Előfizetés

Szabad városok – így csinálják Amerikában

Hargitai Miklós
Publikálás dátuma
2020.02.23. 08:45

Fotó: Népszava
Nem magyar találmány, hogy a saját (a központi hataloméval nem feltétlenül azonos) értékrendjük alapján működni próbáló önkormányzatok szövetségbe tömörülnek – az USA-ban 2012 óta létezik hasonló szerveződés. Silvia Fabela, a CPD – Local Progress programkoordinátora a héten Budapesten járt, hogy megismerkedjen a magyar önkormányzatiság kihívásaival, és megossza a tapasztalatait a fővárosi és a kerületi helyhatóságok politikusaival és háttérembereivel.
A Local Progress a Center for Popular Democracy (CPD) egyik sikeres projektje, maga a CPD pedig különféle szervezetek és szövetségek olyan hálózata, amelyek kifejezetten alulról építkezve megpróbálnak nyomást gyakorolni a politikára és a politikai döntéshozókra helyi vagy országos ügyekben. A Local Progress polgármestereket, önkormányzati képviselőket, iskolaszékek tagjait és civileket tömörít, és az USA 50 legnagyobb városának több mint 70 százalékában jelen van. Ez a hálózatos, koordinált működési mód lehetővé teszi, hogy olyan településeken is érdemi hatást fejtsenek ki a politikára, ahol nincsenek többségben (e tekintetben tehát különböznek a hasonló magyarországi kezdeményezésektől). A Demokrata Párthoz közel(ebb) álló szervezetet Magyarországról – vagy inkább a kormányoldal térfeléről – nézve azonnal balliberálisnak bélyegeznék, ezek a fogalmak azonban Silvia Fable szerint az USA-ban nem ugyanazt jelentik, mint nálunk. A résztvevőket nem is elsősorban a politikai vonzalmaik kötik össze, hanem az ember-, közösség- és környezetközpontú értékrendjük, meg az a meggyőződés. Hangsúlyosan odafigyelnek a (bőrszín, nem, szexuális orientáció stb. alapján) kisebbségi helyzetű polgárok boldogulására. Igen gyakori, hogy egy-egy ügyben a szövetségi kormánnyal vagy az adott állam vezetésével szemben kell megpróbálniuk eredményeket elérni – tipikusan ilyen terület a klímavédelem, ahol a progresszív amerikai városok lényegesen előrébb járnak, mint a Trump-kormányzat vagy a legtöbb tagállam. Ütközési pont a bevándorlás is, de, mint Silvia Fabela hangsúlyozta, nem azért, mert ösztönözni kívánnák a migrációt – azoknak próbálnak munkával, iskolával, jogi háttérrel segíteni, akik már az USA-ban élnek, az amerikai társadalom részei, és szeretnének minél inkább beilleszkedni. Küldetésüknek érzik a közszolgáltatások fogalmának újradefiniálását is, vagyis annak elérését, hogy például a mentális egészséggel vagy a kapcsolati erőszakkal összefüggő segítségnyújtás is része legyen a mindenki számára hozzáférhető állami/önkormányzati szolgáltatásoknak. Arra a kérdésünkre, hogy mindezt hogyan lehet „nem hatalmi helyzetből”, azaz kisebbségből vagy civilként elérni, Silvia Fabela szerint az a legjobb válasz, hogy hatalomra kell kerülni, azaz be kell jutni a települések vezetésébe, és erre is vannak tanulható technikáik – de arra is, hogy hogyan lehet a hatalmat és a politikai napirendet kívülről befolyásolni az emberek hangjának fölerősítésével, a tiltakozások láthatóvá tételével. - A cél nem a hatalomra kerülés, hanem az, hogy pozitív hatást tudjunk gyakorolni az emberek életére – szögezte le az aktivista. Az egyik olyan témakör, amelyben küzdenek, a lakhatási válság. Seattle-ben a város olyan adót akart kivetni a nagy foglalkoztatókra, amelynek segítségével enyhíteni lehetne az otthontalanság problémáját, illetve elérhetőbbé lehetne tenni a megfizethető lakhatást. Az adót az önkormányzat előbb megszavazta, majd néhány informatikai világcég, mindenekelőtt a város elhagyásával fenyegetőző Amazon nyomására visszavonta. Ez nem egy sikertörténet, de Silvia Fabela szerint egyrészt megmutatja a frontvonalakat, másrészt azt, hogy a vállalati erőcsoportokkal szemben csak nagyon széles összefogással lehet fölvenni a harcot. A siker nem feltétlenül a pénzen múlik, rengeteg olyan online képzésük, önkéntes aktivitásra épülő programjuk van, amely egyetlen centbe esem kerül, mégis tömegeket mozgat meg. Sokszor az irigységet érzik a legnagyobb ellenfélnek, mert a politika – akárcsak nálunk – előszeretettel használja azt az érvet, hogy ha segít egy hátrányosabb helyzetű csoportnak, akkor a többségnek kevesebb jut. – Itt csak az számít, hogy milyen értékekben hiszünk. Mi például abban, hogy minden embernek joga van a fűtött lakáshoz vagy az oktatáshoz. Hamis szembeállítás, hogy „mi vagy ők”. Vannak lehetőségek, amelyeket minden embernek meg kell kapnia – vélekedett kérdésünkre Silvia Fable. A legnagyobb kihívás szerinte az, hogy kiderüljön, mik az emberek prioritásai, mire van szükségük, vagyis hogy ezeket a valós igényeket csatornázzák be utána a politikába (és ne a politika határozza meg, hogy mivel szeretne foglalkozni). Mondott erre is egy példát: Észak-Karolinában hagyományosan kulcstéma a bűnözés, de az emberek megkérdezése után kiderült, hogy ezen belül az „agresszív igazságszolgáltatást” tartják a fő problémának, és azt szeretnék elérni, hogy csip-csup ügyek miatt ne kerüljenek annyian börtönbe. - Az első lépés a problémaazonosítás, a második pedig, hogy az azonosított probléma mögé tudjunk olyan erőt állítani, amelyik kikényszeríti a politikai megoldást – hangsúlyozta az amerikai aktivista.

