Előfizetés

Képekkel gyorsabb üzenni

Csepregi Evelyn
Publikálás dátuma
2020.02.18. 12:40
A Lipcsei Könyvvásár 2019-es magyar pavilonjának arculata
Fotó: COLLEGIUM HUNGARICUM BERLIN/STEFAN HOPF
Egyre többen figyelnek a vizuális megjelenésre, de járhatnánk sokkal előrébb is, véli Farkas Anna, aki két projekttel is elnyerte a tipográfia Oscar-díjaként emlegetett kitüntetést.
Sokkal inkább szakembernek tartja magát, noha végzettsége szerint tervezőgrafikus művész. Szerinte a pálya sokkal inkább szakmai tudást és kreativitást igényel, mint művészi vénát, noha időnként mégsem lehet nem művészetként tekinteni egy-egy projektre, a korlátok és kötöttségek ellenére sem. Farkas Anna nemrég nyerte el a Type Directors Club (TDC) „Certificate of Typographic Excellence” címét, s ennek apropóján nyilatkozott a Népszavának. Az alkotó két különböző projektjével érdemelte ki a tipográfusok egyik legnevesebb amerikai elismerését, amelyet a tipográfia Oscar-díjaként emlegetnek. Az ötvenöt ország részvételével zajlott pályázaton csaknem kétezer pályamű közül díjazták az egy. online magazinnak tervezett logót, és a Lipcsei Könyvvásár 2019 magyar pavilonjának arculatát, amelyet férjével és alkotótársával, Batisz Miklóssal jegyez. A könyvvásár pavilonja nem először hozott elismerést a hazai tervezőknek, – ahogy arról lapunkban is beszámoltunk – a Csend legbelül című 2017-es projekt (Salát Zalán Péter, Sztranyák Gergely, Sztranyák Zsófia és Zilahi Péter munkája) tavaly a Magyar Formatervezési Díj mellett a Német Formatervezési Díjat (German Design Award) is elnyerte. Farkas Anna elmondta, noha a három évvel ezelőttivel ellentétben az ő munkájuk egész más – inkább a tipográfiát vették alapul, és a betűhasználatra helyezték a hangsúlyt –, kétségtelen, hogy a pavilon presztízsmunka, 2018-ban is nagyon izgalmas projekt született. Kiemelte, ez a projekt azért is különleges, mert kötöttebb volt: míg az előző években külön erre az eseményre épített szerkezetű pavilont vitt az ország, tavaly költséghatékonyság miatt már meglévő panel elemeket kellett „dekorálni”. – Így mondhatni még nehezebb volt a feladatunk, bár számomra sokszor nagyon inspirálók a kötöttségek. Elkezdtünk gondolkodni, és arra jutottunk, hogy a további költségeket is csökkentve ne használjunk színeket, legyen fekete-fehér a rendelkezésre álló térrész, és az oldalfalakon is használjunk kivágott öntapadós fóliát. Majd felvetődött, hogy a padlószőnyeget is lehetne printeltetni, ezzel egyfajta térhálót, térgörbét megalkotva – mesélte az alkotó. – A lefelé nyúló betűszárak két dimenziós térplasztikává válnak, megzavarják a térérzetet, elbizonytalanítják az érzékelést. Az volt az elképzelés, hogy ez egyszerre legyen zavarbaejtő, egyúttal vonzza be a stand mellett elsétáló embereket.
A másik nyertes projekt animált logotípia, amelyet Farkas Anna a Borbás Marcsi nevével fémjelzett új médiaplatform számára készített. – Az egy.hu magazin jellegű oldal, de komoly témákat is érintő, változatos cikkeket tartalmaz, amelyeket a későbbiekben mozgóképes anyagokkal szeretnének bővíteni. A sokszínű, klasszikus értékeket előnyben részesítő szemléletet szerettem volna érzékeltetni vizuálisan is. Ezért dinamikus, animált logóval (is) operáló arculatot alakítottam ki: a logó különböző, egymáshoz hasonló, statikus változatai jelennek meg az aloldalakon, a főoldalon pedig állandó mozgásban van az egy. felirat – részletezte az alkotó. Hozzátette, úgy tűnik, a mozgó tipográfia – kifejezetten szövegelemek animálása – új trendként tűnik fel a kortárs tervezőgrafikában. A mostani díj is ezt támasztja alá, mivel a TDC híres arról, hogy az új irányzatokat, friss szemléletű munkákat díjazza. A kérdésre, miszerint a hazai vállalkozók, cégek mennyire nyitottak a legfrissebb trendekre, Farkas Anna azt válaszolta, hogy megrendelői bizonyára azért is választják őt, mert megbíznak benne és az értékítéletében, így többnyire elfogadják az újszerű ötleteket.
A ránk zúduló képi információnak köszönhetően sokan jobban olvasnak ma már képeket, mint szövegeket, gyorsabban is át lehet adni egy üzenetet, ha képeket mutatunk – emelte ki. Ám megjegyezte, noha egyre többen figyelmek a vizuális megjelenésre, járhatnánk sokkal előrébb: fontos lenne nem leragadni ott, hogy sokba kerül egy grafikus, hiszen hosszútávú befektetésről van szó. Mint elmondta, külföldön már sokkal nagyobb a presztízse, megbecsültsége e területnek, ha spórolnak is a cégek, nem ezen. – Sok víznek le kell folynia a Dunán, hogy tudatosodjon, ez egy külön szakma, és olyan részei is vannak, amelyeket nem feltétlenül lehet tanulni – hangsúlyozta. Hozzátéve, a hazai vállalkozások nincsenek mindig tisztában azzal, mennyi üzleti hátrány származhat a jól kidolgozott arculat hiányából. Ő viszont hisz abban, hogy az emocionális hatás működik: ha látsz két terméket, és az egyiknek jobban hat rád a vizualitása, azt fogod választani.

