Lappal az értelmiség felé

Publikálás dátuma
2020.02.14. 21:34
Falusi Márton
Fotó: MMA - Szöllősi Mátyás
Nem először próbálnak versenytársat támasztani a Fidesz közeléből az Élet és Irodalomnak.
Országút címmel új, kormányközeli kulturális és közéleti lap jelent meg – írta a Média1. Feltételezések szerint a kéthetente megjelenő lappal kormánnyal kritikus Élet és Irodalom című hetilapnak próbálnak versenytársat támasztani kormányközelből – további cél lehet, hogy a Fidesz egykori, kiábrándult értelmiségi szavazóit megszólítsák, és visszacsábítsák a párthoz. Erre utal az is, hogy az első számban Kodolányi Gyula és Navracsics Tibor is publikált.

A korábbi sajtóhírek alapján – múlt év májusában a hvg.hu számolt be elsőként a készülő újságról – a lapra évente több száz, az első időszakban több mint 300 millió forintnyi állami pénzt fordítanak. Az Országút főszerkesztője Falusi Márton költő, kiadója a Magyar Szemle Alapítvány.

Az Élet és Irodalomnak nem először próbálnak versenytársat támasztani a Fidesz közeléből. 2009 decemberében ilyen céllal indította útjára a Nagyítás című hetilapot a Közép-Európai Kultúráért Alapítvány, amelyet Csoóri Sándor elnökölt. A lap azonban negyven szám után megszűnt, hetente 4-600 példányban kelt el, vesztésegesen működött. A Csontos János főszerkesztésében megjelent lapnak azt is felrótták, hogy „balliberálisnak” titulált szerzők műveiről közölt pozitív kritikát.
Szerző

A hat Francia a Zeneakadémián

Publikálás dátuma
2020.02.14. 21:12

Fotó: KOTSCHY GÁBOR
Bach billentyűs muzsikája alapvető játszani való a zongoristák számára. Fejérvári Zoltán egy teljes estét szentelt a művészek és a közönség számára is kötelező Francia szviteknek, ami nem mindennapi tett volt.
Angol szvitek és Francia szvitek néven ismert, az a hat-hat műből álló sorozat, amelyeket Bach csembalóra írt. Az elnevezések eredetét homály fedi, és mint sok hasonló esetben, minden bizonnyal nem a zeneszerzőtől származnak. A névvel ellátott műveket mindenesetre könnyebb azonosítani, mint a csak hangnemükről, vagy számozásukról ismerteket, ami egyben azt is jelenti, általában kitüntetett helyet foglalnak el egy zeneszerző életművében.

Nem mondható, hogy az Angol és a Francia szvitek „jobbak” lennének, mint a Partiták (amelyek egyébként szintén szvitek, szintén hat van belőlük, és szintén billentyűs hangszerre készültek), de tény, a hat Francia szvit különösen koncentráltan megkomponált, egységes egészet képző darab: több év után nyerték el végleges formájukat és sorrendjüket. Mivel viszonylag rövidek – hiányzik például a bevezető prelúdium –, és technikailag kevésbé követelődző művek (erről később többet), egy estén való bemutatásuk nem tűnik öncélú, magamutogató produkciónak, afféle tour de force-nak. De azért előadásuk ilyenformán kihívás, különösen egy zongorista számára, akinek mindenekelőtt meg kell választania azt a módot, ahogyan az eredetileg nem a hangszere számára készült művekhez közelít. Hiszen nagyon kiváló csembalisták mutatták már meg, ha talán azt nem is, hogyan játszhatta ezeket Bach, azt mindenesetre, mit nem illik művelni velük.

