„Itt könnyen elcsattan egy-két pofon” – Nem megoldás az iskolarendészet

Büntető jellegű intézkedések helyett átfogó stratégiára, több szakemberre és megelőző programokra lenne szükség az iskolai agresszió visszaszorításában.

Iskolarendészek foglalkoztatása, a folyosók, tantermek bekamerázása csak átmenetileg jelenthet megoldást a gyerekek, illetve a diákok és a tanárok közötti agresszió visszaszorításában – nyilatkozta a Népszavának Duró Zsuzsa gyermekpszichológus nem sokkal azután, hogy Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkár bejelentette: iskolai rendészet felállítását és biztonsági kamerarendszer kiépítését tervezi a kormány az erőszak visszaszorítására. Az államtitkár szerint fontolóra kell venni a fiatalok büntethetőségére vonatkozó életkori határ leszállítását is.

Maruzsa Zoltán mindezt a közelmúltban történt eseményekre reagálva jelentette ki. Az ügyészség tavaly novemberben emelt vádat egy szegedi középiskolás ellen, aki egy verekedés során eltörte osztálytársa arccsontját. Egy fővárosi általános iskolában bicskával sebesítette meg osztálytársát egy tízéves gyerek. Nemrég egy mezőtúri iskolában készült videó került fel az internetre, amin az látható, hogy diákok a tanárnőjüket fenyegetik, gúnyolják, egy füzettel ütik a fejét. Nem sokkal korábban Nagykátán is történt egy hasonló eset: egy tanuló a tábla előtt lökdöste és fenyegette tanárát. A legsúlyosabb incidens tavaly decemberben történt: egy 17 éves diák késsel sebesítette meg fizika tanárnőjét a győri Jedlik Ányos középiskolában.

A pszichológus szerint az ilyen eseteket nem lehet figyelmen kívül hagyni, ugyanakkor a büntető jellegű rendészeti megoldások hosszú távon nem fognak eredményre vezetni. Duró Zsuzsa hangsúlyozta: a büntetéstől való rettegés, félelemérzet csak rövid ideig képes visszatartani az erőszakos cselekedeteket, azok idővel újból felszínre törnek, alkalmazkodva az új körülményekhez. Rámutatott: a probléma társadalmi jellegű, ezért sokkal összetettebb megoldást kíván. Az iskolákban több segítő szakemberre, iskolapszichológusra és konfliktuskezelő programokra lenne szükség. A döntéshozóknak pedig – szakértők bevonásával – átfogó stratégiát kellene kidolgozniuk az iskolai erőszak visszaszorítására.

Az erőszak nem iskolafüggő

– Itt könnyen elcsattan egy-két pofon – mondta az egyik kaposvári szakközépiskola (korábbi elnevezés alapján szakképző) tanára. – Hozzánk nem a jó, de még csak nem is a közepes diákok jönnek az általános iskolákból, sok a hátrányos helyzetű, szociálisan problémás családból érkező, akik az érvényesülést csak az erőben, s így az erőszakban látják. Nehéz rájuk hatni, mert az sem érdekli őket, hogy szélsőséges esetben kirúghatják őket, ugyanis nem azért járnak ide, hogy szakmát tanuljanak, hanem, mert tanköteles korúak.

A diákok közötti erőszak azonban nem iskolafüggő. A rendszerváltás óta eltelt időszak egyik legkegyetlenebb iskolai agresszióját éppenséggel a somogyi megyeszékhely elitiskolájában követték el: 2008 májusában a Táncsics gimnázium két, tizedikes diákja előre kitervelten, brutális kegyetlenséggel meggyilkolta egyik osztálytársát, csak mert az áldozat – aki korábban a barátjuk volt –, akkor már idegesítette őket – a két gyilkos, akiket 14 év börtönre ítéltek, tavaly szabadult kedvezménnyel… Öt évvel később pedig az egyik kollégiumban hat diák csicskáztatta fiatalabb társát, akit megkötöztek, sőt, egyikük fajtalankodni is próbált vele – az eset szerencsére kikerült az iskola falai közül, rendőrségi ügy és előzetes letartóztatás lett belőle.

– Már első osztályban megpróbáljuk elejét venni a fizikai erőszaknak – állította egy általános iskolás tanító. – A verekedést, vagy egyoldalú ütést, rúgást büntetjük a legszigorúbban, s ezt jellemzően meg is értik a gyerekek. Persze így is akadnak összetűzések, de ilyenkor mindig az osztály nyilvánossága előtt kell bocsánatot kérnie a vétkesnek.

Ennek ellenére minden iskolában akadnak, akiket ez sem tart vissza az agressziótól.

– Van egy háromfős társaság, nem egykorúak, de egy lakótelepről jöttek, összetartanak, tőlük sokan félnek – állította egy kaposvári iskola hetedikes lánytanulója. – Főleg a két kisebb osztálytársai, ugyanis, ha balhé van, azonnal hívják a legnagyobb fiút. Sokszor nem az iskolában, hanem tanítás után keresik meg, akivel bajuk van, ezért a tanárok nem is tudnak a verekedésekről.

– Az a baj, hogy sok pedagógus a saját csődjeként éli meg, ha egy diákja nem fogad neki szót, s agresszív a társaival, ezért nem lép időben – állította egy kaposvári felső tagozatos tanár. – Az elmúlt években két olyan tanítványom is volt, akik rendszeresen bántották a társaikat, és miután az intézményen belül még a szülők bevonásával sem sikerült megoldást találnunk, szakvéleményt kértünk, és mindkét gyereket átirányították speciális iskolába, ugyanis kiderült, súlyosan magatartászavarosak. Akadnak viszont kollégák, akik úgy gondolják, nem kell szakember, ők is meg tudják oldani a helyzetet: ilyenkor szokott előfordulni, hogy az áldozatok szülei lépnek, és viszik el másik osztályba, esetleg másik iskolába a gyereküket. Ami senkinek sem jó, sérül az áldozat, aki viszont erőszakoskodott vele, marad, és új célpontot keres.