Palánk

Na, most kezdtem el nem érteni ezt az egészet. Ha a Természettudományi Múzeum esetében győzhetett a józan ész, és a lehető legmagasabb szinten megszülethetett az a döntés, hogy addig ne csomagoljanak, amíg nincsen meg az új épületük – Debrecenben vagy akárhol -, akkor mi szükség van az összes többi erőszakoskodásra? Mi értelme van annak például, hogy Baán László megfenyegeti Budapestet: bár egyelőre nem építik meg a böhöm Nemzeti Galériát a Városligetben, azért a nép csak nézze a helye körül a palánkot, így bűnhődve a szavazatáért?

Nem mintha nem érteném meg Baán Lászlót, sőt, még sajnálom is. Ez az egész Liget projektnek nevezett hagymáz úgy kezdődött, hogy neki kapnia kellett volna egy föld alatti kiegészítést a Szépművészeti Múzeum mellé – csak éppen az erre szánt EU-s pénzt az Orbán-kormány elköltötte a Várkertbazárra. A papír mindent elbír alapon így lett a józan tervből új Nemzeti Galéria, aztán öt múzeum, majd mégis inkább négy, de másik, plusz színház és Biodóm.

Arról viszont tényleg nem a budapestiek tehetnek, hogy jelen állás szerint sok minden lesz a ligetben, de Nemzeti Galéria nem nagyon. Nem mi raktuk ki a Néprajzi Múzeumot a Kossuth térről egyenesen a semmibe, és nem mi szerettünk bele a fene tudja, mire szolgál, de roppant „légies” Zene Háza épületébe. Ha rajtunk múlik, persze semmi sem épült volna parkban, legfeljebb játszótér és sétaút, de ha mégis, tőlünk akár a Nemzeti Galéria gödre is tátonghatna a Néprajzié helyett a felvonulási tér helyén.

Szóval bocsánat, de ezt a tébolyt a kormány miniszteri biztosostul magának kavarta. És a tisztesség azt kívánja, hogy míg a budapestiek által választott fővárosi vezetés megvétózhatja az újabb építkezést, addig a munkaterületet se kelljen kerülgetnünk. A kerítésbontás persze eddig Orbán műfaja volt, de ez egy roppant tanulékony város.