengítésre játszó monetáris politika?    Rövidtávon támogatni tudja az exportnak  azt a részét, amely nem jelentős importtartalommal dolgozik, és a turisztikai ágazatunkat, amelyek valóban hozzájárulnak a növekedéshez. Viszont hosszabb távon ellentétes is lehet a hatása, ugyanis a hazai fizetőeszköz folyamatos leértékelődése elkényelmesítheti ezen gazdasági szereplőket, akik ezáltal kevésbé vannak rákényszerítve a tényleges versenyképességet fokozó lépések megtételére. A lakosságot viszont nagyon rosszul érinti a gyenge forint, hiszen nemcsak jelentősen drágább lett külföldre utazni, de a megugró infláció miatt most már itthon is láthatóan gyengül a jövedelmek és a megtakarítások vásárlóereje.  Hosszú évek óta Ausztriában él és dolgozik. Bécsből nézve hogy látni, belátható időn belül a felzárkózunk a szomszédos országhoz?    Ha csak a két ország jelenlegi GDP-jét és növekedési számait vesszük figyelembe, és ezeket hosszútávra adottságként kezeljük, akkor is mintegy egy évszázad múlva foghatnánk be Ausztriát. Ugyanis az osztrák számok is jók. A hosszútávú felzárkózási céljaink elérésében jelenleg több fontos tényező hátráltat. Míg Ausztria a legkevésbé korrupt országok közé tartozik a világon, addig mi az Unió egyik leggyengébb láncszeme vagyunk ezen a területen. Ez pedig nem segíti a versenyképességünket, ami negatívan hat a termelékenységi mutatóinkra és a növekedési ütemünkre.  A jelenlegi növekedési többletünk se segít a felzárkózásban?  Ennek meghatározó részét az uniós pénzek és a német autóipar generálja. Kérdés, hogy ezekre meddig támaszkodhat a hazai gazdaság, és ezek nélkül mire lennénk képesek. Ennél is fontosabb azonban a növekedés előállításáért felelős magyar humán tőke állapota. A demográfiai mérések szerint a magyar lakosság létszáma naponta nagyjából 70 fővel csökken, míg Ausztriáé naponta 130 fővel nő, 2040-re a történelem folyamán először Ausztria lakosságának mérete meg fogja előzni Magyarországét. Ezért teljesen érthető, hogy a gyerekvállalás kiemelt támogatása a magyar kormány részéről. Érdemes megemlíteni, hogy a születések száma Ausztriában sem magasabb, mint Magyarországon, de ott jóval kedvezőbbek a halálozási és bevándorlási adatok. A nyugati szomszédunknál a várható élettartam átlagosan 81 év, míg nálunk ez csak 76.  Mennyiben hat a magyar minőségi munkaerő külföldre vándorlása? A Nyugat elszívó hatása komoly gazdaságlassító tényező, miközben az elvándorlás megakadályozásához szükséges bérkülönbségek csökkentéséhez, és az új munkahelyek teremtéséhez erős növekedésre és nagyon dinamikus felzárkózásra van szükség. Összegezve: versenyt futnak egymással az egymás ellen ható folyamatok.  Mi történne, ha egyik napról a másikra kormányzati akarattal zárnánk ezt a "bérszakadékot"?    Az ilyen mesterségesen kialakított béreket nem sokáig tudnák élvezni az emberek, mivel egyből el is vesztenék az állásaikat. A piaci folyamatok ilyen drasztikus kiigazításával egyetlen vállalat sem tudna megbirkózni. Fontos tudni, hogy a béremeléseknek mindig köszönő viszonyban kell lenniük az előállított javak és szolgáltatások mennyiségével és értékével. Egyik sem szaladhat előre a másik nélkül. Ugyanakkor, mivel gyakorlatilag nyitva vannak a határaink, szabad a munkaerőáramlás, így az távozhat, aki akar és tud.    