Konferenciasorozatot kezdeményezett a Nemzeti Pedagógus Kar az új tantervi szabályozásról. Ennek részeként március végéig minden megyében lehetőséget kapnak a tanárok, hogy személyesen konzultáljanak a módosított Nemzeti alaptanterv készítőivel. (…) A következő hetekben a tanítók és tanárok személyesen találkozhatnak a Nemzeti alaptanterv (NAT) készítőivel, és feltehetik nekik a kérdéseiket – írta február 24-én a Magyar Nemzet.
A kormányzati háttérintézményként működő Nemzeti Pedagógus Kar (NPK) most úgy tesz, mintha a gyermekek, a közoktatás és a pedagógus társadalom jelene, illetve jövője fontos lenne számára. Akkor szervez Nemzeti Oktatási Konzultációt (elnevezés tőlem), amikor a végrehajtó hatalom már kihirdette az új Nemzeti alaptantervre és az új Nemzeti kerettantervre vonatkozó joganyagot. Megyénként tartják majd a színlelt egyeztetéseket, ahol talán a bátrabb tanárok még kérdezhetnek is. Arra természetesen utólag nincs lehetőség, hogy a bevezetésre kerülő tanítási diktátumot korrigálják. Ezt a Nemzet Osztályfőnöke már korábban közölte.
Visszavonhatatlan ukázról diskurálni viszont értelmetlen és álságos tevékenység. Számomra nem elfogadható, hogy a pedagógusok köztestülete ilyen komolytalan és dicstelen szerepre vállalkozik, ennél még az is tisztességesebb lenne, ha szégyenkezve hallgatnának a köztestület vezetői.
Szakmai részletekre nem térek ki, mivel nem vagyok oktatási és nevelési szakember. De azok közé tartozom, akik hosszú pályafutásuk során még részesei voltak érdemi érdekegyeztetésnek. Ami most történik, az egy megkésett kormányzati reakció, amivel el akarják fedni a NAT előkészítése során elkövetett disznóságokat.
Olvasom, hallom, hogy a hatalom emberei abszolút nem vették figyelembe a szakmai szervezetek és a szakszervezetek álláspontját, és az sem rendítette meg az alkotókat, hogy az ország legjobb iskoláinak pedagógus kollektívái (Miskolctól Budapesten át Pécsig) erőteljesen tiltakoztak a NAT-erőszak miatt. Miként lehet, hogy a legnívósabb oktatási intézmények kollektívái ellenezték az új alaptantervet, holott ezekben az iskolákban a legképzettebb pedagógusok tanítanak, és a „gyermekanyag” is válogatott? Ha ezeken a helyeken gondot okoz a NAT bevezetése, akkor mi lesz majd a hátrányos helyzetű sulikban? Ott hogyan fogják betartani a NAT által előírt követelményeket?
Ebben a dermesztő hangulatban próbálkozik a „gatyát tisztára mosni” a Nemzeti Pedagógus Kar. Nem fog nekik sikerülni, mert nem sikerülhet. A konzultációnak, az egyeztetésnek csak akkor van értelme, ha az érintettek már az alkotás folyamatában úgy érezhetik, hogy van beleszólásuk saját sorsuk alakításába. A központi NAT-hadművelet során a végrehajtó hatalom képviselői a pártpolitika által megszabott ösvényen haladtak, és semmiféle szakmai észrevétel nem térítette el őket a kormányzat előre kialakított elképzelésétől és határozatától. Normális esetben a Nemzeti Alaptanterv társadalmi-szakmai konszenzuson nyugodna, ehelyett kaptunk egy diktátumot, amelyet csak végrehajtani szabad.
A márciusi konzultációkon a megvert és megalázott pedagógus szakma képviselői vehetnek részt: lesz kávé, üdítő, pogácsa. Akik esetleg kérdezni mernek, vagy esetleg kritikus véleményt mondanak, nos, azok jobb esetben csak provokátorok, rosszabb megítélés szerint sorosista liberális ügynökök lesznek. Pedig lehet, hogy csak gondolkodó és lelkiismeretes oktatók/nevelők, akiknek fontos a gyermekeink jövője. A csendben hallgató többség majd zavartan fészkelődik, és nagyon türelmetlenül azt fogja várni, hogy minél hamarabb vége legyen ennek a kínos és hamis színjátéknak. Az elnöki asztalánál ülő „nagyemberek” pedig majd mosolyogva biztatják a meghívottakat az aktivitásra, akiknek nagy része lehajtott fejjel veszi tudomásul a régi szállóige igazságát: jaj a legyőzötteknek!
A szerző közgazdász, a Demokratikus Koalíció szakértője