Frankofón Fesztivál: egy nyelv, négy földrész, sok miliő

H. K.
Publikálás dátuma
2020.02.18. 11:35

Fotó: FARNKOFÓN FILMNAPOK
Női egyenjogúság, szexuális hovatartozás, iszlám fundamentalizmus, animációs dokumentumfilm és restaurált klasszikus filmek is láthatóak az idei, immár huszadik Frankofón Fesztiválon, amelyen a filmek mellett az alkotókkal zajló pódiumbeszélgetések, jazzkoncertek, táncelőadások és kiállítás is várja a budapesti közönséget.
A több mint 300 milliós Frankofónia – azaz négy földrész francia nyelvű országai – legjobb filmjeit felvonultató rendezvény nyitóeseménye a tavalyi Velencei Filmfesztivál nyitófilmje, a Hirokazu Koreeda rendezte, Catherine Deneuve, Juliette Binoche, Ethan Hawke és Ludivine Sagnier főszereplésével készült japán-francia alkotás Az igazság címmel.  A Barátnők című kenyai-francia-dél-afrikai dráma egy a Nairobiban zajló választási kampány idején két lány között szövődő szerelemről, és arról szól, hogy hogyan működik leszbikus kapcsolat ott, ahol a homoszexualitást még mindig büntetik? Az ifjú Ahmed című belga-francia filmdráma egy identitásválsággal küzdő, egy fundamentalista imám bűvkörébe került kamaszról, az Önérzetes múzsák: Delphine és Carole a női egyenjogúságról, A ruha szabaddá tesz francia-algériai-belga-katari dráma egy Algériában tartott merész divatbemutatóról és a szabadságvágyról szól. Az 1950-es bresti tüntetésről Egy ember meghalt címmel készült majdnem dokumentumfilm animációs eszközökkel, animáció a Marona csodálatos kalandjai román-francia-belga alkotás is, amely egy kiskutya életét és a naiv festészettől a kubizmusig tartó művészettörténetet kapcsolja össze, valamint az A torony norvég-francia-svéd film is, amelyből talán kiderül, hogy hazatérhet-e valaha a 11-es éves kislány a libanoni menekülttáborból Palesztinába. A sok komoly társadalmi problémát feldolgozó alkotás mellett lesznek ízig-vérig vígjátékok, thriller és családi film is; és vetítik Jacques Rivette 1966-os, Diderot művéből készült klasszikusát Anna Karina főszereplésével, amelyet 2018-ban restauráltak és az 1967-es A nap szépe című Velencei Arany Oroszlán-díjas filmet Catherine Deneuve-vel a főszerepben. Akinek pedig a filmek nem bizonyulnak elégnek, azt a Trafóban táncprodukció, Liszt Ferenc Emlékmúzeumban zongorakoncert, a Műcsarnokban kiállítás és az Opus Jazz Clubban jazzfesztivál várja.

