Elszámoltak a bankok – Sokan azt sem tudják, milyen számlacsomagjuk van

Publikálás dátuma
2020.02.18. 09:15

Fotó: Népszava
Mintegy 6 millió ügyfél kapott a napokban tételes kimutatást banki költségeiről. Egyelőre nem rohamozták meg a pénzintézeteket, hogy számlájukat olcsóbbra cseréljék.
Akár több tízezer forintos különbségek is lehetnek a banki szolgáltatások éves költségeiben az ügyfelek pénzügyi helyzetétől és szokásaitól függően. Ezeket a tételeket tekintheti át most összesítve minden bankszámlatulajdonos azon a díjkimutatáson, amelyet az új uniós pénzforgalmi szabályok értelmében a bankoknak január 31-ig kellett minden ügyfelüknek kipostázniuk elektronikus vagy hagyományos úton. A számlaszolgáltatások, fizetések, kártya- vagy készpénzhasználat után felszámolt díjakat egy egységes sablon alapján kellett bemutatni: most még csak egy tört évre, a tavaly augusztus 1. és december 31. közötti időszakra vonatkozóan. Egyik olvasónknak két banknál is van számlája: az egyik költsége az öt hónapra 14 210 forint volt, a másiké viszont csupán 240 forint. Ez az egyszerű összehasonlítás azonban félrevezető, hiszen utóbbi számláját olvasónk gyakorlatilag semmire nem használja. Mivel nincs számlavezetési díja, csak kisebb megtakarításait „parkoltatja” rajta, és az öt hónap alatt mindössze egyszer utalt el róla egy kisebb összeget – ez került 240 forintba. A másik, elsőre drágábbnak tűnő számlához viszont dombornyomott kártya is tartozik, amelynek gyártási és éves díja – összesen 9 456 forint – jelentette a legnagyobb költséget. A számlavezetési díj öt hónapra 1585 forint volt, az egyszeri készpénzfelvételért nem számolt fel díjat a bank, mint ahogyan a 135 darab kártyás fizetésért sem. A kéttucatnyi, elektronikusan indított átutalás és csoportos beszedés díja pedig összesen 3169 forintba került. A banki költségeket nem lehet tehát csak a „végszámla” alapján összehasonlítani, hiszen az nagyban függ attól, hogy az adott számlát mire használja az ügyfél. A díjakat erőteljesen befolyásolja az is, hogy a számlára mekkora jövedelem érkezik. Minél magasabb ez az összeg, annál nagyobb kedvezményeket kínál a bank – mutat rá Veres Patrik, a banki szolgáltatásokat összehasonlító oldal, a Bank360 vezető elemzője. Mint mondta: egy bankszámla éves díja 5-40 ezer forint között mozoghat, de nagyon egyéni, hogy kinek milyen szolgáltatásra van szüksége, és ahhoz milyen számlacsomagot választ. A bankok legalább ötféle lakossági számlakonstrukciót kínálnak, a prémium, illetve privátbanki szegmensben is van két-három ajánlatuk, sőt, léteznek már egy alapdíj mellett különböző modulokból „összelegózható” csomagok is. Így aki a fizetését azonnal ki szeretné venni a bankból készpénzben, választhat olyan csomagot, amelyben a havi kettő, összesen maximum 150 ezer forintos ingyenes készpénzfelvétel után is megteheti ezt díjmentesen. Aki viszont inkább a netbankos vagy mobilbankos megoldásokat részesíti előnyben, olyan konstrukciót kereshet, amelyben olcsóbbak vagy meghatározott összegig és darabszámig ingyenesek az elektronikus utalások. A bankok inkább a digitális megoldások felé terelnék ügyfeleiket, így az elektronikus szolgáltatásokat kedvezőbb díjakkal kínálják. Egyelőre azonban csak egy szűk réteg foglalkozik tudatosan pénzügyeivel. Emiatt viszont egy rosszul megválasztott számla-konstrukció, a túl gyakori készpénzfelvétel, vagy a mobilbankolás idején már okafogyottá váló, de a költésekről még mindig érkező sms-ek díja fölöslegesen megemelheti a banki költségeket. A többség mégis ritkán változtat számlacsomagján, vagy használja ki a pár éve elérhető egyszerűsített bankváltást. Ez utóbbi során az ügyfélnek elég csak a kiszemelt új bankba bemennie, majd megbízást adnia a számlája áthozatalára, és a pénzintézet mindent elintéz helyette – fogalmazott Veres Patrik. Sokan azonban azt sem tudják, milyen számlacsomagjuk van, és milyen díjakat számol fel nekik a bank. Ezentúl erről minden év elején kimutatást fognak kapni, ami a Bank360 szakértőjének várakozásai szerint hosszútávon megváltoztathatja az ügyfelek hozzáállását is, így nagyobb tudatossággal fognak majd banki szolgálatásokat választani maguknak. A cél éppen ez is volna, de ebből egyelőre nem sok látszik.  A díjkimutatás hatására eddig nem rohamozták meg a bankokat az ügyfelek, és nem is igyekeznek lecserélni aktuális számlájukat – derült ki pénzintézetek lapunk körkérdésére adott válaszaiból. Csak a Takarékbank és a CIB Bank számolt be minimális többletérdeklődésről a díjkimutatás kapcsán, a többi pénzintézetnél úgy tűnik, a levél hidegen hagyta az ügyfeleket. Számlacsomag- vagy bankváltásra vonatkozóan pedig egyetlen banknál sem érzékeltek nagyobb aktívitást. Több bank nem számít a jövőben sem a díjkimutatás miatti jelentős csomagváltási igényre. Az ügyfelek számára fontos ugyan, hogy a folyószámla díjtételei minél alacsonyabbak legyenek, de csak emiatt nem váltanak, mivel a bankot és az általa kínált szolgáltatásokat egységében ítélik meg - írta az MKB Bank. A Budapest Bank pedig azzal indokolta ezt: ügyfeleik inkább megváltozott pénzügyi szokásaik miatt keresnek új számlacsomagot.  