Kockázatok között lavíroz a főváros költségvetése

Szalai Anna
Publikálás dátuma
2020.02.22. 16:43

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
Szűkös források, a városlakók növekvő igényei, fokozódó sztrájkhelyzet – a többi között ezekkel kell szembenéznie Karácsony Gergely főpolgármesternek és csapatának.
A bérfeszültség okozta sztrájkhelyzetet, valamint az ehhez kapcsolódó, elvándorlásból adódó munkaerőhiányt jelölte meg az új városvezetés a legnagyobb költségvetési kockázatként az első, általuk összeállított büdzsé tervezetében. A közalkalmazotti kört érintő béremelésre 585 millió forintot különítettek el a hatályos jogszabályok alapján. A fővárosi tulajdonú cégek bérfejlesztése ennél keményebb dió. A szakszervezetek – az új ellenzéki városvezetés érzékenységére apellálva – a korábbi éveknél is makacsabbul ragaszkodnak követelésükhöz. A városvezetés egyelőre nem akarja elvonni a bértárgyalások lefolytatásának jogát egyik cég menedzsmentjétől sem, mivel ez felelőtlenné tenné a cégvezetőket. Kiss Ambrus főpolgármester-helyettes szerint most mindenki teszi a dolgát: a szakszervezetek próbálják a dolgozói érdeket képviselni, a cégvezetés pedig olyan megoldást keres, amely finanszírozható. Nem mellékes szempont, hogy a BKK-BKV dolgozóinak egy százalékos béremelése 750 milliót visz el, ráadásul a BKV 2018 óta veszteséges. Tavaly már 15 milliárdos mínuszt terveztek be, amelyből várhatóan 13 milliárd össze is jön. Az összeg idén sem lesz kevesebb. Kiss Ambrus szerint valóban kínos, hogy az ország legnagyobb közlekedési cége immár harmadik éve veszteséges lesz. Ha a főváros mentesülne a 10 milliárdos szolidaritási adót befizetése alól és át tudná csoportosítani a pénzeket, jelentősen csökkenthetne a BKV-ra nehezedő nyomás. De az elmaradó fejlesztések problémáját ez sem oldaná meg. A közösségi közlekedés finanszírozása egyébként a legnagyobb kiadási tétel a fővárosi költségvetésben: a 97,9 milliárd forintból 85,9 milliárdot biztosít az önkormányzat és 12 milliárdot ad az állam. (Tavaly összesen 91,4 milliárdot kapott a BKK és a BKV.) Ám a fenti összeg nem tartalmazza a béremelés fedezetét. Erre a 7 milliárdos általános tartalékkeretből lehet átcsoportosítani. De még sok minden másra is kellhet ez a pénz: például a nagy számú peres ügyre, az esetleges természeti katasztrófákra, az árfolyamváltozás miatti kiadásokra.
Nem kevés fejtörést okoz az M3-as metróvonal infrastruktúrájának megörökölt felújítása sem. A fejlesztés drágulását eddig az állam finanszírozta, a további drágulásra a jelenlegi fővárosi költségvetésben nincs fedezet. Ráadásul jelentős plusz kiadás a buszos pótlás és gondot okoz az is, hogy az ingyenes, illetve kedvezményes árú utazások után kapott állami támogatás csak részben fedezi a menetdíjban jelentkező bevételkiesést. Egy tavalyi jogszabályváltozás nyomán az iparűzési bevétel fővárosra eső részéből elsősorban a helyi tömegközlekedésre kell költeni, így ez látszólag „megoldott”. Csakhogy ha nagyon sokat visz el a közlekedés, akkor nem