Elbocsátás helyett béremelés

Publikálás dátuma
2020.02.15. 08:30
Az Audinál folyamatos az egyeztetés a béremelésről.
Fotó: Népszava
Kiszámíthatatlan a helyzet a feldolgozóiparban, ami a bértárgyalásokat is megnehezíti. Gyárbezárással, visszavont elbocsátással is találkozni.
A feldolgozóipar területén működő cégek nagyjából felénél már létrejöttek az idei évre szóló, zömmel 10-12 százalékos bérfejlesztést jelentő megállapodások, a többi vállalatnál azonban még javában zajlanak az egyeztetések. Az idei évben ugyanakkor komoly nehézséget jelent a dolgozókat képviselő szakszervezetek számra is, hogy a feldolgozóipar kilátásairól egymásnak ellentmondó hírek érkeznek. Így nehéz látni, milyen kihívások előtt állnak az egyes cégek, pedig ezeket is figyelembe kell venni a bérkövetelések során. Olykor nem is ott üt be a krach, ahol arra a hírek alapján számítani lehetett volna, másutt viszont az derül ki, hogy nem is akkora a baj, mint azt a cég előre jelezte – érzékeltette a helyzet fonákságát László Zoltán, a Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnöke. Az utóbbi időben leginkább az autóiparból érkeznek negatív hírek, mégis a háztartási gépeket gyártó Elektrolux jelentett be még tavaly 800 fős létszámleépítést, most pedig az elektromos kapcsolókat, megszakítókat gyártó ABB ózdi üzemének év végi bezárása miatt veszíti el munkáját több mint ezer ember. Ez alapján most leginkább az elektronika területe nehéz és kiszámíthatatlan – véli a szakszervezeti vezető. Tavaly októberben – többek között az európai acélipar nehéz helyzetére, a világgazdaság lassulására, a csökkenő keresletre hivatkozva – ugyanakkor a Dunaferr is 350 fős létszámleépítést jelentett be, ám a héten ezt visszavonta. Ennek előzménye, hogy az orosz tulajdonban lévő dunaújvárosi vasmű helyi menedzsmentje - szintén a nehéz helyzetre hivatkozva - a múlt héten júliusra akarta halasztani a bértárgyalásokat, ám ebbe a szakszervezet nem ment bele, és tüntetést hirdetett szerdára az orosz nagykövetség elé. A demonstráció azonban elmaradt, mivel a cég menedzsmentje pár órával annak tervezett időpontja előtt mégis megállapodott a szakszervezettel. Így éves szinten átlagosan 5,8 százalékos béremelést kapnak a dolgozók, és nem küldik el mégsem a 350 embert. Az acéliparban valóban csökkentek a megrendelések, de ez a fenti események alapján mégsem érinti olyan súlyosan a céget, hogy ne tudott volna megállapodni a szakszervezettel – vonta le a következtetést László Zoltán. A cég pénteki közleményében a fejleményeket ugyanakkor azzal indokolta: a bérfejlesztést a közel tíz hónapja tartó szigorú költséggazdálkodás tette lehetővé, a csoportos létszámleépítést pedig a kölcsönzött munkavállalói létszám jelentős csökkentése, és a nyugdíj mellett vagy megbízással foglalkoztatott munkavállalók elküldése árán vonták vissza. László Zoltán viszont úgy látja: számos cégnél a nehéz helyzetre hivatkozva igyekeznek megspórolni a bérfejlesztést, miközben a vállalat nincs is akkora bajban. A szakszervezet korrekt partnerként kíván fellépni, de egyes jelenségek időnként megcáfolják a vélelmezett helyzetet, ezért a szakszervezeteknek nem szabad azonnal elfogadniuk a munkaadói kifogást, hogy nincs lehetőség béremelésre – fogalmazott. Hozzátette: azt is látják, hogy azok a cégek, amelyek igazán nagy nehézségekkel néznek szembe, nem teszik ki az ablakba a problémákat, míg akik a leghangosabban kiabálnak, azoknál kezelhető a helyzet. Jóval konstruktívabban zajlanak viszont az idén a tárgyalások a győri Audinál, ahol tavaly egyhetes sztrájkkal vívtak ki maguknak jelentős béremelést a dolgozók. Nem csak bérkérdésben, hanem szociális ügyekben is létrehoztak közös (munkáltatói, munkavállalói) munkacsoportokat, és a munkáltató nyitott a szakszervezet által 2029 végéig kért foglalkoztatási garancia iránt is – tudtuk meg Csalogány Györgytől, az Audi Hungária Független Szakszervezet (AHFSZ) elnökhelyettesétől. Mint mondta: az álláspontok egyelőre ugyan nem igazán közelednek, de egyenrangú felekként tárgyalnak, a szándék a megegyezésre megvan. A szakszervezet az idei évre 12 százalékos, minimum 60 ezer forintos, jövőre pedig 11 százalékos, minimum 65 ezer forintos alapbérfejlesztést kér, és többek között a lojalitási bónuszt is emelnék. A munkáltató viszont fele ekkora – évi 32 ezer forintos - bérfejlesztésben gondolkodik, ráadásul négy éves távlatban, a lojalitási bónuszt pedig változatlanul hagyná. Ezt a szakszervezet nem fogadta el, de a lojalitási bónusz emelését illetően hajlandó elmozdulni. Ez látszólag kis összeg, de igen jelentős bértömeget tesz ki, hiszen minden, a cégnél öt éve dolgozó munkavállalót érint, ami a dolgozók több mint felét jelenti – magyarázza Csalogány György. A cég jövő kedden ismerteti újabb ajánlatát. A szakszervezeti vezető kérdésünkre azt is leszögezte: egyelőre nem időszerű sztrájkról beszélni sem, hiszen március 31-ig érvényes bérmegállapodás van a vállalatnál, a jövőre vonatkozó fizetésemelések ügyében pedig szoros egyeztetések zajlanak az AHFSZ és a munkáltató között.       
Szerző

