A tiltakozások ellenére kedden megszavazta a kormánytöbbség a rossz börtönviszonyok miatt megítélt kártérítések kifizetésének felfüggesztéséről szóló törvényt. A jogbiztonságot súlyosan veszélyeztető módosítás szerint június 15-ig még a jogerősen megítélt pénzeket sem fizetheti ki az állam a fogvatartottaknak, a kormánynak pedig május 15-ig új törvényben kell szabályoznia a kérdést a témában indított nemzeti konzultáció eredményének ismeretében. Ez azonban előre borítékolható, a válaszadók többsége várhatóan amellett foglal majd állást, hogy a magyar állam ne fizessen fogva tartottaknak a rossz börtönviszonyok miatt, vagy ha mégis, akkor az összeg az áldozatokhoz kerüljön.
A tegnapi módosítás értelmében a kormánynak szeptember 30-ig fel kell számolnia a túlzsúfoltságot a börtönökben, ami vélhetően csak jogi trükközéssel lesz elérhető: jelenleg több büntetés végrehajtási intézet építése zajlik, ám ezek nem készülnek el időben. - A tagállamok és igazságügyi hatóságaik feladata az alapvető jogok hatékony tiszteletben tartásának a biztosítása, összhangban nemzeti törvényeikkel és nemzetközi kötelezettségeikkel, köztük az Emberi Jogok Európai Egyezményéből fakadó vállalásaikkal. Így reagált az Európai Bizottság szóvivője lapunknak a fogvatartottaknak megítélt kártérítéssel kapcsolatos magyar kormányzati bejelentésekre. Az Emberi Jogok Európai Bírósága már több éve kimondta, hogy Magyarországon rendszerszintű gondokat okoz a túlzsúfoltság, a kormányt pedig arra kötelezte, hogy oldja meg a problémát. Az ennek következtében létrejött akcióterv keretében fogadta el a kormánypárti többség azt a fideszes törvényjavaslatot, amelyre hivatkozva kártérítéseket állapítottak meg az elítélteknek.
Az emberi jogi konvenciót Magyarország 1992-ben ratifikálta,vagyis azóta tartja magára nézve kötelezőnek az egyezmény tiszteletben tartását biztosító Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) döntéseit.
A bíróság az Európai Uniótól teljesen független intézmény. Feladata, hogy garantálja az európai emberi jogi konvencióban foglaltak érvényesülését mind a 47 részes tagállamban. Ezt személyek, esetenként államok által benyújtott panaszok megvizsgálásával látja el. Ha megállapítja, hogy valamely tagállam megsértette az egyezménybe foglalt jogokat és biztosítékokat, ítéletet hoz, amely kötelező jellegű: az érintett országok kötelesek végrehajtani azokat.
Az elmúlt hetekben több kormánypárti politikus is arról beszélt, hogy el kell gondolkodni a strasbourgi bíróság hatályának felfüggesztésén, az Európai Emberi Jogi Egyezmény felmondásán. Vejkey Imre, a KDNP frakcióvezető-helyettese például azt mondta: a strasbourgi döntések súlyosan sértik a szuverén Magyarország kompetenciáját, „úgy tűnik, hogy a strasbourgi ítéletek mögött globális hatalmi érdekek és csoportok érdekei húzódnak meg”. Később a kabinet azt közölte, a kormány soha nem tárgyalt olyan előterjesztést, amely az Emberi Jogok Európai Egyezményének felfüggesztésére vagy felmondására irányult volna.
Ennek egyébként súlyos következményei lennének. Elvileg van lehetőség rá, hogy egy tagállam felmondja a konvenciót, és ezzel együtt felfüggessze a strasbourgi bíróság hatályát. Ennek módja, hogy a távozás tervezett időpontja előtt hat hónappal tájékoztatja a szándékáról az egyezmény aláíróinak otthont adó Európa Tanács (ET) főtitkárát. E félév alatt azonban ugyanúgy vonatkoznak rá a bíróság döntései, mint korábban.
A felmondásra eddig csak egyszer került sor, amikor a görög katonai junta 1969. decemberében bejelentette, hogy kilép az Európa Tanácsból és az emberi jogi konvencióból, amit meg is tett 1970. júniusában. Ennek előzménye az volt, hogy egy sor tagállam panaszt nyújtott be az ET vezető szerveinél, amiért az athéni kormány megsérti a konvenció számos előírását. Megelőzve a kizárást, a görög ezredesek inkább felmondták az egyezményt. A mediterrán ország végül négyéves szünet után, a katonai junta bukását követően, 1974 végén visszatért az emberi jogi szervezetbe és ismét csatlakozott az egyezményhez.
Az Emberi Jogok Európai Egyezményének ratifikálása az EU-tagság egyik feltétele. Nem csatlakozhat az Unióhoz olyan ország, amely nem részese a konvenciónak. Más kérdés, hogy megteheti-e egy tagállam az egyezmény felmondását, és az emberi jogi bíróság hatályának felfüggesztését, súlyos következmények nélkül. Jogászok véleménye megoszlik arról, hogyan reagálna egy ilyen lépésre az Európai Bizottság.
Korábbi brit kormányok többször eljátszottak a gondolattal, hogy felmondják az egyezményt, mert annak alapján olyan bírósági ítéletek születtek, amelyekkel mélyen nem értettek egyet. Akkor még nem volt szó a Brexitről, ezért a szigetországiak megpróbálták kipuhatolni, mit szólna egy ilyen lépéshez Brüsszel. Az Európai Bizottság első válasza 2007-ből való: eszerint az Emberi Jogok Európai Egyezményébe foglalt alapvető jogok kötelezettségeket rónak az Unió számára, azok az EU Alapjogi Kartájának a részét képezik.
“Bármely tagállam, amely úgy határoz, hogy kilép az egyezményből, és ezért már nem köteles tiszteletben tartani annak végrehajtási eljárásait, bizonyos körülmények között aggályokat vethet fel azzal kapcsolatban, hogy a hatóságai hatékonyan védelmezik-e az alapvető jogokat” — áll az írásos dokumentumban, amely leszögezi, hogy egy ilyen helyzetet az Európai Unióról szóló szerződés meghatározott cikkei alapján kell megvizsgálni. Vagyis nagy esély van rá, hogy a szerződések őreként működő Európai Bizottság kötelezettségi eljárást indítana vagy egyéb súlyos szankciókat foganatosítana az érintett tagállammal szemben a konvenció felmondása és a bíróság hatályának a felfüggesztése miatt.