Nem csak a költség számít

Arra is rákérdeztünk a bankoknál: mennyire tudatosan választanak számlacsomagot az ügyfelek. Az UniCredit Bank szerint az első számlanyitásnál fontosabb szerepe van az ajánlásnak, mint közvetlenül a számlával kapcsolatos költségeknek. A számlaváltásra ugyanakkor már általában tudatosabban, előzetesen tájékozódva vállalkoznak az ügyfelek. A Raiffeisen Bank úgy látja: fontos, de nem kizárólagos szempontnak számítanak a számladíjak. Az ügyfélkör nagy része az aktuális akciókat, internet és mobilbanki lehetőségeket, a bankfiók elérhetőségét is figyelembe veszi, de azt is, hogy a többi családtagnak hol van bankszámlája. Az OTP Bank azt írta: ügyfeleik több mint 250 egyedi számlacsomag verzió közül választhatnak, így mindenki megtalálhatja a saját igényeinek megfelelőt. A lehetőséggel a pénzintézet szerint az ügyfelek tisztában vannak és élnek is. A K&H Bank ugyanakkor az tapasztalja: az ügyfelek jelentős része nem használja ki teljes mértékben a bank által nyújtott kedvezményeket.             

Szerző

335,84 forinton az euró

Publikálás dátuma
2020.02.18. 08:36
Illusztráció: Shutterstock
Fotó: Shutterstock
Gyengült a forint a főbb devizákhoz képest a nemzetközi bankközi piacon kedd reggel.
Az euró 335,84 forinton forgott reggel hét órakor, 38 fillérrel emelkedett az árfolyama a hétfő esti 335,46 forinthoz képest.
A dollár árfolyama 309,64 forintról 310,00 forintra, a svájci franké pedig 315,62 forintról 316,20 forintra kúszott fel.
A jent 2,8242 forinton jegyezték, szemben a hétfő esti 2,8167 forinttal.
Az euró közel hároméves mélypontjának közelében, 1,0832 dolláron forgott, a hétfői záráshoz képest 0,02 százalékkal gyengült.
A svájci frankhoz képest ugyancsak 0,02 százalékkal gyengült a közös európai fizetőeszköz, 1,0623 frankon jegyezték.
Egy dollárért 0,9804 frankot adtak, 0,03 százalékkal gyengült az amerikai deviza. A jenhez képest 0,11 százalékot veszített értékéből a dollár, 109,75 jenen jegyezték kedd reggel.
Szerző

