Berta Ádám: Kenuval Lagostól Antiguáig (vers)

A világon elsőként egyedül kenuval

keltem át az Atlanti-óceánon.

A tervezett nyolcvan nap helyett

hatvan alatt teljesítettem az utat.

2011. december 21-én hagytam el

a portugáliai Lagos kikötőjét, és

két héttel később, a kanári-szigeteki

Las Palmasban néhány napos pihenőt

tartottam, ahonnan január 25-én

indultam tovább. A tervezett április 10-e

helyett majd három héttel hamarabb,

most vasárnap kötöttem ki Antigua szigetén.

Több mint egy hónapon át nem lehetett

velem kapcsolatot teremteni. Azért

szakadt meg az összeköttetés, mert a kenu

az egyik viharban kétszer is felborult.

Az első borulásnál egy törőhullám miatt

vízbe estem, hirtelen azt sem láttam,

hol a kenu, de mivel oda voltam kötve,

vissza tudtam mászni. Másodszor

a kabinban voltam, de a hajóforgalom miatt

ki kellett néznem, ekkor ázhattak be a műszerek.

A tőkesúly felfelé állt, és a szellőzőnyíláson

folyt befelé a víz. Kinyitottam a kabinablakot.

A hajó nagyjából tíz centire állt ki a vízből,

fejjel lefelé. Majdnem elsüllyedt.

Megpróbáltam kibillenteni a súlyt,

de egyedül nem boldogultam.

Végül másnap egy nagy hullám segített.

A víz miatt valami elromolhatott

az elektronikában, így aztán

csak sodródtam az áramlattal.

A kabinban mindig hatalmas pára van,

ezért a telefont használat után

mindig visszatettem a vízhatlan tokba.

Valószínűnek tartottam, hogy megtalálnak,

ugyanis az óceánjáróknak nagyon fejlett

rendszereik vannak. Visszafelé a feleségem

meg én egy vitorlással jöttünk,

a kenumat utána kötöttük. Egyik éjjel

hatalmas viharba kerültünk, és észre sem

vettük, hol hagytuk el a kenut. Egyszer csak

már nem volt ott a kötél végén. Odafelé,

amikor egyedül mentem, EPIRB-bóját nem vittem,

mert nem szerettem volna, hogy kimentsenek.