Már csak másfél hét maradt hamvazószerdáig, a böjti időszak kezdetéig, így a következő napokban „felpörögnek” a farsangi mulatságok. Ilyenkor nem hiányozhat az asztalról a farsangi fánk. A legenda szerint az erdélyi konyha büszkeségéről van szó, amelyet pánkó néven is ismerünk. Igaz, származását illetően azért akad némi vita. Az osztrákok például váltig állítják, hogy Ausztriában született meg az első fánk: Bécsben, az egyik ottani pék neje, bizonyos Frau Krapfent igencsak felbőszítette egy türelmetlen kuncsaft . A fejéhez akarta vágni a kenyértésztát, de az véletlenül a tűzhelyen lappangó, zsírral teli lábosba esett, amiben éppen zsír forrt. A tészta aztán szép sárgára sült, s megszületett a világ első fánkja.
Kétségtelen tény, egy 1486-os feljegyzés is arra utal, hogy Bécs volt a befutó. Ekkor ugyanis előírták az asszonyok számára, hogyan süssék és árusítsák a fánkot a farsangi időszak idején.
Valójában a bécsieknek sincs igazuk: a fánk már kétezer éves múltra tekint vissza. A régi görögök és a rómaiak is készítettek töltött fánkokat, a finomságot az év elején tartott bacchalia ünnepen fogyasztották el. Ekkor szalmabábukat égettek, mulattak, táncoltak, ettek-ittak. A római fánk is kerek volt, mandulával, lekvárral és más finomságokkal töltötték meg.
Pest-Budán a fánk írásos emlékek szerint a XVIII. század második felében indult hódító útjára. A farsangi ünnepeken emellett előszeretettel fogyasztottak különféle húsételeket is. Erdélyben elsősorban a farsang hivatalos kezdetén, tehát vízkeresztkor és a farsang végén, húshagyó kedden szoktak fánkot sütni, amit aztán a farsangi bálban is felszolgálnak az asszonyok.
A régi magyar lányos házaknál a hagyományos háztűznézés vízkereszt napján történt, mikor a házasulandó úrfiak elé dióval hizlalt pulykát és fánkot tálaltak. Egy pánkót a házileánnyal megfelezni egyenlő volt a szerelmi vallomással, mivel a pánkó közepe körül húzódó fehér csík a jegygyűrűt jelképezte a vendég számára.
S íme egy farsangi fánk receptje 1904-ből, Az Újságból. Három deka élesztővel, 3-4 kanál langyos tejjel, kis liszttel kovászt kavarunk, míg a kovász kel, azalatt melegített tálban 5 deka vajat, 5 deka porcukrot, kis sót, 6 tojás sárgáját és egy negyedliternyi tejet behabarunk. Hozzáadjuk a megkelt kovászt és fél kiló lisztet beleszitálunk és jól eldolgozzuk. Mikor langyos helyen ismét megkelt, kinyújtjuk elég vékonyra, nagyobb fánkot kiszúrunk belőle, aztán kettőt egymásra téve, kisebb szúróval ismét kiszúrjuk és ismét kelni hagyjuk. Forró zsírban kisütjük, azt a részt tegyük a zsírba, amely kelés alatt felül volt. Kevés fánkot kell egyszerre a zsírba tenni, hogy egymáshoz ne érjenek.