Hónapokkal ezelőtt még minden jel arra vallott, senki és semmi sem tartóztathatja fel Kína hatalmi törekvéseit. Hszi Csin-ping 2013-as színre lépése óta az ország nem csak gazdasági, hanem politikai szempontból is világhatalommá akar válni, amit a Dél-kínai-tengeren való terjeszkedése, illetve az Új selyemút kezdeményezés is mutat, amelynek nyomán több ország került súlyos adósságcsapdába: jelentős hitelt kaptak Pekingtől infrastrukturális beruházásokra, amit aztán nem tudtak visszafizetni. Kétségtelen, hogy a kínai elnök ügyes stratégiát dolgozott ki: honfitársai nacionalista érzületeire épített, ami azért is rendkívül veszélyes, mert sok fiatalt megnyert a hatalmi érdekek nemzetközi érvényesítését célzó törekvései számára.
Valami azonban eltört. A koronavírus megjelenése óta megrendült a rezsimbe vetett bizalom. Az a propaganda, amely a hírközlő eszközökből folyik, kontraproduktívvá vált, hiszen sokak számára most vált világossá: az egész rendszer hazugságokra épül. A kínai szemorvos, Li Venliang három héttel ezelőtti halála olyan társadalmi válaszreakciót váltott ki, amire Hszi Csin-ping elnöksége alatt még nem volt példa. A szemorvos figyelmeztetett először a koronavírus veszélyeire, ám ahelyett, hogy köszönetet mondtak volna neki, meghurcolták. Peking a helyi vezetőket tette felelőssé a gyászos fejleményekért, miközben ők is felső parancsnak engedelmeskedtek. A hatalom ezután a jól bevált eszközt vetette be: elnyomott minden bíráló véleményt. Ám ezzel csak saját magának ártott, a kritikus hangokat már nem lehet elhallgattatni.
Ám nem csak emiatt kezdi elveszíteni nimbuszát a kínai kormányzat. A koronavírus megmutatta, hiába gyarapodik a gazdaság, a válsághelyzeteket nem képes megnyugtatóan kezelni. A kormányzat a tíz évvel ezelőtti gazdasági válságnál alkalmazott stratégiát követi: jelentős ösztönző hitelekkel kecsegteti a vállalatokat, ezzel azonban Kína a világ egyik legeladósodottabb államává válik.
A koronavírus járvánnyá terebélyesedett Kínában, és rávilágított a kormányzat gyógyíthatatlan betegségeire.