Ungváry Rudolf;
felkészülés;koronavírus;
2020-03-02 08:49:00
A kormányzat feltehetően abból indul ki, hogy a várható koronavírus-járvány esetére (szakkifejezéssel a SARS.CoV-2 vírus okozta COVID-19 betegség) a körzeti orvosok be tudják szerezni az összes védőfelszerelést. Tudni kell, hogy ez teljes védőöltözetet, záródó szemüveget és vírust át nem engedő maszkot jelent. Elvileg minden beteg után az egészet ki kell cserélni. Csak napi tíz megvizsgálandó lázas beteggel számolva (akik nem mindegyike vírusfertőzött, de mindegyik látogatásához új felszerelés kell) ez legalább havi 200 cserét jelent. Ennek birtokában a körzeti orvosok tehát nem betegedhetnek meg, és el tudják látni a feladatukat. A kormány a körzeti orvosok feladatává tette ezek beszerzését. Mennyire reális elvárás ekkora mennyiség egyéni beszerzése és használata?
A kormányzat továbbá feltehetően abból indul, hogy a betegség légzési elégtelenséget okozó tüdőgyulladás-változata esetén az azonnali oxigénterápiára szoruló betegeket a nem megbetegedő körzeti orvosok elérik, diagnosztizálják, és intézkednek, hogy a kijelölt kórházba beszállítsák őket. Tekintve, hogy oxigénterápiára, súlyosabb esetekben mesterséges tüdőmozgatásra van szükség. Ebből magára az otthoni oxigénterápiára legfeljebb kivételes felkészültségű betegek körében van némi lehetőség. További kormányzati felkészülési kiindulásnak tűnik, hogy ezeknek az eseteknek a száma nem lépi túl az egy-két erre felkészített kórház orvosi, ápolói és fekvőhelyi kapacitását, ami legfeljebb százas nagyságrendű.
Ez a forgatókönyv legitim. Semmivel sem kevésbé legitim azonban az a változat, hogy a körzeti orvosok nem képesek időben beszerezni a szükséges mennyiségben a professzionális védőfelszerelést. Ennélfogva legitim az a változat is, ha megbetegedésük következtében nagyon sokon nem képesek néhány hétig elvégezni a munkájukat. Különösen a vidéki körzeti orvosok között nagyon sok 70–80 év fölötti is van, körükben a súlyos esetek kialakulása nem 2 százalék, hanem 10 százalék fölött lehet.
Továbbá az sem teljesen irreális, hogy a betegek száma egy időben meghaladja a százezer főt. Ebben az esetben a veszélyeztetett betegek száma legalább kétezer fő. Hány megfelelően felszerelt, különleges terápiát megvalósítani képes kórház szükséges egy időben kétezernél több ilyen beteg ellátására? Fel lehet-e „húzni” Magyarországon is néhány nap alatt egy több ezer fős ideiglenes járványkórházat, vagy átalakítható-e a mostani kórházi kapacitás a fertőző betegek fogadására?
A jelenlegi ún. protokoll, amely háziorvosi feladatnak tekinti a kérdést, addig tartható, ameddig valójában nincs járvány. Járvány esetében valami egészen másra lehet szükség. Van jele annak, hogy a kormányzat most már közbeszerzésként kezeli a gyógyító személyzet, professzionális védőfelszerelés beszerzését. Érdemi tájékoztatás se erről, se az igazán fontos és gyakorlati kérdésekről nincs.
A kormányzat minden jel szerint megfelelőnek tartja a nem orvos lakosság jelenlegi tájékozottságát arra az esetre, ha megbetegszik. Kérdés, mennyire felkészített a lakosság arra, ha adott esetben – akárcsak átmenetileg is – magának kell tudnia segíteni betegség közben azon, hogy az influenzás állapota kezelhető keretek között maradjon. A hivatalos weboldalakon erről nem sok részlet ismerhető meg, ráadásul a lakosság jelentős része egyelőre még nem is webhasználó.
A leginkább figyelemre méltó azonban, hogy az ellenzék részéről sem tapasztalható egyelőre olyan fellépés, melynek része lenne a teljesen részletes, fentiekkel kimerítően összefüggő kérdések felvetése, vagy önálló kezdeményezés a tájékoztatásra.
Egy biztos. Ha elhangzik, hogy az élelmiszerellátás biztosított, felesleges kiüríteni az üzletek polcait, és pánikra semmi ok, előbb-utóbb biztos kiürülnek az élelmiszerboltok és pánik tör ki. A részletes, a veszélyekre is vonatkozó őszinte, az átlagembert komolyan vevő és partnerként tisztelő tájékoztatás volna a leghatékonyabb. Ezzel egyelőre mind a kormányzat, mind az ellenzék adós. Ami jelenleg van, egy-két virológus szakember egyéni kezdeményezése a fészbúkon, és egyre több pontosságra és a tények feltárására törekvő újságcikk, elsősorban az online sajtóban.
A szerző író