Az elmúlt évtizedben a kormány szűkítette az önkormányzatok jogköreit szociális területen is, az állami szociálpolitikában pedig egy büntető-fegyelmező rezsimet juttatott érvényre – fejtette ki az Új Egyenlőség legfrissebb podcastjában Kanász-Nagy Máté szociálpolitikus, Újpest alpolgármestere.
Az önkormányzatok ennek ellenére például a pénzbeli ellátások rendszerében vagy a lakáspolitikában kialakíthatnak saját mechanizmusokat. Erre lenne jogkörük, azonban többnyire nincs rá forrásuk. Egyes esetekben be tudnak avatkozni az önkormányzatok, segítve a szociális problémákkal küzdő állampolgárok életét, de rendszerszintű változást akkor sincs módjuk keresztülvinni, ha lenne erre vonatkozó koncepciójuk.
Ám még ebben a helyzetben is mód van elrugaszkodni a megörökölt fapados ellátórendszertől, kitörni a krumpliosztásos szavazatvásárlások logikájából, vagy a lakhatás terén a közösségi lakásszektor logikája felé elmozdulni. Az így előidézhető változás jelentős lehet, még ha távolról sem a szükséges mértékű. Hiszen egy viszonylag jó adottságokkal rendelkező önkormányzat is csak évi harminc-negyven lakás felújítását és szociális célú felhasználást tűzheti ki célul, miközben háromezerre lenne szüksége.
Mindeközben az önkormányzatoknak arra is pénzt kell fordítaniuk – ha tudnak –, hogy kiegészítsék a szociális szolgáltatások állami normatíváit az alapműködés biztosítása érdekében, beleértve a szociális, valamint egészségügyi és oktatási dolgozók bérkiegészítését. Történik mindez úgy, hogy a kormány központosította az intézményrendszert, az ezzel kapcsolatos alapvető döntések tehát nem helyben születnek. Az államosított és központosított intézmények működése viszont hatással van a helyiek életére, és a hétköznapokban az önkormányzattal szemben fogalmazódnak meg a lakossági elvárások.
Érdekes eredményeket hozott az a szavazás, amelyben olvasóinkat kérdeztük: vajon tudnak-e érdemben javítani az önkormányzatok a szociális ellátásokon. A szavazást itt nézheti meg.