Mi az egyik legnagyobb kihívás ma?  Az, hogy a gazdaság a munkaerő kiáramlás ellenére eléggé növekedésben tudjon maradni ahhoz, hogy az általános bérszínvonal mihamarabb felkapaszkodjon arra a szintre, ahol már nem éri meg a külföldi munkavállalás. Ezen most segít az szja-rendszerünk is, amely sokkal kedvezőbb helyzetet teremt itthon, mint mondjuk Ausztriában. Az más kérdés, hogy a béremeléseknek, a kedvezményes adókulcsoknak és a családi támogatásoknak köszönhetően az emberek zsebében maradó többletjövedelem vásárlóerejét jelentősen redukálja a forint folyamatos leértékelődése, és ezzel együtt az infláció megugrása.  Mint a BÉT korábbi elnöke, miképpen látja a tőzsde szerepét a versenyképesség javításában?  Újabb nemzeti zászlóshajók létrejöttére lenne szükség a magyar vállalati szektoron belül. Olyanokra, amelyek a nemzetközi piacokon eredményesen versenyeznek, miközben itthon döntenek a munkaerő fejlesztésről, a nemzetközi akvizíciókról, az osztalékpolitikáról. A BÉT legnagyobb vállalatainak a BUX-kosárban betöltött szerepét 25 éve nem veszélyezteti semmi. Ezek a kelet-közép európai régióban is kiemelkedően fontos szerepet játszó cégek bebizonyították, hogy az igazi nagyvállalati sikerekhez csak és kizárólag a tőzsdei megmérettetésen keresztül vezet az út. Semmi nem tudja hatékonyabban kikényszeríteni a fejlődést, a versenyképesség és termelékenység javulást.      Mint Budapest legutóbbi olimpiai pályázatának nagykövete, látja esélyét, hogy valamikor a magyar főváros adjon helyet az ötkarikás nyári játékoknak? Nem ismerek még egy olyan országot a világon amelynek az életében és történelmi hagyományaiban az olimpia fontosabb szerepet töltene be és nagyobb megbecsülést kapna, mint Magyarországon, ráadásul 1896 óta folyamatosan. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság csak akkor tud velünk foglalkozni, ha már eldöntöttük, hogy a startvonalhoz állunk és elrajtolunk a versenyben. Ezt viszont csak akkor szabad megtennünk ha komolyan vesszük a pályázati folyamatot. Ennek két feltétele van. Az egyik, hogy a kormány és a főváros kerüljön teljesen összhangba abban, hogy támogatják a Magyar Olimpiai Bizottság pályázási szándékát, és arra minden politikai erő, mint pártok felett álló közös nemzeti ügyként tekintsen. A másik pedig, hogy az ország lakosságának a meghatározó többsége az ügy mögött álljon. Ennek eléréséhez viszont a fenntartható fejlődést támogató terveken túl, az emberek bizalmát élvező szakmai pályázati csapatra, őszinte kommunikációra, a pénzügyek terén teljes átláthatóságra, valamint hiteles ellenőrzésre van szükség. Különben a következő pályázat is a 2024-es sorsára jut. A legkorábbi dátum, ami majd megpályázható lesz az 2032. Erre majd 2023-ban kell pályázni, amiről 2025-ben születik NOB részéről döntés.      El tudja képzelni a mai politikai viszonyok között, hogy ebben az ügyben politikai konszenzus szülessen? Igen, ugyanis a szóba jöhető dátumok elég távoliak ahhoz, hogy a rövid távú politikai érdekek most még ne tudjanak ellehetetleníteni egy erről szóló megállapodást. Aki pedig még 2020-ban sem tudja elképzelni, hogy Magyarország 16-20 év múlva abban a helyzetben legyen, hogy Budapest egy okos olimpia házigazdája tudjon lenni, azt nem igazán értem, hogy miért politizálással tölti a drága idejét.     

