Baka András: A Kúria a hatalom új célpontja

A volt főbíró arra szólította fel az igazságszolgáltatás függetlenségéért aggódókat, hogy legyenek éberek, nyissák ki a szemüket.

Az elmúlt évtizedben a hatalom politikai céljai és szempontjai nem változtak az igazságszolgáltatásban, 2020-ban azonban új helyzet alakult ki – mondta Baka András kúriai tanácselnök, a Legfelsőbb Bíróság korábbi elnöke a Szalay Kör és a Pénzügykutató Zrt. Merre tovább az igazságszolgáltatással? című konferenciáján. A volt főbíró szerint az elmúlt időszakra az volt jellemző, hogy a hatalom az egész bírói szervezetet támadta, ám a jövőben a Kúria lesz a célpont. Baka sorra vette, hogy 2011-től milyen súlyos támadások érték az igazságszolgáltatást, kezdve a semmisségi törvénnyel, amely a 2006-os zavargások után hozott jogerős bírósági ítéleteket semmisítette meg és a bírói nyugdíjkorhatár 70-ről 62 évre való leszállításával, amely lehetővé tette, hogy több mint 200 bírót idő előtt nyugdíjba küldjenek. Ide sorolta a bírói jogértelmezés Alaptörvénybe írt szűkítését és az Alkotmánybíróság (AB) kontrolljának kiterjesztését a bírósági ítéletekre is. Hogy a Kúria lesz a hatalom új célpontja, arra Baka szerint több jel is utal: a közeljövőben 20-25 kúriai bíró nyugdíjba megy, s helyükre ugyanennyi új közigazgatási bírót lehet kinevezni, így önálló közigazgatási bíróságok nélkül is megvalósulhat a kormány korábbi célja; Darák Péter Kúria-elnök mandátuma év végén lejár, utódja dönt majd a kúriai kollégiumvezetőkről és a többi bírói álláshelyről; lehetővé vált az átjárás az AB-ról a Kúriára; bevezették a jogegységi panasz intézményét, mert a Kúria ítéleteitől nem lehet a jövőben eltérni. Baka úgy vélte, a hatalomnak nincs szüksége extra intézkedésekre, a Kúria ezekkel a lépésekkel, „finomabb módon” is átvehető. Előadása végén arra szólította fel az igazságszolgáltatás függetlenségéért aggódókat, hogy legyenek éberek, nyissák ki a szemüket és ha lehet akadályozzák meg, de legalább hallassák a hangjukat az ilyen ügyek miatt.

Diós Erzsébet nyugdíjas bíró személyes emlékeit idézte fel, hogyan élte meg bíróként 2011-es, törvénytelen nyugdíjazását.

Fleck Zoltán jogszociológus, az ELTE professzora A hatalmi ágak megosztása: a kormány és a igazságszolgáltatás viszonya című előadásában a magyar bírósági igazgatás rendszerváltás utáni történetét idézte fel. A 90-es évek elején a végrehajtó hatalom és bírák konfliktusának eredményeképpen kialakult a megyei bírósági elnökök informális dominanciája az igazgatásban, amelyet az 1997-es reform, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) létrehozása de facto megerősített. Ám az ezt felváltó új igazgatási rendszer, amely az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnökének ad szinte minden hatalmat, a korábbihoz hasonlóan unikális, Magyarországon kívül sehol nincs ilyen. Fleck szerint Handó Tünde OBH-elnök megtörte a megyei elnökök hatalmát, amit később még lehet, hogy érdemeként fogunk elismerni. A mostani modellből hiányzik a bírói autonómia, s ezt az OBT sem tudja pótolni, hiszen ennek fokmérője az egyéni bíró autonómiája. Úgy vélte, a bíróknak fel kell lépniük saját autonómiájuk védelmében, s ez még nem jelent politizálást, amelyet szigorúan tilt a törvény.

Fleck és Baka bírálták az igazságügyi minisztert, aki a közelmúltban úgy nyilatkozott, hogy a jogállam egy bizonytalan fogalom, ami ráadásul nemzeti sajátosságai miatt nem tartozik az Unió kompetenciájába. Varga Judit azt is mondta, hogy Magyarország mintaállam a jogállamiság szempontjából. Baka idézte Antonin Scaliát, a nemrég elhunyt ultrakonzervatív amerikai főbírót, aki szerint az USA-t nem a Bill of Rights, hanem a hatalommegosztás különbözteti meg a többi államtól, a hatalommegosztás a jogállam lényege.

