N. Kósa Judit: Lantos a város peremén

Publikálás dátuma
2020.02.23. 09:06

Fotó: Adományozó - Ebner / Fortepan
Bezerédi Gyula egy közelebbről nem megnevezett Sáros megyei vár falán úgymond felfedezte Tinódi Lantos Sebestyén régi arcképét, amihez hozzáálmodta a magyar leventéket jellemző nemes, karcsú termetet. Az 1903 júniusában megejtett szemlén a szoborbizottság a művet sikerültnek nyilvánította, egy évre rá ki is öntötték a figurát.
Komoly problémával szembesült Bezerédi Gyula, amikor a királyi adományból készülő tíz szobor sorában nekifogott megformálni Tinódi Lantos Sebestyént. Fogalma sem volt ugyanis senkinek, hogyan festett a „vala”-végű verssorok fáradhatatlan alkotója, akiről a fővárosi emlékművek krónikása, Liber Endre rezignáltan jegyezte meg: „A XVI. század nagy lantosának, az énekszerzőnek költői pályáját nem műveinek értéke teszi nevezetessé, hanem buzdító szerepe és hatása a korra, amelyben élt.” Bezerédi aztán egy közelebbről nem megnevezett Sáros megyei vár falán úgymond felfedezte Tinódi régi arcképét, amihez hozzáálmodta a magyar leventéket jellemző nemes, karcsú termetet. Az 1903 júniusában megejtett szemlén a szoborbizottság a művet sikerültnek nyilvánította, egy évre rá ki is öntötték a figurát. Hamarosan a Jámbor Lajos műépítész tervei szerinti, magyar-török harci jelenettel ékes alapzatot is kifaragták. Érdekes módon a kormány csak ekkor kezdett azon gondolkodni, hol állítsák fel az emlékművet. 1904 októberében miniszterelnöki leiratot intéztek a fővároshoz, hogy a Népszínház előtti kis parkból távolítsák el a hirdetőoszlopot és a kerámia vázát, valamint az ott álló nyolc fából vágjanak ki hatot, így készítve elő a szobor helyét. Ezután már csak egy elhúzódó kőművessztrájk hátráltatta az átadást, melyre végül 1907. augusztus 16-án került sor.
Fél évszázad sem adatott azonban Tinódinak ezen a helyen. 1952-ben „ideiglenesen” eltávolították az akkor már Nemzetiként működő színház elől, mert épp alatta kezdték el építeni a Blaha Lujza téri földalatti állomást. Bár az ideszánt szocreál pavilon nem valósult meg, sőt jó darabig a metró sem, az ígéretek ellenére soha nem hozták vissza. Pedig a városlakók igencsak hiányolták, számos olvasói levél firtatta hollétét, míg végül 1958 végén az illetékesek bevallották, hogy új helyet keresnek neki. 1962 tavaszára meg is találták: akkor már a Népligetben állt Tinódi szobra, a Képes Magyarország szerzője örvendezett is nagyon, hogy a képzőművészeti alkotásokban amúgy nem bővelkedő park egy ilyen jeles művel gazdagodott. Ám hogy ez a hír nehezen terjedt el a városban, azt jól mutatja, hogy még egy évtizeddel később is felvetette a Ludas Matyi: „mondják, a szobor még megvan valahol”, miért ne kerülhetne vissza a Blahára?
Szerző
Témák
Fortepan szobor

