Az egyik legabszurdabb magyar kifejezés a „baráti tűz”. Amikor tűzharc során saját szövetségesei lőnek le valakit. A végeredmény persze ugyanaz, az ember meghal, s vajmi keveset számít már neki, hogy nem az ellenséges erők végeztek vele. Bekerülhetne ugyanakkor a fogalomtárba a „baráti kémkedés” kifejezés is, amikor egy nyugati országot mondjuk nem Oroszország vagy Kína figyel meg, hallgat le, hanem valamelyik saját szövetségese. Maga a lehallgatás ténye ugyanis azt jelzi: barátja sem bízik az adott országban.
A minap a német ZDF televízió, a The Washington Post és a svájci rádió által felfedett lehallgatási botrány is ilyen „baráti kémkedésre” derít fényt. Az amerikai és a német titkosszolgálat, azaz a CIA és a BND éveken át figyelt meg, hallgatott le egy sor államot, köztük számos saját szövetségesét. Ami azonban egyedi csavar a történetben: egy olyan titkosításra alkalmas szerkezettel történt a megfigyelés, amely pont arra szolgál, hogy illetéktelenek ne juthassanak fontos információkhoz. Egy svájci termékről van szó, vagyis a semlegességét hirdető alpesi állam hathatós támogatást nyújtott a CIA-nak és a BND-nek a lehallgatásokhoz. Egyelőre kérdés, hogy a svájci titkosszolgálat is tudott-e a kémkedésről, de meglepő lenne, ha sejtelme sem lett volna minderről. Már a hetvenes években több kormánynak feltűnt, hogy valami nincs rendjén a szerkezettel, a kilencvenes évek elején pedig a németek ki is szálltak a programból, de az amerikaiak még legalább két évtizedig fontos információkat gyűjtöttek a Crypto AG terméke segítségével.
Donald Trump adminisztrációja kemény feddésben részesíti azokat az országokat, amelyek szupergyors 5G mobilinternet hálózatukat a kínai Huawei cég segítségével építik ki. Washington szerint ugyanis Peking kémkedésre használja fel ezen eszközeit. Ez talán így is van, ám a tapasztalat alapján élhetünk a gyanúperrel, hogy az amerikaiak ugyancsak megfigyelnének más országokat az 5G hálózat révén. Trumpék persze nyilván úgy gondolják: ez csak „baráti kémkedés”. S barátok közt mindent szabad.