Infó:

Frankofón Fesztivál Február 26.- április 8. A filmvetítések helyszínei: Uránia Nemzeti Filmszínház Art+ Cinema Francia Intézet

Formabontó tükörbenézés – Az álom és valóság is megjelenik a Fúrnitúrban

Balogh Gyula
Publikálás dátuma
2020.02.18. 11:00

Fotó: MIHÁLY LÁSZLÓ / PÉCSI NEMZETI SZÍNHÁZ
Ami leginkább dominál Vinnai András darabjában, az az abszurd, mégpedig mai abszurd, tele határátlépéssel.
Az élet olyan, mint a tükör! Ahogy belenézel, az úgy néz vissza rád – mondja egy áruházi fürjnek öltözött színész (Götz Attila), miután az előadás végén izzadtan leveszi a maszkját. Ez utólag beleírt monológ Vinnai András Fúrnitúr című darabjába, amelyet Pécsen Anger Zsolt rendezett. A bútorozott tragikomédiát, ahogy az alcím fogalmaz, néhány éve Vajdai Vilmos is színre vitte a TÁP Színház csapatával. Formabontó mű. A Furnitúr egy lakberendezési áruház, ahová Shivak Shurman (Bera Márk) megérkezik a „vágylistájával”. Át szeretné ugyanis rendezni a lakást, mert barátnőjével gyereket akarnak. Idáig egyszerű, aztán jön az agyeldobás. Jó, lehet enyhébben is fogalmazni. Az álom keveredik a valósággal, a reális az abszurddal. Ráadásul ezt Vinnai egész magas színvonalon műveli. Jókat nevetünk is az egymás után pörgő jeleneteken, jórészt saját magunkon. Merthogy a vállalkozás titka, hogy a darab hőseiben pillanatok alatt magunkra ismerünk. A saját vágyainkra, álmainkra és aztán a saját jól, vagy kevésbé sikerült életünkre. A cselekmény később tovább lendül és a főszereplő szinte teljes jövőbeli életén is végigutazhatunk. Persze csak az álomban. Látjuk, ahogy neveli vagy nem a fiát, ahogy egyszer csak ki akar törni és szerelmes lesz, ahogy az anyósával és az apósával beszélget és így tovább. A visszatérő elem a tükörtörés, mert, hogy amikor Shivak dühbe gurul, akkor bizony tör, mégpedig az írás elején már emlegetett tükröt veszi célba. Még véletlenül sem akar belenézni! Aztán visszatérünk a bútorárházba és érkeznek a takarító személyzet tagjai óriási porszívójukkal, hogy mindent rendbe tegyenek. Jelen van végig egy moderátor (Köles Ferenc) is, aki végigkíséri a főhőst, lehetne Lucifer a Tragédiából, vagy a Konferanszié a Kabaréból. Mindent tud és mindent lát, próbálja útba igazítani, óvni a főhőst, de persze a sorsát senki se kerülheti el. Egy teljes zenekar is élőben muzsikál, sokszor laza dzsesszt. A premieren ráadásul néhány technikai probléma is adódott, nem indult el ugyanis a hangbejátszás. Ilyenkor a zenekar kitöltötte az időt, szorgosan játszottak. Az egyik legszellemesebb jelenetet is utólag, a tapsrend után kapta meg a közönség. Egy ponton ugyanis a televízióból előkerül egy nő, de előtte a főhős kapcsolgatja a televíziót. Ezt láthattuk utólag, a kapcsolgatós részt. A sorozattól, a sportközvetítésig jöttek sorba az adók. A legmulatságosabbnak a teniszmérkőzés kommentálása bizonyult, amikor, mivel csak a hangot hallhattuk, egészen abszurdnak tűnt, hogy a riporter sokáig csak az épp labdába ütő teniszező nevét mondta be, már amikor eltalálta és nem zökkent ki ebből a nyomasztó monotóniából. Vinnai darabja viszont egyáltalán nem unalmas, néha talán túl sokat vállal, amit színpadon nem lehet maradéktalanul megvalósítani, De egy biztos, tükörbe nézésre sarkall, persze, ha nem törjük közben össze.

Infó:

Fúrnitúr Pécsi Nemzeti Színház Rendező: Anger Zsolt