Szabad városok – így csinálják Amerikában

Publikálás dátuma
2020.02.23. 08:45

Fotó: Népszava
Nem magyar találmány, hogy a saját (a központi hataloméval nem feltétlenül azonos) értékrendjük alapján működni próbáló önkormányzatok szövetségbe tömörülnek – az USA-ban 2012 óta létezik hasonló szerveződés. Silvia Fabela, a CPD – Local Progress programkoordinátora a héten Budapesten járt, hogy megismerkedjen a magyar önkormányzatiság kihívásaival, és megossza a tapasztalatait a fővárosi és a kerületi helyhatóságok politikusaival és háttérembereivel.
A Local Progress a Center for Popular Democracy (CPD) egyik sikeres projektje, maga a CPD pedig különféle szervezetek és szövetségek olyan hálózata, amelyek kifejezetten alulról építkezve megpróbálnak nyomást gyakorolni a politikára és a politikai döntéshozókra helyi vagy országos ügyekben. A Local Progress polgármestereket, önkormányzati képviselőket, iskolaszékek tagjait és civileket tömörít, és az USA 50 legnagyobb városának több mint 70 százalékában jelen van. Ez a hálózatos, koordinált működési mód lehetővé teszi, hogy olyan településeken is érdemi hatást fejtsenek ki a politikára, ahol nincsenek többségben (e tekintetben tehát különböznek a hasonló magyarországi kezdeményezésektől). A Demokrata Párthoz közel(ebb) álló szervezetet Magyarországról – vagy inkább a kormányoldal térfeléről – nézve azonnal balliberálisnak bélyegeznék, ezek a fogalmak azonban Silvia Fable szerint az USA-ban nem ugyanazt jelentik, mint nálunk. A résztvevőket nem is elsősorban a politikai vonzalmaik kötik össze, hanem az ember-, közösség- és környezetközpontú értékrendjük, meg az a meggyőződés. Hangsúlyosan odafigyelnek a (bőrszín, nem, szexuális orientáció stb. alapján) kisebbségi helyzetű polgárok boldogulására. Igen gyakori, hogy egy-egy ügyben a szövetségi kormánnyal vagy az adott állam vezetésével szemben kell megpróbálniuk eredményeket elérni – tipikusan ilyen terület a klímavédelem, ahol a progresszív amerikai városok lényegesen előrébb járnak, mint a Trump-kormányzat vagy a legtöbb tagállam. Ütközési pont a bevándorlás is, de, mint Silvia Fabela hangsúlyozta, nem azért, mert ösztönözni kívánnák a migrációt – azoknak próbálnak munkával, iskolával, jogi háttérrel segíteni, akik már az USA-ban élnek, az amerikai társadalom részei, és szeretnének minél inkább beilleszkedni. Küldetésüknek érzik a közszolgáltatások fogalmának újradefiniálását is, vagyis annak elérését, hogy például a mentális egészséggel vagy a kapcsolati erőszakkal összefüggő segítségnyújtás is része legyen a mindenki számára hozzáférhető állami/önkormányzati szolgáltatásoknak. Arra a kérdésünkre, hogy mindezt hogyan lehet „nem hatalmi helyzetből”, azaz kisebbségből vagy civilként elérni, Silvia Fabela szerint az a legjobb válasz, hogy hatalomra kell kerülni, azaz be kell jutni a települések vezetésébe, és erre is vannak tanulható technikáik – de arra is, hogy hogyan lehet a hatalmat és a politikai napirendet kívülről befolyásolni az emberek hangjának fölerősítésével, a tiltakozások láthatóvá tételével. - A cél nem a hatalomra kerülés, hanem az, hogy pozitív hatást tudjunk gyakorolni az emberek életére – szögezte le az aktivista. Az egyik olyan témakör, amelyben küzdenek, a lakhatási válság. Seattle-ben a város olyan adót akart kivetni a nagy foglalkoztatókra, amelynek segítségével enyhíteni lehetne az otthontalanság problémáját, illetve elérhetőbbé lehetne tenni a megfizethető lakhatást. Az adót az önkormányzat előbb megszavazta, majd néhány informatikai világcég, mindenekelőtt a város elhagyásával fenyegetőző Amazon nyomására visszavonta. Ez nem egy sikertörténet, de Silvia Fabela szerint egyrészt megmutatja a frontvonalakat, másrészt azt, hogy a vállalati erőcsoportokkal szemben csak nagyon széles összefogással lehet fölvenni a harcot. A siker nem feltétlenül a pénzen múlik, rengeteg olyan online képzésük, önkéntes aktivitásra épülő programjuk van, amely egyetlen centbe esem kerül, mégis tömegeket mozgat meg. Sokszor az irigységet érzik a legnagyobb ellenfélnek, mert a politika – akárcsak nálunk – előszeretettel használja azt az érvet, hogy ha segít egy hátrányosabb helyzetű csoportnak, akkor a többségnek kevesebb jut. – Itt csak az számít, hogy milyen értékekben hiszünk. Mi például abban, hogy minden embernek joga van a fűtött lakáshoz vagy az oktatáshoz. Hamis szembeállítás, hogy „mi vagy ők”. Vannak lehetőségek, amelyeket minden embernek meg kell kapnia – vélekedett kérdésünkre Silvia Fable. A legnagyobb kihívás szerinte az, hogy kiderüljön, mik az emberek prioritásai, mire van szükségük, vagyis hogy ezeket a valós igényeket csatornázzák be utána a politikába (és ne a politika határozza meg, hogy mivel szeretne foglalkozni). Mondott erre is egy példát: Észak-Karolinában hagyományosan kulcstéma a bűnözés, de az emberek megkérdezése után kiderült, hogy ezen belül az „agresszív igazságszolgáltatást” tartják a fő problémának, és azt szeretnék elérni, hogy csip-csup ügyek miatt ne kerüljenek annyian börtönbe. - Az első lépés a problémaazonosítás, a második pedig, hogy az azonosított probléma mögé tudjunk olyan erőt állítani, amelyik kikényszeríti a politikai megoldást – hangsúlyozta az amerikai aktivista.