Komoly gondok előtt a nyugdíjrendszer

Publikálás dátuma
2020.02.15. 07:00

Fotó: Béres Márton / Népszava
A magyar társadalom egyre súlyosabb gondja, hogy mi lesz az emberekkel idősebb korukban és a korosztályok, nemek közötti feszültségeket is enyhíteni kell - véli Simonovits András nyugdíjszakértő.
Fenntartható a jelenlegi nyugdíjrendszer? Soká már nem! A demográfiai arányok a kivándorlás miatt is felborulnak, különösen akkor, ha folytatódik a jelenlegi tendencia. Emellett a nyugdíjkorhatár felemelésének hatásait a Nők40 kedvezmény részben elviszi. A nyugdíjrendszerben már most is – a hibás kormányzati politika miatt – jelentős belső feszültségek vannak, amelyeket nehéz orvosolni. A "Ratkó-unokák" nyugdíjba menetelével, 2036-2040 között a nyugdíjrendszerrel komoly problémák lesznek. Általános tapasztalat, hogy minél később hoznak meg egy szigorító lépést, annál nagyobbnak kell ennek lennie, s annál nagyobb törést okoz a társadalomban. Még az is lehet, hogy szerzett jogokat is vissza kell venni. A nyugdíjkorhatár felemelése 65 évre, ami 2022-ben fejeződik be, jó lépés volt, de egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy ez a népesség egészségi állapota miatt, és különösen a férfiaknál még kijjebb tolható. Milyen veszély leselkedik a magyar nyugdíjrendszerre? Középtávon három veszélyt látok. Az egyik az, hogy az átlagos reálbérrobbanás miatt az új nyugdíjak nagymértékben elszaladtak, ami leegyszerűsítve azt jelenti, hogyha valaki például 2016-ban ment nyugdíjba, az, mondjuk, 100-at kap nyugdíjként, miközben egy ugyanolyan járadékos, aki viszont négy évvel később vonul nyugállományba, az már  140-et. Ez jelentős feszültséget okoz. A másik fontos probléma, hogy az azonos évjáratokon belül egyre nőnek a relatív különbségek. Mivel a nyugdíjplafont eltörölték, és a nettó kereseti különbségeket a progresszív személyi jövedelemadó eltörlése felerősítette, ez egyre nagyobb jelentőséget kap a nyugdíjszámításnál. Az idő előrehaladtával ugyanis egyre több ilyen évet vesznek figyelembe. A harmadik ellentét pedig az, hogy lassan Magyarország lesz az az ország, ahol az idén már 64 és féléves nyugdíjkorhatár előtt egyáltalán nem lehet nyugdíjba menni. De ha valaki nő, és megvan a 40 éves jogviszonya, akkor akár 58 évesen is járadékcsökkentés nélkül nyugállományba vonulhat - ez egyre inkább ellentmondásokat szül. Egyidejűleg van jelen a merevség és a lazulás. Így olyan furcsa helyzetekkel lehet találkozni, ha valaki 64 éves és "csak" 39 éves munkaviszonyt tud igazolni, az nem mehet nyugdíjba. A kormány úgy tesz, mintha ezek az ellentmondások nem léteznének, és - legalábbis nyilvánosan -, az ellenzék képtelen mindezt szabatosan megfogalmazni.   