Az unió illetékes biztosa úgy gondolja, hogy őszre már kidolgozhatják az új rendszert a jogállami normák ellenőrzésére. Reynders Bécsben fejtette ki véleményét, hozzátéve, hogy ehhez felmérik mind a 27 tagállamot és valamennyinek megfelelő ajánlásokat tesznek le az asztalra. A cél az, hogy egyetlen kormány se érezhesse úgy: tisztességtelenül járnak el vele szemben. De azt csak nehezen tudja elképzelni, hogy érdemi párbeszéd alakulhat ki azokkal az országokkal, ahol módszeresen megsértik a demokratikus szabályokat. Itt név szerint meg is említette Magyarországot és Lengyelországot, noha mindkettő vezetése arra hivatkozik, hogy a rendszer elemeit más tagállamoktól vették át.
Ezzel együtt bízik abban, hogy az új módszer segítségével erősödik a nyomás azokra a kormányokra, amelyek esetében gond van a jogállamiság betartásával. Pl. sokat segíthet, hogy ha a külföldi cégek felszámolják befektetéseiket a jogi hiányosságok miatt. De annak is nagy hatása lehet, ha a polgárok megvonják támogatásukat az érintett pártoktól, már ha nem számíthatnak többé független és hozzáértő bírákra. Rámutatott ugyanakkor, hogy itt nem az EU és egyes országok viszályáról van szó. Mindenkit érint, mert a veszélybe kerülő bíróságok elvileg az európai jogot alkalmazzák.
A politikus különösen nagy reményeket fűz ahhoz, hogy a következő hosszú távú költségvetésben a jogállam tiszteletben tartásától tegyék függővé a közösségi támogatásokat. Ám ennek jóváhagyása roppant nehéz, hiszen egyhangú döntés kell hozzá. Mégis alighanem a pénz a legjobb eszköz, ha valakit meg kell győzni arról, hogy ne szegje meg a játékszabályokat.
„Válságban van a jogállamiság”. Ezt a lapnak adott interjúban fejtette ki Didier Reynders. Az igazságügyért és a demokráciáért felelős biztos ezt azzal magyarázta, hogy egynémely tagországban pár év alatt háttérbe szorult a bíróságok függetlensége, a korrupció elleni harc, illetve a média sokszínűsége. Igen aggasztónak nevezte ezzel kapcsolatban a lengyel állapotokat, ám mint megjegyezte, egyértelművé kell tenni, hogy itt nem nemzeti, hanem összeurópai gondról van szó. Mert az egész EU-ra kihat, ha valahol veszélybe kerül a bírák autonómiája.
A támogatások esetleges leállításánál nagy dilemmának nevezte, hogy milyen többséggel lehet majd ezt az intézkedést elrendelni. Itt azonban vita van a Bizottság és az Európai Tanács elnöke között. Emellett fontosnak nevezte, hogy létrejöjjön az új jogállami mechanizmus, amelynek alapján évről évre értékelik a jogállamiság helyzetét az egyes tagoknál, mégpedig egységes szempontok alapján. Így nem mondhatja senki sem, hogy nem egyenlő mércével mérik. Tehát pl. hogy folyton csak a magyarokat és a lengyeleket pécézik ki. Emellett új vitakultúrára is szükség van, mivel meg kell magyarázni a polgároknak, mekkora jelentősége van a független bíróságoknak és a korrupció elleni küzdelemnek.
Fontos tényező lesz az Európai Ügyészség, amikor igyekeznek meggátolni, hogy egyes kormányok uniós pénzeket sikkasszanak el. Mellesleg éppen az indította be a vitát a jogállamiság és az uniós pénzek összekapcsolásáról, hogy Magyarország és Lengyelország nem hajlandó csatlakozni a testülethez.
Lengyelországban közelít ahhoz a ponthoz az igazságügy reformja, ahonnan már nem lehet visszacsinálni a dolgokat, miközben a PiS a magyar módszert koppintja. Erre figyelmeztet az Emberi Jogok Nemzetközi Szövetségének két munkatársa. Duda elnök ugyanis már aláírta a jogszabályt, amely megakadályozná, hogy a lengyel bírák az európai jogot alkalmazzák, és amely korlátozná az Európai Bíróság joghatályát az országban. A fékeket és ellensúlyokat elsőként Orbán Viktor építette le. Magyarországon egy évtized alatt a földrészen szokásos alkotmányos rend helyét az illiberális demokrácia vette át, noha ez a fogalom önmagában ellentmondás. De a lengyel kormány is igyekszik egybeolvasztani a kormánypártot és az államot.