Kockázatok között lavíroz a főváros költségvetése

Publikálás dátuma
2020.02.22. 16:43

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
Szűkös források, a városlakók növekvő igényei, fokozódó sztrájkhelyzet – a többi között ezekkel kell szembenéznie Karácsony Gergely főpolgármesternek és csapatának.
A bérfeszültség okozta sztrájkhelyzetet, valamint az ehhez kapcsolódó, elvándorlásból adódó munkaerőhiányt jelölte meg az új városvezetés a legnagyobb költségvetési kockázatként az első, általuk összeállított büdzsé tervezetében. A közalkalmazotti kört érintő béremelésre 585 millió forintot különítettek el a hatályos jogszabályok alapján. A fővárosi tulajdonú cégek bérfejlesztése ennél keményebb dió. A szakszervezetek – az új ellenzéki városvezetés érzékenységére apellálva – a korábbi éveknél is makacsabbul ragaszkodnak követelésükhöz. A városvezetés egyelőre nem akarja elvonni a bértárgyalások lefolytatásának jogát egyik cég menedzsmentjétől sem, mivel ez felelőtlenné tenné a cégvezetőket. Kiss Ambrus főpolgármester-helyettes szerint most mindenki teszi a dolgát: a szakszervezetek próbálják a dolgozói érdeket képviselni, a cégvezetés pedig olyan megoldást keres, amely finanszírozható. Nem mellékes szempont, hogy a BKK-BKV dolgozóinak egy százalékos béremelése 750 milliót visz el, ráadásul a BKV 2018 óta veszteséges. Tavaly már 15 milliárdos mínuszt terveztek be, amelyből várhatóan 13 milliárd össze is jön. Az összeg idén sem lesz kevesebb. Kiss Ambrus szerint valóban kínos, hogy az ország legnagyobb közlekedési cége immár harmadik éve veszteséges lesz. Ha a főváros mentesülne a 10 milliárdos szolidaritási adót befizetése alól és át tudná csoportosítani a pénzeket, jelentősen csökkenthetne a BKV-ra nehezedő nyomás. De az elmaradó fejlesztések problémáját ez sem oldaná meg. A közösségi közlekedés finanszírozása egyébként a legnagyobb kiadási tétel a fővárosi költségvetésben: a 97,9 milliárd forintból 85,9 milliárdot biztosít az önkormányzat és 12 milliárdot ad az állam. (Tavaly összesen 91,4 milliárdot kapott a BKK és a BKV.) Ám a fenti összeg nem tartalmazza a béremelés fedezetét. Erre a 7 milliárdos általános tartalékkeretből lehet átcsoportosítani. De még sok minden másra is kellhet ez a pénz: például a nagy számú peres ügyre, az esetleges természeti katasztrófákra, az árfolyamváltozás miatti kiadásokra.
Nem kevés fejtörést okoz az M3-as metróvonal infrastruktúrájának megörökölt felújítása sem. A fejlesztés drágulását eddig az állam finanszírozta, a további drágulásra a jelenlegi fővárosi költségvetésben nincs fedezet. Ráadásul jelentős plusz kiadás a buszos pótlás és gondot okoz az is, hogy az ingyenes, illetve kedvezményes árú utazások után kapott állami támogatás csak részben fedezi a menetdíjban jelentkező bevételkiesést. Egy tavalyi jogszabályváltozás nyomán az iparűzési bevétel fővárosra eső részéből elsősorban a helyi tömegközlekedésre kell költeni, így ez látszólag „megoldott”. Csakhogy ha nagyon sokat visz el a közlekedés, akkor nem marad másra. Márpedig a fővárosnak az állami normatívákon felül ez a legnagyobb bevételi forrása, amiből nagyon sokféle tevékenységet