Túlromantizált, gyors, nagy hangerő- és hangszínbéli változásokkal operáló Bach-előadást nem nagyon hallunk ma már zongorán, de még a manapság már uralkodó, visszafogottabb megközelítésekhez hasonlítva is különösen takarékosak voltak azok az eszközök, amiket Fejérvári Zoltán alkalmazott. Jobb pedált, amely megkönnyíti a folyamatos dallamformálást egyáltalán nem használt, a hangszínbeli változásokat kiemelő bal pedált is csak egy-két tételben. Mindent ujjaival, billentéstechnikájával kellett megoldania tehát, miközben nem élhetett a csembalón alkalmazható eszközök jó részével sem: ami ott természetes, zongorán már csak utánzás.

Az első nehézséget jól oldotta meg zongorista, miközben elmaradtak a hangszeren megszokott, ide nem illő manírok, nem hallottunk száraz, távolságtartó hangképzést sem. Másodszor: tisztán, különös gonddal megformált dallamokat, jó tempójú, táncos jellegű tételeket, egymást alátámasztó, kiegészítő, értelmező, egymással jól követhetőn összefonódó szólamokat kellett követnünk, ami a mi dolgunkat megkönnyítette, ritkán hallhatóan élvezetessé tette. Az előadó életét ezek megszólaltatása azonban egészen biztosan nem tette egyszerűvé. Feltűnő volt a balkéz szólamainak önállósága, mintha egy másik művész, másik hangszeren adta volna őket elő. A régmúlt, a közelmúlt, és a ma nagy magyar zongoristáinak lemezeiről, műsorából – talán az egy Schiff Andrást leszámítva – fájóan hiányoznak a megkerülhetetlen, emblematikus Bach kompozíciók.

Reméljük, mind több ilyet hallunk Fejérváritól, aki ritka, megérdemelt sikert is mondhatott most magáénak: a darabokat végig füttyös, bravózós tapsok követték, így ki más, mint ő, reméljük, folytatja a megkezdett sorozatot, jönnek a többi „hatok”, a Goldberg-variációk és a többi.   Infó: Fejérvári Zoltán: Bach szólóban Zeneakadémia, február 13.
Szerző
Témák
Zeneakadémia

Händel operában lép színpadra a Szegedi Szabadtéri Játékokon Vitray Tamás

Publikálás dátuma
2020.02.14. 14:11

Fotó: Népszava
Igen, az a Vitray Tamás.
Vitray Tamást is láthatja a közönség a Szegedi Szabadtéri Játékok idei operabemutatójában, Händel Agrippinájában július közepén az Újszegedi Szabadtéri Színpadon - tájékoztatta a fesztivál sajtóreferense az MTI-t. Händel remekművét Pányik Tamás állítja színpadra magyar nyelven, új fordításban. A barokk opera a laza erkölcsű Rómába vezeti a nézőket, akik Néró és anyja a hatalmon lévő uralkodó elleni cselszövéseit láthatják humoros elemekkel fűszerezve. A cselekmény szálait mozgató, a hatalomhoz görcsösen ragaszkodó címszereplő Mester Viktória lesz, míg fiát Nérót, a leendő császárt, Hanczár György alakítja. A fiatal tenor nemcsak a hazai, de a nemzetközi színpadon is ismert, többek közt Csehországban, Franciaországban és Németországban is imádták a nézők. A hatalom közelébe elbűvölő szépségével jutó Poppea figuráját Gyüdi Eszter kelti életre. Ausztriától Romániáig már meghódította az operaközönséget Ludovik Kendi, akit 2018-ban Rigolettóként láthatott a fesztivál közönsége, ezúttal pedig Pallante-ként tér vissza Szegedre. A neves énekes gárda mellett a darabban egy különleges szereplőt is színpadra lép: a kommentátor szerepében Vitray Tamás játszik majd. A barokk dallamok Pál Tamás karmester dirigálásában csendülnek fel. A mozgásvilágáért a street dance világából is ismert Barta Viktória felel, aki a tavalyi évad szuperprodukciója, a Titanic koreográfusa is volt. A fordulatos történet két estén, július 17-én és 18-án látható az Újszegedi Szabadtéri Színpadon.
Szerző