Előfizetés

Mi, háborús bűnösök

A balkáni háború idején 52 ezer bosnyákot fogadtunk be. Igaz, akkor Antall, Boross, majd Horn volt a kormányfő, és kutya bajunk nem lett se belőle, se tőlük. Sokan közülük letelepedtek nálunk, ma is itt élnek közöttünk, beilleszkedve a magyar társadalomba.
Ezzel összefüggésben jó tudni, hogy Fidesz berkekben úgy tartják, a tolerancia háborús bűn. Ezt magától az ötös számú párttagkönyv tulajdonosától, a megmondóembertől tudjuk, aki szerint: "aki pedig mostantól nyitott határokról, befogadásról, toleranciáról meg integrációról pofázik, az nem egyszerűen idióta, mint eddig, hanem háborús bűnös, és úgy is kell bánni vele".  Tehát idióta és háborús bűnös is vagyok, mert támogatom a szuverenitásunk drótkerítés közé zárásával szemben a nyitott határokat, az integrációt, a befogadást. Szabályozott keretek között, de támogatom. A magam részéről a leghatározottabban elutasítom azt az elutasítást, amikor valakit pusztán azért támadnak meg, ítélnek el, vagy éppen törnek pálcát felette, mert valamely nemzeti, etnikai, vallási, vagy éppen nemi kisebbséghez tartozik. Épp ezért a legmesszebbmenőkig tiltakozom minden olyan megnyilvánulás ellen is, amely egyenlőségjelet tesz a menekültek és a terroristák közé.
Sajnálatos módon azonban a fenti idézet szellemi atyja azontúl, hogy nagyfokú primitívségről és lelki sivárságról tesz tanúbizonyságot, valamint vastagon kimeríti a Btk. szerinti gyűlöletre uszítást, a terroristák forgatókönyve szerint nyilvánul meg. Hiszen ők pont ezt akarták elérni. A gyűlöletet. Csak tragikus módon ez olyanokon is lecsapódik, akik minderről nem tehetnek, akinek mindehhez semmi közük: a menekültekkel és az etnikai kisebbségekkel szembefordult a társadalom jelentős része.
Emlékeztetnék, hogy amikor pl. Kenyában egy egyetemen követtek el terrorcselekményeket, vagy a párizsi tragédia után Bamakóban, egyik eseménynek sem volt még csak közvetett módon sem kapcsolata menekültekkel. Ellenkezőleg: akik megszervezték és végrehajtották a támadásokat, ugyanazok az emberek, akik miatt a menekültek útra keltek. Úgyhogy a párizsi merénylet minden bizonnyal akkor is megtörtént volna, ha egész Európa egyetlen menekültet sem fogad be. Erősen valószínűsíthető mindez, mert a kiváltó ok valójában nem a migránsok befogadása vagy kiutasítása volt, hanem az Iszlám Állam elleni fellépés.
És ha egyesek csak azért ítélik el a menekülteket, mert muszlim vallásúak, és az Iszlám Állam által elkövetett párizsi merényleteket az ő számlájukra írják, akkor ezen az alapon az Anders Breivik által elkövetett oslói mészárlásért minden keresztényt is hibáztathatunk. Különösen, hogy a Koránban retorzióként halálbüntetésre felszólító versek megfelelőit a Bibliában is megtalálhatjuk. Csak két idézet: „És aki szidalmazza az Úrnak nevét, halállal lakoljon, kövezze azt agyon az egész gyülekezet” (Mózes harmadik könyve – A léviták egyházi szolgálatáról, 24. fejezet 16.), illetve „Ha valaki agyon üt valamely embert, halállal lakoljon” (uo. 17.) - és ez a sor folytatható. 
Idetartozik az a gyűlöletkeltő magatartás is, amelyet a Fidesz oldaláról tapasztalhattunk Niedermüller Péter megjegyzése kapcsán. Pedig a polgármester is arra a szörnyű ideológiára akarta felhívni a figyelmet, amely a Fidesz politikája: a fehér, heteroszexuális, keresztény férfi faji felsőbbrendűsége, amelybe senki más nem tartozhat bele, aki nem ebbe a körbe tartozik. Ennek kizárólagossága kísértetiesen emlékezetet engem a náci Németországban egykor dívott germán árja faj felsőbbrendűségére. Nem marad más, ha lebontjuk a hamis mázt mint csomagolást a Fidesz politikájáról és ideológiájáról.
Végezetül számomra nem marad más, mint hogy a fentiek figyelembevétele mellett beismerő vallomást tegyek: "Tisztelt Bíróság! Álmomban nem gondoltam volna, hogy megérem, hatalmon lesz majd egyszer egy olyan választott politikai erő, amelyiknek a retorikájában a toleranciát háborús bűnként aposztrofálják. Ha az, hogy én a menekültekkel szemben nem vagyok elutasító, hogy az integrációt lehetséges megoldásnak tartom, hogy a határok nyitottságát, átjárhatóságát támogatom valóban bűn, sőt háborús bűn (egy nem létező ellenséggel állandóan harcban álló kormány eszmeiségében), akkor beismerem: valóban bűnös vagyok! Ferincz Jenő "paragrafus" 