llyesmi korábban csak a szovjet típusú egypártrendszerekben fordult elő. A végrehajtó hatalom ott vetette alá saját szeszélyeinek az igazságszolgáltatást, de a jelenség azóta idáig ismeretlen volt a kontinensen. Ám a lengyeleknél a Legfelsőbb Bíróság, a kormány és az Alkotmánybíróság nyíltan nekiment a bíróságoknak. Így most megkérdőjeleződik, hogy az ország mennyire illeszkedik még bele az EU jogrendjébe. Ennélfogva alighanem az eddigi legnagyobb kihívás éri az unió normatív alapjait. Nem csupán a jogállam került veszélybe, hanem az emberi jogok tiszteletben tartása is, hiszen az emberek és civil szervezetek a jövőben hiába fordulnak az igazságszolgáltatáshoz, ha megsértik jogaikat.
Itt már nincs helye a puhaságnak, határozottan és sürgősen közbe kell lépni. Részben pl. a 7-es paragrafus alapján, részben pedig új eszközöket igénybe véve. Az eddigi próbálkozások kudarcot vallottak, tehát hogy a magyarokat és a lengyeleket visszatereljék a nyájba, mert nem volt meg hozzá a kellő politikai akarat, noha a válság egyre mélyül. A határozatlanság láttán Budapest és Varsó folytatja a demokratikus intézmények lebontását és a folyamat már veszedelmes szintet ért el. Ezért a Tanácsnak szembe kell néznie a baj tényleges fokával és el kell érnie az azonnali irányváltást. Tovább nem lehet várni, mert a tekintélyelvűség rákos szövetei egyre jobban terjednek és már az egész európai tervet fenyegetik.
Egyre nagyobb az ellenállás Magyarországon a kormány módosított nemzeti kerettanterve ellen, amely a nemzeti büszkeséget igyekszik belecsepegtetni a diákokba. A bírálók, köztük iskolák, pedagógus szervezetek, párhuzamot vonnak a szocialista időkkel, amikor a párt saját ideológiáját kényszerítette mindenkire. A liberalizmus elleni kulturkampf egyik kulcsfigurája Demeter Szilárd, akinek az íróasztalán ott van a Herczeg Ferenc 80. születésnapjára kiadott esszékötet, még 1943-ból, benne Horthy meleg szavú ajánlásával. Az író és több más nacionalista szerző a 30-as évekből éppen most lett kötelező irodalom.
A Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója azt mondja, hogy őt nem kérdezték meg a tantervről, de nagyjából egyetért azzal. Merthogy az oktatás szerinte arról szól, hogy átadjuk örökségünket a következő nemzedéknek. Mivel ha pontosan tudjuk, mint jelent a család, a tisztelet, a munka, a hazaszeretet, akkor ezt közvetíteni kell a generációk között. Ugyanezt fejtegeti, csak nem ennyire költőien Kovács Zoltán szóvivő is. Szerinte nincs olyan, hogy semleges tanítás, az oktatási rendszerek a társadalmi értékekről szólnak.
A tiltakozás egyik fő szervezője Miklósi László, a Történelem Tanárok Egyesületének elnöke ezzel szemben úgy gondolja, hogy a tanterv készítői, de a megbízóik is dicsőíteni akarták a múltat. Kiszínezni, ám ez valójában a történelem eltorzítása. Mások azt sürgetik, hogy haladéktalanul írják át az egész elképzelést, mert az árt a nemzeti egységnek és kultúrának, a diákoknak és oktatóknak, megmérgezi a közgondolkodást. Orbán az évértekelőben a nemzeti büszkeséget állította a középpontba.
Nagy Márton, az MNB alelnöke ősszel meg azt fejtegette, hogy az infláció halott, mert maradnak a nulla közeli hitelkamatok, ma viszont azzal szembesül, hogy a magyarországi áremelkedés üteme példátlanul magas az EU-n belül. Ennélfogva a Nemzeti Bank hozzálátott, hogy emelje a bankközi kamatokat, de a térségen belül másutt már hozzányúltak az alapkamathoz is. A Goldman Sachs szerint azonban ha a lépések nem a magasabb kamatok felé mutatnak, akkor a forint ismét gyengülni fog. De nem csupán Nagy Márton fogott mellé, amikor lebecsülte az infláció szintjét, a lengyel jegybank ugyanebbe a hibába esett. A magyar eset azonban szolgáljon figyelmeztetésül mások számára. Egy londoni alapkezelő azt tartja megszívlelendő tanulságnak, hogy a nyugati világban az áremelkedés inkább tetszhalott állapotba kerül, semmint hogy jobblétre szenderül.