Lát-e valamilyen megoldást? Az évjáratok közti feszültség arra vezethető vissza, hogy 2000-ben nem kellett volna áttérni a nyugdíjemeléseknél a bérindexálásról a vegyes bér- és árindexálásra, majd 2010-ben a tiszta árindexálásra, helyette az új nyugdíjakat kellett volna korlátozni. Ma már nagyon nehéz lenne az eredeti szisztémához visszatérni. Nem értem azt, hogy amikor a kormány 2016-ban megkötötte a hatéves bérmegállapodást, akkor nem foglalkozott a hosszú távú hatásokkal. Nemcsak a már említett feszültséggel, de azzal sem, hogy hosszú távon nem lehet a járulékot csökkenteni. Sőt inkább emelni kellene, ami visszafogná a nettó reálbérnövekedést is. Ugyancsak botorságnak tartom az olyan véleményeket, hogy az átlagnyugdíjat fel kellene emelni 135 ezer forintról 175 ezer forintra. Viszont nehéz lenne olyan mechanizmust találni, amely megoldaná, hogy aki 175 ezer forint feletti nyugdíjat kap, az emelésre, vagy csökkentésre számíthat. Igazi megoldás azért nincs, mert ha a kormány előállna valamivel, akkor azt az ellenzék bírálná, és ez fordítva is igaz. Vagyis válság nélkül nincs politikai megoldás: "Nekünk Mohács kell!" Másképpen mondva: a feszítő hatás szükséges.   A 90 ezer forintos alapnyugdíj orvosolná a problémákat?    Nem értek egyet vele. Az ennél kisebb összegű járadékokat erre a szintre felemelni képtelenség. Eszerint az 50 ezer forintos nyugdíjas kapna 40 ezer forint emelést, a 89 ezer forintos meg 1000 forintot. Ehelyett az lenne a megfelelő megoldás, hogy fokozatosan a 30 ezer forintosat 50 ezerre kellene emelni,  a 40 ezrest 55 ezerre és így tovább, de 70 ezer forintnál álljunk meg, ezt én nyugdíjjóváírásnak nevezem, az egykori adójóváírás analógiájára. Mi történne, ha visszatérnénk a sokak által javasolt vegyes indexálásra? Az eredmény az lenne, hogy egyelőre jelentősen növelné a kiadásokat. De ha a bérdinamika kifullad, amire van esély, akkor rosszul járnak a nyugdíjasok. Ehelyett a szakértőknek ki kellene dolgozniuk egy képletet, amely annak függvényében emelné egyszer a nyugdíjakat, hogy ki mikor ment nyugdíjba, milyen keresettel és szolgálati idővel. Bevallom, hogy ilyent még a világon sehol se csináltak, ezért veszélyes játék lenne, de meg kellene próbálni. Viszont még a Gyurcsány-kormány alatt készült egy korrekció 2005 és 2008 között, amit évente csak egy kis összeget, 25 milliárd forintot szántak rá, szemben a 13. havi nyugdíjjal, ami 200 milliárd forintba került. Szerintem jó időkben egy szerény korrekciót végre lehet hajtani, de az igen magas nyugdíjakat semmiképpen sem szabad emelni!   Visszaállítaná-e a korengedélyes nyugdíjazást?    A korengedélyes vagy korkedvezményes nyugdíj csak a balett-táncosokra és a vegyipari dolgozókra vonatkozik, ehelyett a megfelelő kifejezés az előrehozott nyugdíj, mégpedig arányos csökkentéssel. Ez az, amit akár holnap be lehetne vezetni, azzal, hogy minden le nem dolgozott év után 6 százalékot veszít, aki így megy nyugdíjba, mondjuk 62 éves kortól. A szakemberek ezt se támogatják, pedig Magyarország szinte egyedül áll a merev korhatárral. Az Egyesült Államokban például 66 év a nyugdíjkorhatár, de 62 éves korukban már a dolgozók 40 százaléka nyugállományba vonul.     