Szalay-Berzeviczy Attila

A 48 éves szakközgazdász Tatabányán született. 1990 óta dolgozik a magyar és az osztrák bankrendszerben. 2004 és 2008 között a Budapesti Értéktőzsde elnöke. 2008-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki. 2005 óta a Budapesti Olimpiaért Mozgalom Alapítvány kuratóriumának elnöke. Sportdiplomataként 2014 és 2017 között a 2024-es olimpiai pályázat nemzetközi nagykövete volt 2017 óta a Magyar Olimpiai Bizottság elnöki főtanácsadója. 

Szerző

340,08 forinton az euró

Publikálás dátuma
2020.02.13. 08:02
Illusztráció: Shutterstock
Tovább gyengült és az előző este elért történelmi mélypontja körül alakult a forint csütörtökön reggel a bankközi devizapiacon.
 Reggel 6.30 órakor az eurót 340,08 forinton jegyezték, de az éjszaka folyamán 340,2 forint felett is járt az euró. Szerdán este került a történelmi mélypontjára a forint az euróval szemben: az euró röviddel 18 óra előtt átlépte a 340 forintot, szerdán reggel még 338,62 forinton jegyezték.
A dollár a szerda esti 312,20 forintról 312,85 forintra erősödött, a svájci frank pedig 319,96 forintot ért reggel az előző esti 319,66 forint után.
Az eurót 1,0869 dolláron jegyezték az előző esti 1,0895 dollár után.
Szerző