A „nemzetek Európája” akár háborúba is torkollhat – Interjú Inotai Andrással

Publikálás dátuma
2020.02.18. 08:20
Inotai András
Fotó: Népszava
Aki az „erős és büszke” nemzetek Európájáról beszél, mint a magyar miniszterelnök, az vagy nem ismeri a történelmet, vagy ha igen, akkor semmilyen következtetést nem vont le belőle – véli egyebek mellett Inotai András közgazdász.
A koronavírus hatását már a gazdaság is érzi, a kínai hivatalos jelentésekben is a tervezettnél jóval kisebb GDP-növekedést várnak. Milyen hatással lehet az ázsiai nagy tigris gyengélkedése a világpiacra? Mindenképpen rontja az amúgy sem túl rózsás kilátásokat. A globális pénzügyi válságot követő évtizedes fellendülés jelentősen veszít erejéből, miközben a világgazdaság fejlődését számos bizonytalanság terheli. Az optimista forgatókönyvekben megfogalmazott lassulás arra épít, hogy nem erősödik a nemzetközi protekcionizmus, nem következik be pénzügyi válság, és a kiszámítható együttműködéshez nélkülözhetetlen társadalmi-politikai stabilitás is fenntartható, legalábbis a globális gazdaságot meghatározó országokban. Vagyis nem kerülnek hatalomra szélsőséges akár jobb-, akár baloldali kormányok. Tekintettel az ország súlyára, a kínai gazdaság gyengülése önmagában is fékezheti a világgazdaság bővülését. Ma szinte minden iparágban nélkülözhetetlenek a kínai termékek, az informatikától az autóiparig. Hupei az egyik legfontosabb ipari központ, és máris akadoznak az alkatrész-szállítások. A legtöbb multi cégnél néhány heti készletre szabott raktár van, hiszen a költségtakarékos gazdálkodás és a versenyképesség stabil és ütemezett ellátásra és szállításra épül, amit a koronavírus megjelenése veszélyeztet.    Csak a termelésben okozhat fennakadást a járvány?    Ma már a szolgáltatásokban, turisztikában sem elhanyagolható a kínai részvétel. Egyre több repülőtársaság állítja le, függeszti fel a Kínába irányuló járatait, ami negatív hatással van a turisztikai iparágra is. Egészen odáig, hogy akár a kínai éttermek forgalma is csökkenhet. Szinte kizárt, hogy valaki egy budapesti kínai étteremben korona vírussal fertőződjön meg, de a pszichológiai hatás mégis sokakat visszatarthat.    Mennyire lehet veszélyes ez a pszichológiai „járvány” a gazdaságra? Nem szabad lebecsülni a kockázatát. A 2008-as válság világosan megmutatta, hogy hiába rendelkeztek kiváló ökonometriai modellekkel a nemzetközi pénzügyi szakértők, mégsem látták előre a válságot, főleg pedig nem annak pusztító továbbterjedését. Szerintem a válságnak talán 10 százaléka írható a gazdaság számlájára, a többi a pszichológia, a pénzpiaci pánik következménye volt. Ha elfogy a bizalom a pénzpiacok iránt, azt roppant nehéz visszaállítani, és hatalmas zuhanás következik be akkor is, ha azt a gazdasági alapok nem, vagy csak kismértékben indokolnák.    Mindezek mellett a magyar gazdaságot érzékenyen érintheti az autóipari ágazatban kirajzolódó paradigma váltás is. Mire számíthatunk? Magyarország mélyen beépült egy nemzetközi termelési láncba. Sajnos az elmúlt tíz évben ez nagyon egyoldalú strukturális függéssé vált. Ugyanis az autóipar mellett nem épültek ki egyéb területeken a versenyképes vállalkozások. Korábban legalább 4-5 húzóágazat volt, az élelmiszeripartól a gyógyszeriparon át az informatikáig. Ez redukálódott jószerivel szinte kizárólag az autóiparra. Az egyoldalú függés különösen kockázatos akkor, amikor a meghatározó autóipar világméretekben új kihívásokkal néz szembe. Ezek egy része technológiai, lásd az elektromos járművek jövője, a dieselautók betiltása, a környezetvédelmi előírások szigorodása. De nem kevésbé fontos a fejlett országokban megfigyelhető keresletváltozás is.    