Hiába próbált az elnökségről két hete lemondott Annegret Kramp-Karrenbauer a kulisszák mögött egyezkedni a hatalomváltás folyamatáról, a békét aligha sikerül megőrizni a párton belül, amit a türingiai események is jelzik. A párton belül már a jobb két mintha nem tudná, mit csinál a bal, a berlini vezetés és a tagszervezetek között egyre nagyobbá válik a szakadék. Angela Merkel már nem akar beleszólni a párt ügyeibe, pedig épp egy erős ember lenne képes kiutat találni a jelenlegi helyzetből.
Kramp-Karrenbauer tegnap számolt be a a CDU elnökségének múlt heti tárgyalásairól, amelyet az esetleges trónkövetelőkkel, a konzervatív Friedrich Merz-cel, az ugyancsak a jobbszárnyhoz sorolható Jens Spahn egészségügyi miniszterrel, Armin Laschettel, Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnökével, valamint Jürgen Röttgen egykori tárcavezetővel folytatott. Ennek alapján úgy döntöttek, április 25-én, rendkívüli kongresszuson döntenek az új pártelnök személyéről.
Hogy azonban egy elnökválasztás megoldja-e a CDU egyre súlyosabb problémáit, ezzel kapcsolatban komoly kétségeink merülhetnek fel. Péntek este Türingiában megállapodás született a pártok között arról, hogy a CDU tolerálja a baloldali, a Balpárt, a Zöldek és a szociáldemokraták alkotta kormányt. Ez azt jelentené, hogy a balpárti Bodo Ramelow, aki a zűrzavar kitöréséig kormányfő volt a tartományban, a március 4-én esedékes miniszterelnök-választás során az első két forduló valamelyikében megkapná a megválasztásához szükséges többséget, méghozzá úgy, hogy a CDU-tól kapna néhány „kölcsönszavazatot”.
Az előrehozott választást pedig csak jövő áprilisban rendeznék meg. Mindez azért lenne fontos Ramelow számára, mert ha harmadik körre lenne szükség, akkor a szélsőjobboldali Alternatíva Németországért (AfD) párt is rá adhatná a voksát, vagyis megismétlődhet a három héttel ezelőtti botrány, amikor a szabaddemokrata Thomas Kemmerichet a szélsőjobb támogatásával választották meg tartományi kormányfőnek. Az AfD esetleges cinikus támogatása Ramelow politikai halálát jelentené.
A türingiai CDU hallgatólagos beleegyezése Ramelow megválasztásába óriási botrányt váltott ki Berlinben, Paul Ziemiak, a párt főtitkára, továbbá Merz és Spahn is azt közölték, nem járulnak hozzá a döntéshez, a kereszténydemokratáknak hűeknek kell lenniük ahhoz az alapelvükhöz, amely szerint nem működnek együtt az NDK utódpártjának tartott Balpárttal. A CDU vezetése tehát megakadályozza a megállapodást, de arra nem ad választ, mégis mi legyen a megoldás. Amint a Spiegel véleménycikkében fogalmazott, a CDU saját magát teszi tönkre, az erfurti paktum megfúrása „politikai butaság”. A türingiai CDU nehéz helyzetbe került: mindenáron meg akarja akadályozni, hogy mihamarabb kiírják a tartományban az előrehozott választást, mivel ezen súlyos veszteségeket könyvelne el.
Maga Bodo Ramelow azt közölte a Twitteren, ő már nem is érti, mi zajlik a kereszténydemokratáknál. „A berlini állásfoglalás után már tényleg nem tudok mit mondani”. A CDU központjának dörgedelme ellenére nem kizárt, hogy a balpárti exkormányfőt mégis megválasztják majd az első két szavazási fordulóban a keletnémet tartomány vezetőjének: a CDU-tól kaphat négy voksot, ennyi kell az abszolút többséghez. Ennek oka a pénz. Ha idő előtt feloszlatnák a tartományi parlamentet, több kereszténydemokrata politikus már nem jutna be a következő parlamentbe, így le kellene mondani az 5803 eurós havi apanázsról és az 1329 eurós költségtérítésről. Ennyi pénzért már megéri szembemenni a CDU vezetésével.