Az államtitkár szobanövényei

A magyar kormány egyik államtitkára délelőtt kijelenti a magyar parlament egyik ellenzéki pártjáról, hogy az „magyarellenes”, és ez az államtitkár este még hivatalban van. Sőt, fárasztó munkája után megdicsőülten távozik hivatalából hivatali gépkocsijával, amelynek üzemanyagköltségét többek között azok a magyar állampolgárok fizetik, akik szerinte „magyarellenesek”. Márpedig a „magyarellenességet” úgy tessék érteni szó szerint, ahogyan ez az ember (a nevét nem írnám le, nem érdemli meg) értette: ez az ellenzéki párt nem szereti a magyarokat, ez a párt a magyarság ellensége, ez a párt tehát ellenség. 
Ha ugyanő ugyanezt egy kocsmában mondja szűkebb társaságban, akkor az ember elnézőn legyint, sokat ivott szegény, előfordul az ilyesmi, holnapra kijózanodik, s talán észhez tér. Ám ez az államtitkár láthatóan nem volt részeg, mikor az ellenzéki párt állítólagos „magyarellenességéről” beszélt, sőt, a súgógép segítségével meglehetős lendülettel olvasta fel a nyilatkozatát – látszott rajta, hogy talán még ő maga is elhiszi, amit mond.
Szegény embernek fogalma sincs róla, hogy olyan fokú politikai kulturálatlanságról tett tanúbizonyságot, amire az nem lehet mentség, hogy a minisztériumában még a szobanövények közül is sokan egyetértenek vele. Szegény embernek fogalma sincs róla, hogy egy nemzetállamban egy parlamenti ellenzéki pártot egy kormánytag nem vádolhat nemzetellenességgel következmények nélkül. A nemzetellenesség ugyanis olyan súlyos vád, amiért Magyarországon és egész Kelet-Európában komplett társadalmi csoportokat szoktak volt munkatáborokba hurcolni Auschwitztól a Gulágig, a Hortobágytól Szibériáig. A nácik és a bolsevikok is nemzetellenességgel vádolták meg aktuális ellenfeleiket, hogy e súlyos vád alapján könnyebben megszabadulhassanak tőlük. 
Mi következik 2020-ban abból, ha a magyar kormány államtitkára egy magyar ellenzéki pártot „magyarellenességgel” vádol meg? Ebből az következik, hogy szegény államtitkár elmulasztotta tisztázni magában, hogy neki mi a magyar most. Elfelejtette meghatározni saját maga számára, hogy vajon mit jelent a magyar politikai (nem pártpolitikai) közösséghez való tartozás, ha azt nem a pártos szemüveg többszörösen torzító lencséjén át vizsgálja. Elmulasztotta továbbá megérteni azt is, hogy milyen tartalmakat hordoz magában a magyar politikai (nem pártpolitikai) közösséghez való tartozás személyes felelőssége, ha az ember a fizetését a magyar nemzetállamtól kapja. Ezt a gondolatmenetet nem lehet megúszni azzal, hogy „bezzeg Gyurcsány”. 
Az államtitkár lassabb felfogású szobanövényei számára hangsúlyozom: nem rettegek attól, hogy a magyar kormány a „magyarellenes” ellenzék fizikai megsemmisítésére tör, de ha a magyar kormány államtitkára nem tudja, hogy a „magyarellenes” szónak ezen a tájon milyen rettentő következményei voltak, akkor javaslom, látogasson el a Duna partján látható cipők emlékművéhez – a Parlamenttől nincs messze, odatalál gyalog is. S örüljön neki, hogy önként mehet oda. Másokat vittek.

Palánk

Na, most kezdtem el nem érteni ezt az egészet. Ha a Természettudományi Múzeum esetében győzhetett a józan ész, és a lehető legmagasabb szinten megszülethetett az a döntés, hogy addig ne csomagoljanak, amíg nincsen meg az új épületük – Debrecenben vagy akárhol -, akkor mi szükség van az összes többi erőszakoskodásra? Mi értelme van annak például, hogy Baán László megfenyegeti Budapestet: bár egyelőre nem építik meg a böhöm Nemzeti Galériát a Városligetben, azért a nép csak nézze a helye körül a palánkot, így bűnhődve a szavazatáért?
Nem mintha nem érteném meg Baán Lászlót, sőt, még sajnálom is. Ez az egész Liget projektnek nevezett hagymáz úgy kezdődött, hogy neki kapnia kellett volna egy föld alatti kiegészítést a Szépművészeti Múzeum mellé – csak éppen az erre szánt EU-s pénzt az Orbán-kormány elköltötte a Várkertbazárra. A papír mindent elbír alapon így lett a józan tervből új Nemzeti Galéria, aztán öt múzeum, majd mégis inkább négy, de másik, plusz színház és Biodóm.
Arról viszont tényleg nem a budapestiek tehetnek, hogy jelen állás szerint sok minden lesz a ligetben, de Nemzeti Galéria nem nagyon. Nem mi raktuk ki a Néprajzi Múzeumot a Kossuth térről egyenesen a semmibe, és nem mi szerettünk bele a fene tudja, mire szolgál, de roppant „légies” Zene Háza épületébe. Ha rajtunk múlik, persze semmi sem épült volna parkban, legfeljebb játszótér és sétaút, de ha mégis, tőlünk akár a Nemzeti Galéria gödre is tátonghatna a Néprajzié helyett a felvonulási tér helyén.
Szóval bocsánat, de ezt a tébolyt a kormány miniszteri biztosostul magának kavarta. És a tisztesség azt kívánja, hogy míg a budapestiek által választott fővárosi vezetés megvétózhatja az újabb építkezést, addig a munkaterületet se kelljen kerülgetnünk. A kerítésbontás persze eddig Orbán műfaja volt, de ez egy roppant tanulékony város.