Hogyan érintheti az utóbbi a magyarországi autóipart? Részben demográfiai okokból kevesebb gépkocsit vásárolnak az emberek, főleg Nyugat-Európában, de a szemlélet is átalakulóban. Egyre több fiatal nem vásárol magának autót, hiszen az sokkal többet áll, mint amennyit használja, miközben a biztosítás, az amortizáció, az üzemanyag-költségek folyamatosan terhelik a tulajdonost. Ezért egyre többen, ha szükségük van gépkocsira, hosszabb, rövidebb időre bérelnek. A feltörekvő piacok még mozgatják a keresletet. Ami minket érinthet az, hogy ha a nagy nemzetközi autóipari cégek döntési helyzetbe kerülnek, hogy csökkenteni kell a termelést, vagy egy versenyképesebb irányba kell lépni, és a hagyományos termelési struktúrából be kell zárni üzemet, akkor az erős társadalmi, politikai, foglalkoztatási nyomás arra  késztetheti őket, hogy lehetőleg ne az anyaországi gyárakra kerüljön lakat. Az ilyen kockázatokat az olyan kis országok mint Magyarország diverzifikált gazdasági struktúra kialakításával csökkenthetik. Legalább ennyire fontos, hogy a társdalom alkalmazkodóképes legyen és ne üljön fel a sérelmi, bezárkózó politikának. Ez a XXI. században zsákutcába vezet.  A forint történelmi mélységekbe süllyedt. Az elemzők már 350 forintos euróról beszélnek. A kormányzat szerint a gyenge forint növeli a versenyképességünket. Egyetért ezzel? A hivatalos propaganda szerint a felzárkózás kulcsa, hogy a magyar gazdaság minden évben 2 százalékponttal gyorsabban nőjön mint az unió átlaga. Hiába azonban a büszkén emlegetett és kiemelkedőnek tartott magyar teljesítménybővülés, ha egy év alatt 5-6 százalékkal leértékelődött a forint. Vagyis euróban számolva legjobb esetben stagnált a felzárkózási folyamat. Arról nem is szólva, hogy a hazai kivitel meghatározó része importtermékekre épül, amelyek a leértékelődő forint miatt egyre drágulnak, miközben a fogyasztói árakra növekvő infláció jellemző. Nem utolsósorban pedig – euróban számolva - a magyar munkaerő bére értékelődik le.  Ha mindez nem lenne elég, a Brexit átalakíthatja az uniós támogatási rendszert. Mire számíthatunk? Mindenekelőtt le kellene számolni azzal a populista érveléssel, hogy az uniós támogatások nekünk automatikusan járnak. Mi az hogy nem akarnak, vagy kevesebbet akarnak fizetni nekünk? Nos, ezek a pénzek nem járnak. Az elmúlt bő másfél évtizedben egy főre vetítve az Európai Unióban Magyarország volt a legnagyobb nettó haszonélvező, hiszen a közös kasszába való befizetésének négy-ötszörösét tudta lehívni. De a magyar kormányok ezt a pénzt nagyon rossz hatékonysággal használták fel, 2010 után pedig, amikor a pénz legnagyobb része állt rendelkezésre, jelentős részét el is lopták.    De az Orbán kormány hívta le a legintenzívebben az uniós forrásokat. Ez mégis jelentős lökést adott a gazdaságnak. Ez nem írható a javára? Sosem értettem egyet azzal, hogy minden áron le kell hívni a támogatások 100 százalékát. Ennek akkor van értelme, ha jövőbemutató, hatékonyságot növelő, fenntartható és társadalmi tudatfejlesztő projektekre költik a pénzt. Nem csoda, hogy a nettó befizető országok – és azok közvéleménye - megelégelte a gátlástalan korrupciót, és befizetési hajlandóságát a GDP 1 százalékára akarja korlátozni. Emellett joggal hivatkoznak arra, hogy pénzükön egy illiberális rendszer épült ki Lengyelországban és Magyarországon. A Brexit következtében a következő hétéves pénzügyi ciklusban keletkező mintegy 60 milliárd eurós űr feltöltésére Németország és részben Franciaország hajlana, de nem ez a legnagyobb kihívás.  