Vadász Viktor, a Fővárosi Törvényszék bírója, az OBT tagja és sajtószóvivője szerint a megyei elnökök ma is kiemelt szerepben vannak, s a bírói önigazgatás sem tudott megoldani néhány problémát. Ide sorolta a központi régió (a főváros és Pest megye) leterheltségét, a legtöbb ügyet ezeken a bíróságokon tárgyalják; a bírósági szervezet forráshiányát és a nemzetközi kapcsolatok leépülését is. Beszélt a bírói szolidaritás-hiányról, itt az ősbűnt abban látta, hogy a bírók 2011-12-ben nem álltak ki kényszernyugdíjazott társaik mellett. Ilyen helyzetben volt a bírói társadalom, amikor Handó az OBH élére került, s így érthető, hogy milyen nagy volt a várakozás az irányába. Ugyanakkor 2014-15-re kiderült, hogy az OBH-elnök az általa kinevezett vezetőkkel sem tud együtt dolgozni, volt olyan időszak, hogy a bírósági hivatal munkatársainak kétharmada lecserélődött, mert senki nem akart Handóval dolgozni. Vadász Viktor szerint az OBH leképezte ugyanazokat a problémákat, amelyekkel az OIT is szembenézett korábban. A 2018-ban létrejött új OBT összetétele a bírák elégedetlenségét fejezte ki az új igazgatási rendszer és vezetője iránt, s a tanács és az OBH-elnök konfliktusaiban Vadász szerint Handó többször hibázott. Leginkább abban, hogy az ellenőrzött személy nem vonhatja kétségbe az őt ellenőrző személy legitimitását. Az új OBH-elnök, Senyei György megválasztása vadász szerint nem oldja meg a rendszerszintű problémákat, vagyis nem elég a személyen, a rendszeren is változtatni kell.

Vadász előadásában megkülönböztetett három eltérő bírói attitűdöt, ami szerinte nem csak Magyarországon jellemző. Az első típus a pozitivista bíró, aki ragaszkodik a törvény szövegéhez és a szakmai szempontokhoz, de közben a külvilágot kizárja, a közélettel nem foglalkozik. Ez az attitűd a bírák döntő többségét jellemzi szerinte. A második csoportba az opportunista bírót sorolta, aki aktívabb a pozitivista bírónál, igyekszik alkalmazkodni a mindenkori bírósági igazgatáshoz és a gyors előremenetel a fő szempontja. Ez az utóbbi attitűd szintén jelentős a bírói karban, míg a harmadik típusból, az autonómiára törekvő bíróból van a legkevesebb Vadász szerint. Őt az értékelvű döntéshozatal jellemzi, s a bírói autonómia érdekében a hatalommal is szembeszáll.

Bócz Endre nyugalmazott fővárosi főügyész előadásában a magyar ügyészség történetén keresztül mutatta be, hova jutott mára az ügyészi szervezet, amelynek vezetője, a legfőbb ügyész senkinek sem felelős a mai szabályozás szerint.

Bárándy Péter ügyvéd, volt igazságügyi miniszter a konferencia zárszavában visszautalt Lengyel László konferenciát megnyitó mondataira. A Pénzügykutató Zrt. vezetője úgy vélekedett, hogy a jogállam lebontásában a „hatalmasok” mellett néhány ügyvédi irodának is szerepe volt (utalt Trócsányi László volt igazságügyi miniszter európai parlamenti meghallgatására, s hogy Trócsányi meg nem választásában ügyvédi irodájának ügyei is szerepet játszottak). Bárándy szerint az ügyvédek az igazságszolgáltatás szabad véleménynyilvánításra rendelt tagjai, akiknek az is feladatuk, hogy védjék a bíróságokat és azt a bírót, aki autonómiára törekszik, mert Bárándy szerint a mostani politikai támadások az egyes, konkrét ügyekben döntő bírók ellen irányulnak. De az ügyvédek elleni támadások is az igazságszolgáltatás elleni támadások, az ügyvédeknek szerinte ezért is kell megszólalniuk ilyen helyzetben.