Ennyi év távlatából érdemes visszatekinteni a kötelező magánnyugdíj-pénztár sorsára.  A második pillér tévedés volt, Kelet-Közép-Európában majdnem mindenütt lebontják vagy már le is bontották, most Szlovákiában is gondolkodnak rajta. Az nem öngondoskodás, hogy valaki választhat aközött, hogy - az akkori számok szerint - 32 százalékból 8-at nem az államnak ad, hanem egy magánpénztárnak, s az állam kipótolja ezt a nyugdíjasoknak. Nem igazi választás az, ami kötelező. Nem véletlen, hogy az érintettek széles köre nem tiltakozott akkor, amikor az Orbán-kormány ezt a rendszert gyalázatos módon felszámolta. Egyébként a reálhozam sem volt valami fényes, az évek során a 3000 milliárd forint után, összességében mindössze 200 milliárd forintot ért el. Ebben benne voltak jó esztendők, de a gazdasági világválság évei is.   Mondjuk egy új kormány ismét létrehozhatná? Az alaptörvény most még tiltja, hogy újból bevezessék a kötelező magán-nyugdíjpénztárt. Ahhoz egy kétharmados ellenzéki győzelemre lenne szükség. A magán-nyugdíjvagyont államosították. Cserébe az egykori pénztártagok nyugdíjasként majd ellenszolgáltatást kapnak, hiszen a még meglévő 60 ezer magánpénztári tag - a vegyes rendszerben - 75 százalékos nyugdíjat kap, amit kiegészít a befizetése, míg az állami rendszerben lévők 100 százalékosat, mintha korábban is ott lettek volna járulékosok. Egyébként  szerintem nem ellopták a tagok  pénzét, hanem meg nem engedhető eszközökkel visszaterelték az államhoz. A Fidesz eszmei nyugdíjszámlát is ígért. A 2010-es kijelentés betarthatatlannak bizonyult.  A pontrendszer jobban orientálna?  Jó lenne egy ilyen egyszerű nyugdíjrendszer, ez Németországban évtizedek óta működik. Vagy a svéd eszmei számla, ahol a befizetések után egy fiktív kamatot számolnak el, és a hátralévő élettartammal osztva adódik az éves nyugdíj. Viszont a rugalmas korhatár teljesen összeférhetetlen a kormány jelenlegi gondolkodásmódjával. Itthon a kezdő nyugdíjak 2010 és 2016 között 40 százalékkal növekedtek, ami egyedülálló. Ha a reálbérek a jövőben 10 százalékkal mérséklődnének, amire volt már példa, akkor a kezdő nyugdíjak is 10 százalékkal esnének! Így nem véletlen, hogy a kormány nem ad előrejelzést a nyugdíjak várható mértékéről, mert nem is tudhat.    A nyugdíjtakarékossági számla és a nyugdíjbiztosítás mennyiben segíthet?  Ezekben igen alacsony a rendszeresen résztvevők aránya a 4 millió munkavállalókhoz képest. Akik pedig részt vesznek, azok a befizetési maximumtól messze vannak. Ha valaki egy évben 1,4 millió forintot fizet be, vagyis havi közel 120 ezret, akkor a kormány 20 százalékot, vagyis 280 ezer forintot hozzátesz egyénenként. Ezt azzal érdemes összevetni, hogy még mindig akad olyan magyar család, ahol az egy főre jutó jövedelem évente éppen ennyi. Nem értem, hogy a kormánynak miért kell azokat támogatnia, akik ekkora összeget képesek megtakarítani. 