Nem vált be a nyugdíjas csodafegyver

Publikálás dátuma
2020.02.13. 06:30
A kormány nagy reményeket fűz a nyugdíjasok foglalkoztatásához
Fotó: Shutterstock
Több olyan kedvezményt kiterjesztettek a munkát vállaló nyugdíjasokra, amelyeket korábban csak a nyugdíjasszövetkezetek kaptak meg.
Évről-évre 40 ezer fővel csökken Magyarországon az aktív munkavállalási korú lakosság száma, emiatt is az egyik legégetőbb gazdasági probléma a munkaerőhiány. A kormányzat az egymást követő gazdaságvédelmi akciótervekben - a legközelebbi bejelentését, az ígéretek szerint Orbán Viktor 2020. február 16-i  évértékelője tartalmazza majd -, rendre visszatér a nyugdíjasok foglalkoztatása, sőt egyes kormányzati megnyilvánulások egyenesen a hazai munkaerőpiac aranytartalékának tekintik az időskorúakat. Olyannyira, hogy Varga Mihály tavaly októberben kijelentette, hogy akár meg lehetne tízszerezni a dolgozó nyugdíjasok most 30-40 ezres táborát. (A merész álmokat dédelgető pénzügyminiszter tárcája azóta már nem felel a foglalkoztatáspolitikáért, az az Innovációs és Technológiai Minisztériumhoz került.) Nagy reményeket fűzött a kormányzat a 2017 nyarán - a diákszövetkezetek mintájára, és számos helyen azok adminisztratív bázisára támaszkodó - közérdekű nyugdíjasszövetkezetekhez (nyusz). Számukról a legfrissebb, 2019 harmadik negyedév végi adatokból annyit lehet tudni, hogy a megalapított 151 nyuszból 117 most is működik. A tagok létszámáról azonban jelenleg csak hozzávetőleges adatok ismertek: Dolgos Attila, a Közérdekű Nyugdíjas Szövetkezetek Országos Érdekvédelmi Szövetsége alelnöke azt közölte a Népszavával, hogy szervezetük valamivel több, mint 11 ezer tagot számlál. Szakértők szerint ennek mintegy kétszerese lehet a tényleges nyusz-tagok száma. Bár folyamatosan tartanak országszerte tájékoztatókat a lehetőségről, nagy mértékű létszámnövekedésre nemigen lehet számítani, vagyis nem a nyugdíjas szövetkezetek fogják megoldani a munkaerőhiány. A nyusz-ok ugyanis tavaly januártól elvesztették legfőbb vonzerejüket, a számukra kitalált, ám azóta általánossá vált kedvezményes adózást. Idén pedig minden nyugdíjasra vonatkozóan további kedvezmények léptek, illetve júliustól lépnek hatályba. Már 2019-től a munkát vállaló nyugdíjasoknak nem kell a jövedelmük után 4 százalékos egészségbiztosítási járulékot és 10 százalékos nyugdíjjárulékot fizetniük, csak a 15 százalékos személyi jövedelemadót. (Ez a kedvezmény addig csupán a nyusz-tagoknak járt.)  Általánossá vált, hogy a foglalkoztatóknak nem kell szocho-t fizetni a náluk dolgozó nyugdíjas után. Ahol viszont továbbra is köti az állam az ebet a karóhoz, az az, hogy előzetes, kormányzati engedély kell, ha a közszolgálati típusú állást nyugdíjas töltene be. (A nyugdíjas orvosok ezt rendszerint, a szükség törvényt bont elvet követve megkapják, épp ezért a jövőben sem lesz jellemző, hogy orvosok nyusz-tagként praktizáljanak.)  Az viszont talán a nyuszok malmára hajtja a vizet, hogy idén július 1-jétől a 40 éves munkaviszonyt követően nyugdíjba menő nők kereseti korlátját feloldják, vagyis már nem veszik figyelembe, hogy a keresetük év közben összességében eléri-e  a havi minimálbér 18-szorosát, mert ha igen, akkor a nyugdíjukat fel kell függeszteni.  Hátrányos a nyusz-tagok számára, hogy ha a nyugdíjast a munkahelye közvetlenül foglalkoztatja, akkor évente 30 napos fizetett szabadság jár a számukra, emellett betegállományban is 15 napot tölthetnek a munkáltató kontójára, amiből 12-őt ki is kell fizetni. A nyusz-tagoknál a munkáltató ezeket a költségeket viszont megtakaríthatja. A nyugdíjasok nyáron akár két-három hónapot is pihenhetnek, amit nyusz-tagként könnyedén megtehetnek, hiszen a munkaidő-beosztásukat rugalmasan kezelhetik. A nyusz-tagok élelmiszerben nyújtott természetes juttatási kedvezménye továbbra is adómentes. Sőt, ha  összegyűjtik az élelmiszervásárláskor kapott számlákat, és azt bemutatják a foglalkoztatóiknak, akkor a bruttó keresetének ekkora hányada után nem kell személyi jövedelemadót fizetniük, vagyis ezen 15 százalékot megtakarítanak.  Mindezek ellenére nehéz megjósolni a nyuszok jövőjét - vélik a szakemberek. A nyugdíjasok ugyanis anyagilag jobban járnak, ha közvetlenül helyezkednek el, béralku-pozíciójuk kedvezőbb. Emellett - egyébként feleslegesen - sokan ódzkodnak a szövetkezeti formától.  

Takarítanak, könyvelnek a nyusztagok

A nyusz-tagokról elmondható, hogy életkoruk miatt nehéz fizikai munkát nem vállalnak, takarítást vagy árufeltöltést viszont szívesen. Bár könyvelőként vagy a bérszámfejtőként könnyedén el lehet helyezkedni, mégis akadnak elvétve olyan nyugdíjasok, akik szövetkezeti tagként teszik ezt. Az építőipari szakmunkások azonban kizárólag egyedül helyezkednek el. Az otthon végezhető, távmunkára lenne nyugdíjas jelentkező, azonban nincs rájuk igény. A kínálat és a kereslet viszont egymásra talál a portások, a gépkocsivezetők és kertészek esetében. A szövetkezeti taggá válás egyik motívuma a közösség iránti igény kielégítése, ennek ellenére szervezett közös programok (színházi előadás, belföldi kirándulás) nemigen fordulnak elő, pedig ezek természetbeni juttatásnak minősülnek. Emellett a munkaalkalom megtalálása, és az érdeksérelmeik orvoslásakor nyújtott segítség komoly vonzerő

Szerző