marad másra. Márpedig a fővárosnak az állami normatívákon felül ez a legnagyobb bevételi forrása, amiből nagyon sokféle tevékenységet kellene fedezni. Jövőre 174,9 milliárdot, az ideinél 19,4 milliárddal több bevételt remélnek az említett adónemből. A működés pénzügyi egyensúlyát viszont így is csak a 17,2 milliárd forint maradvány felhasználásával tudják biztosítani. Budapest 2020-as költségvetési rendelettervezetének főbb számairól a múlt héten a Népszava elsőként számolt be. Mint akkor megírtuk: a működési kiadásokra 260,4 milliárd forintot terveztek be (csaknem 18 milliárddal többet, mint tavaly), a beruházásokra, felújításokra 148,1 milliárd forintot, a meglévő hitelek tőketörlesztésére pedig 6,1 milliárd forintot. Az új ellenzéki városvezetés szakítani kíván az elődök által alkalmazott hazugsággal, amikor „valós fedezet nélküli fejlesztésekkel hitegették” a budapestieket. „Amire nincs forrásuk, arra nem vállalnak kötelezettséget” – olvasható az előterjesztésben. Kiemelték ugyanakkor, hogy a főváros jogos fejlesztési igényei és a rendelkezésre álló források között óriási a szakadék. 2014-2018 között összesen 375 milliárdot kellett volna budapesti beruházásokra költeni, de a kormány által teremtett és az előző városvezetés által elfogadott pénzügyi újraelosztási keretek csak 153,2 milliárd forint felhasználását tették lehetővé. A fejlesztési hiány tehát meghaladja a 200 milliárdot. Ez a mutató idén se javul. A metrófelújításon és a Lánchídon kívül csak néhány idősotthon renoválására, az árvízvédelemre és útfelújításra jut pénz. Bár a városvezetés elzárkózik attól, hogy kereskedelmi hitelt vegyen fel, az Európai Beruházási Bank (EIB) által kínált kedvező kamatozású, 99 milliárd forintos kölcsönkeretet teljes egészében kihasználnák 2025-ig. Mivel az előző városvezetés 40 milliárdot már felhasznált, ez a maradék 59 milliárd felvételét jelenti. Ebből jövőre összesen 31,2 milliárdot hívnak le az önkormányzati beruházások finanszírozására. 2020-ban ezen felül 82 milliárd forintnyi állampapír értékesítését tervezik, de ez az eladás nem meríti ki a teljes állományt. A Fővárosi Önkormányzat ugyanis készpénzállományának nagy részét - a jogszabályok adta kereteknek megfelelően – állampapírban tartja. Azokat a forrásokat is így kezelik, amelyek valamilyen cél-jellegű támogatásként korábban beérkeztek a számlákra, de még nem használták fel őket. (Az értékpapírállomány mértéke a projektek előre haladásának ütemében folyamatosan változik). A bevételi tételek között szerepel a Fővárosi Önkormányzat Csarnok és Piac Igazgatósága 50 milliós betétállományának megszüntetése is, de ez sem jelenti a teljes betétállomány felszámolását. Az ideinél csaknem egymilliárd forinttal több osztalékbevételt terveznek. A 3,2 milliárdot a FŐTÁV és a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. dobja össze. Előbbi csak a 2018-ra, míg a fürdőigazgatóság a 2018-2019. évre fizet osztalékot. A FŐTÁV ugyanis tavaly veszteségessé vált, akárcsak a többi fővárosi cég az elmúlt években.