Simonovits András

Az 1946-ban született matematikus közgazdász a KRTK Közgazdasági Intézet nyugalmazott tudományos tanácsadója, a BME Matematikai Intézetének professzor emeritusa.1992 óta foglalkozik a nyugdíjrendszerek elméleti és gyakorlati problémáival. Egyrészt modellekkel vizsgálja a nyugdíjrendszerek különféle feszültségeit, másrészt újságcikkekben reagál a magyar nyugdíjrendszer fejleményeire. Ellenzi a szochó-csökkentést, a Nők40-et. Célja a méltányos és hatékony nyugdíjrendszerhez való közelítés.

Szerző
Frissítve: 2020.02.15. 08:28

Pozitívra javította a magyar adósbesorolást a Standard & Poor's

Publikálás dátuma
2020.02.15. 06:55

Fotó: Shutterstock
A Fitch Ratings is megerősítette a magyar államadós-osztályzatot.
Pocsék hete volt a magyar gazdaságnak, 340 forint/euróval az Európai Unió leggyengébb devizája lett a magyar, s csak csekély vigasz, hogy a hétvégére 335,50 forintra javult az árfolyam. A januári évesített 4,7 százalékos inflációs értéknél sincs rosszabb az európai közösségben. S, akkor csöppnyi reményt adhat a befektetőknek, hogy pénteken késő este a Fitch Raitings változatlanul BBB szinten hagyta a magyar adósbesorolást, stabil kilátás mellett. A hitelminősítő nem aggódik jegybanki 3 százalékos inflációs cél feletti pénzromlási item miatt, álláspontjuk szerint az MNB továbbra is „laza” maradhat, vagyis a Fitch számára tökéletesen megfelelő a forint 2016, májusa óta változatlan 0,9 százalékos mértéke. Viszont, s ez valóban örömteli hír: a másik nagy hitelminősítő, a Standard & Poor's (S&P) ezzel egyidőben pozitívra javította a BB/A2 adósbesorolásunkat, ami Magyarország a felminősítésének majdani esélyét vetíti előre a következő 24 hónap során akkor, ha Magyarország gazdasági teljesítménye a továbbiakban is erőteljesebb és kiegyensúlyozottabb lesz, mint a vele összehasonlítható besorolású társgazdaságoké. Az S&P hozzátette: javulhat a magyar osztályzat akkor is, ha az államháztartási hiány az előrejelzési távlatban jelentősen csökken. A a szakértők besorolás javítására nem számítottak. A Fitch szerint erősebb és stabilabb lett a magyar makrogazdaság, mint a hasonló besorolású más országoké. Azt azonban megjegyzik, hogy az államadósság mértéke ellenére az adósságráta még mindig átlagon felüli – a legutolsó, szeptemberi adat szerint GDP arányosan 68,2 százalék, és kockázatot jelent a gazdaságpolitika kiszámíthatatlansága és a prociklikus (növekedés vezérelt) politika. A Fitch fontosnak tartotta megjegyezni, hogy az elmúlt éveket erős növekedés jellemezte, ami a 2018-as 5,1 százalékhoz képest minimálisan lassult 2019-ben, de így is bőven meghaladja a BBB-országok átlagát. A növekedés fő hajtóereje a fogyasztás és a beruházások, ugyanakkor a ciklikus tényezők és az uniós források kifutása miatt idén 3,5 százalékra, 2021-ben pedig 2,8 százalékra lassulhatunk. (A magyar jegybank, a kormány és az elemzők ennél kissé optimistábbak, de ebbe még a koronavírus okozta gazdasági károkat nem vették figyelembe.) Amíg a hazai elemzők a hazai gépkocsiipar súlyát kockázatosan magasnak ítélik meg, addig a Fitch szerint Magyarország jó helyzetben van a jelenlegi autóipari változások közepette, középtávon jól jöhetünk ki az elektromos- és hibrid hajtásra való átállásból. Szerintük a GDP 5 százalékát kitevő magyar autóipar vonzó a zöldmezős beruházások számára, példaként említették a BMW tervezett debreceni gyárát és a bejelentett akkumulátorgyárakat is. A fogyasztással kapcsolatban kiemelték hogy a béremelkedési ütem ugyan valamelyest csökkenhet, de továbbra is a legmagasabbak között lehet az Európai Unióban, a bérversenyből pedig akár jól is kijöhet Magyarország, mert Nyugat-Európához képest még mindig olcsók vagyunk.
Szerző