kellene fedezni. Jövőre 174,9 milliárdot, az ideinél 19,4 milliárddal több bevételt remélnek az említett adónemből. A működés pénzügyi egyensúlyát viszont így is csak a 17,2 milliárd forint maradvány felhasználásával tudják biztosítani. Budapest 2020-as költségvetési rendelettervezetének főbb számairól a múlt héten a Népszava elsőként számolt be. Mint akkor megírtuk: a működési kiadásokra 260,4 milliárd forintot terveztek be (csaknem 18 milliárddal többet, mint tavaly), a beruházásokra, felújításokra 148,1 milliárd forintot, a meglévő hitelek tőketörlesztésére pedig 6,1 milliárd forintot. Az új ellenzéki városvezetés szakítani kíván az elődök által alkalmazott hazugsággal, amikor „valós fedezet nélküli fejlesztésekkel hitegették” a budapestieket. „Amire nincs forrásuk, arra nem vállalnak kötelezettséget” – olvasható az előterjesztésben. Kiemelték ugyanakkor, hogy a főváros jogos fejlesztési igényei és a rendelkezésre álló források között óriási a szakadék. 2014-2018 között összesen 375 milliárdot kellett volna budapesti beruházásokra költeni, de a kormány által teremtett és az előző városvezetés által elfogadott pénzügyi újraelosztási keretek csak 153,2 milliárd forint felhasználását tették lehetővé. A fejlesztési hiány tehát meghaladja a 200 milliárdot. Ez a mutató idén se javul. A metrófelújításon és a Lánchídon kívül csak néhány idősotthon renoválására, az árvízvédelemre és útfelújításra jut pénz. Bár a városvezetés elzárkózik attól, hogy kereskedelmi hitelt vegyen fel, az Európai Beruházási Bank (EIB) által kínált kedvező kamatozású, 99 milliárd forintos kölcsönkeretet teljes egészében kihasználnák 2025-ig. Mivel az előző városvezetés 40 milliárdot már felhasznált, ez a maradék 59 milliárd felvételét jelenti. Ebből jövőre összesen 31,2 milliárdot hívnak le az önkormányzati beruházások finanszírozására. 2020-ban ezen felül 82 milliárd forintnyi állampapír értékesítését tervezik, de ez az eladás nem meríti ki a teljes állományt. A Fővárosi Önkormányzat ugyanis készpénzállományának nagy részét - a jogszabályok adta kereteknek megfelelően – állampapírban tartja. Azokat a forrásokat is így kezelik, amelyek valamilyen cél-jellegű támogatásként korábban beérkeztek a számlákra, de még nem használták fel őket. (Az értékpapírállomány mértéke a projektek előre haladásának ütemében folyamatosan változik). A bevételi tételek között szerepel a Fővárosi Önkormányzat Csarnok és Piac Igazgatósága 50 milliós betétállományának megszüntetése is, de ez sem jelenti a teljes betétállomány felszámolását. Az ideinél csaknem egymilliárd forinttal több osztalékbevételt terveznek. A 3,2 milliárdot a FŐTÁV és a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. dobja össze. Előbbi csak a 2018-ra, míg a fürdőigazgatóság a 2018-2019. évre fizet osztalékot. A FŐTÁV ugyanis tavaly veszteségessé vált, akárcsak a többi fővárosi cég az elmúlt években.

A fővárosi önkormányzat adósságszolgálata (milliárd forint)*

2019 végéig: 9,16 2020: 7,61 2021: 8,06 2022: 7,98 2023: 7,89 2024-2050-ig: 165,06 * Az adósságszolgálat nem a hitelállományt jelenti, hanem a felvett tőke és a kamatok törlesztését

Szerző