Az összegekről kemény tárgyalások várhatók, de nem csak a pénzről van szó. Hogyan alakul át a támogatási rendszer? A 2021-27-es uniós pénzügyi ciklusban a finanszírozási súlypontok jócskán eltérnek majd az eddigiektől. A közösség előtt óriási feladatok állnak. Előtérbe kerül a klímavédelem, napirenden van a közös kül- és védelmi politika, a migrációval kapcsolatos egységes fellépés, illetve Európa globális szerepének erősítése, amihez új forrásokat kell rendelni, részben több befizetéssel, részben a korábbi súlypontok, így a mezőgazdasági támogatások vagy a kohéziós alapok egy részének elvonásával. Nem kevésbé fontos, hogy változni fog az elosztási szabályrendszer is, amennyiben szigorodik a pénzek célirányos felhasználásának ellenőrzése. Egyre nagyobb hangsúlyt kap az is, hogy az uniós pénzek ellopását hatékonyan lehessen szankcionálni. Végül a pénzügyi támogatásokat ahhoz is köthetik, hogy az adott tagállam hogyan tartja be az uniós alapértékeket. Ehhez viszont lényeges változásokra van szükség az uniós jogrendben.    Milyen Európa lehet versenyképes ebben a változó világban? Meggyőződésem, hogy csak egy egységes Európa maradhat sikeres a XXI. században. Ehhez a közös politikák megerősítése és az integráció érdemi továbbfejlesztése érdekében korlátozni kellene az Európai Tanács tagjainak vétójogát, és jelentősen ki kellene terjeszteni a többségi szavazást. Amelyik tagország kormánya nem fogadja el a többségi döntést, az bizonyos politikákból és integrációs folyamatokból kimarad és végső soron saját magát marginalizálja. A Brexit egyik mellékhatása, hogy meggyengült az eurószkeptikus politikusok, így Orbán Viktor pozíciója is. A britek nélküli Európai Unió válaszút elé került, de létezik optimista forgatókönyv is, ami kikényszerítheti a minőségi továbblépést és a „mag-integráció” megerősítését.  A magyar miniszterelnök szerint meg kell védenünk nemzeti „szuverenitásunkat”. Ez nem jelent bizonyos értéket? Nemzeti „szuverenitás” már régen nincs a hagyományos értelemben. Olyan szoros gazdasági szálak hálózzák be a világot, hogy még az olyan gazdasági óriás, mint az USA elnökének is visszavonulót kellett fújnia a Kínával szembeni vámháborúban, mert gyorsan kiderült, lábon lőtte magát. A legnagyobb kárvallottjai éppen a Donald Trump szavazóbázisát adó fehér alsó-középosztály és a kékgallérosok voltak, akik életszínvonalukat a csökkenő jövedelem mellett döntően olcsó kínai termékekkel igyekeztek fenntartani. De károsodtak a Kínában dolgozó amerikai vállalatok, a kínai termékeket importáló amerikai cégek, valamint a kínai ellenintézkedések hatására az amerikai agrárlobbi is. Európa jövője nemcsak a versenyképességen múlik, hanem az európai identitás és összetartozás erősítésétől is függ. Aki az „erős és büszke” nemzetek Európájáról beszél, mint a magyar miniszterelnök, az vagy nem ismeri a történelmet, vagy ha igen, akkor semmilyen következtetést nem vont le belőle. A nemzetek Európája ugyanis nem együttműködést, hanem szétfejlődést jelent, ami akár háborúba is torkollhat. És egy széteső Európában ez gyorsabban bekövetkezhet, mint gondolnánk. A jelenlegi kormányzati cinizmus, a különutas önperiferizálás, továbbá a tudatos és felelőtlen szellemi szennyezés évtizedekre megbéníthatja és a 21. század közepére teljes egészében lenullázhatja Magyarországot. A gazdaság óriási károk mellett még talán túl tudná élni ezt a helyzetet, de a társadalom nem.  

Inotai András

A 76 éves közgazdász professzor emeritus és kutató professzor a nemrég új fenntartóhoz került egykori MTA KRTK Világgazdasági Intézetében. 1991 és 2011 között az intézet igazgatója, előtte 1989 és 1991 között a Világbank munkatársa (Washington D.C.). Két évtizedig oktatott a College of Europe-on (Bruges, 1992-2013), 2002-ben a Columbia University meghívott professzora. Jelenleg is oktat a College of Europe varsói intézményében, a Zentrum für Europaeische Integration (Bonn) posztgraduális képzésén, valamint a European Online Academy-n (Berlin-Nice). Tagja a College of Europe, a Foundation for European Progressive Studies (FEPS, Brüsszel), a Progressive Economy (Brüsszel), a Bertelsmann Stiftung akadémiai, illetve tudományos tanácsának. Számos nemzetközi szakmai folyóirat szerkesztőbizottsági tagja.

Szerző