A fővárosi önkormányzat adósságszolgálata (milliárd forint)*

2019 végéig: 9,16 2020: 7,61 2021: 8,06 2022: 7,98 2023: 7,89 2024-2050-ig: 165,06 * Az adósságszolgálat nem a hitelállományt jelenti, hanem a felvett tőke és a kamatok törlesztését

Válaszokra éhes budapesti fiatalok

Markotay Csaba
Publikálás dátuma
2020.02.16. 10:30

Fotó: Béres Márton / Népszava
Közlekedés, klíma, a korábbi városvezetés korrupciós ügyei – leginkább ezek mozgatják meg a 18-29 éves korosztályt Budapesten. Többségében érdemi kérdéseket tesznek fel, ahogy az az évi csaknem 100 milliárd forint közpénzből fenntartott állami tévében nem sikerült.
Mikor és mely területekről tiltják majd ki az autókat Budapesten, a foltozgatás helyett mikor újítják fel valóban az utakat, mi van az ingyenes BKV-val, és ha klímavészhelyeztet hirdettek, akkor miért nincsenek azonnali intézkedések? A többi között ezek a kérdések foglalkoztatják leginkább a fővárosi, 18-29 éves fiatalokat a Publicus Intézet friss reprezentatív kutatása szerint, amelyet a Népszava megrendelésére készítettek. A felvetett témák egy része érinti vagy lefedi azokat a területeket, amelyekről a fővárosi vezetés is próbál beszélni a nyilvánosság előtt – már amikor hagyják. A harminc alatti korosztály a Budapesten belüli, illetve a főváros és az agglomeráció közötti közlekedést tartja a legégetőbb témának, legalábbis minden hetedik válaszoló (14 százalék) ezt említette első helyen, amikor arról kérdezték őket, milyen kérdést tennének fel a főpolgármesternek. A felvetés aktualitását az adta, hogy január végén Karácsony Gergelyt megválasztása után először hívták az állami tévébe, ahol a felvetések jó része nem a választók által relevánsnak tartott témákkal foglalkozott. A szürreális interjúban – amelyet a felmérés szerint a budapesti összlakosság majdnem kétharmada látott vagy utóbb olvasott róla – nem kerültek szóba például a korábbi városvezetés korrupciós ügyei, pedig a válaszoló fiatalok majdnem tizede ezt említette azon kérdések között, amiről szívesen hallott volna. Majdnem ennyien tájékozódnának örömmel a környezetvédelemről és a parkolásról, 6 százalék a zöldfelületek növeléséről kérdezte volna a főpolgármestert, de a bérlakásprogram és az albérletárak szabályozása, illetve a Városliget is megmozgatja a 30 alatti korosztály fantáziáját. Az egészségügy nincs a toptémák között, és érdekes módon a Lánchíd felújítása sincs fókuszban. A Publicus Intézet felméréséből kiderült, hogy a válaszolók alig 19 százaléka tartotta érdeminek a már említett köztévés kérdéseket – azaz a négyötödük nem –, ráadásul az előbbi arány is jórészt a fideszes szimpatizánsoknak köszönhető, akik felhúzták az átlagot. 
Sokan aggódnak a Biodóm miatt is
Fotó: Erdős Dénes / Népszava
Igazi téma-kavalkádot hozott az a rész, amikor nem előre megadott kategóriák közül kellett választaniuk a megkérdezett fiataloknak, hanem szabadon fogalmazhattak meg javaslatokat a kutatásban arról, hogy miről is kapnának szívesen információt Karácsony Gergelytől. A közlekedésben például a "Budapest autómentesítésével kapcsolatos érdemi intézkedésekről”.  (Karácsony Gergely erről legutóbb azt mondta, hogy nem a dízelautók kitiltásáról van szó, az viszont cél, hogy környezetkímélő eszközökkel lehessen eljutni Budapest egyik pontjáról a másikra, illetve többeknek lehessen máshogy közlekedni, mint autóval. Ahol pedig rossz a levegő, ott „alacsony kibocsátású” övezeteket kell kialakítani). Mivel évente ezrek halnak meg a szmog és a légszennyezés miatt, érthető, hogy a felvetések egy része épp ezt feszegeti. – "Milyen konkrét intézkedések várhatóak a budapesti autóforgalom és a légszennyezettség csökkentése érdekében" – szól az egyik felvetés, amelyhez rögtön csatlakozik egy másik: Karácsony Gergely "milyen úton szándékozik csökkenteni a forgalmat a városban?" Több megközelítésben is előkerül a forgalomcsillapítás, ami jelzi, hogy már az egyébként forgalmas városi környezetbe született és itt szocializálódott fiatal korosztálynak is sok az a járműmennyiség, ami Budapestet ellepi. Az „ingyenes BKV” és a „BKK e-jegy” felvetése ugyanebbe az irányba mutat, csak épp a másik oldalról, az olcsóbb és könnyebben igénybe vehető közösségi közlekedés felől. A "mikorra lesznek jármű-csökkentett, behajtási díjjal rendelkező zónák" pedig jó eséllyel a dugódíj mielőbbi bevezetésére céloz. Mivel sokan költöztek ki az utóbbi években a Budapest környéki településekre (például Érd, Csömör vagy Szigetszentmiklós lakossága jelentősen nőtt, miközben Budapesté csökkent), ráadásul többségében fiatalok vagy családosok, érthetően fontos témaként jelenik meg a "peremvárosok bekötése a városi vénába", illetve "a főváros kapcsolata az agglomerációs településekkel" kérdéskör, amihez a P+R parkolók ügye is felzárkózik, illetve a „BKV járműpark, különösen a HÉV-ek állapota” sem hagyja hidegen az ifjabb korosztályt. Hiába az új városvezetés nyilatkozatai, még mindig sokan kíváncsiak arra, hogy valójában "mit jelent a klimavészhelyzet". (Ez az intézkedés főbb vonalakban arról szól, hogy minden beruházást, fejlesztést abból a szempontból is megvizsgálnak, hogy annak milyen hatása van a klímaváltozásra. Ami „fűti a várost”, azaz növeli a szén-dioxid-kibocsátást – például a felesleges építkezések esetében –, azt nem támogatják). Ezzel kapcsolatban az állami tévé említett interjújában a miért nem szólnak folyamatosan a szirénák?” kérdés is elhangzott, a 18-29 éves korosztályt ugyanakkor jobban foglalkoztatja, hogy "milyen intézkedéseket tettek eddig, vagy melyek várhatóak a jövőben a klímavédelem érdekében". Ugyancsak felmerült kérdésként, hogy "mit terveznek tenni a légszennyezést okozó hajókkal?” A budapesti dunai viziút zsúfoltságát a Hableány tavalyi tragédiája tette nyilvánvalóvá, de azóta kiderült az is, hogy bizonyos vízszennyező anyagokból épp a hajók miatt jóval több van a Duna-parton, mint mondjuk a Széll Kálmán téren vagy az Astoriánál. A város tisztasága, a hulladékok újrahasznosítása szintén visszatérően előkerült, ahogy a „mi lesz a Városligettel” is. Sokan aggódnak az Állatkert részeként megvalósuló (?) Biodóm miatt is, amihez még nagyjából 20 milliárd hiányzik, miközben a kormány nem hajlandó pluszforrást adni a megdrágult beruházáshoz.

Harcra fel!

Nem tétlenkedtek a támadó, kritizáló kérdések kategóriájában a vélhetően a kormánypárti bázishoz tartozó fiatalok. Valaki azt kérdezné meg a néhány hónapja hivatalba lépett főpolgármestertől, hogy "mennyi pénzt terveznek idén elsikkasztani?" A "miért nem mond le a hazugságaival együtt?", a "tényleg Gyurcsány bábja?", illetve a "miért teszi tönkre Budapestet" kérdések egyértelműen jelzik, hogy kritikus közegre is fel kell készülnie a főpolgármesternek. A "hogyan lehetne az európai ügyészséghez csatlakozni?" felvetés viszont már az ellenzéki szimpatizánsok aktivitását is jelzi a 18-29 éves korcsoportban. Igaz, vannak olyan kérdések is, amire aligha tudná a főpolgármester vagy bárki más a választ: ilyen például a "mikor távozik a Fidesz?" felvetés.