Végre megbeszélhetik

Budai kis olasz. Férj, éppen csak leugrott otthonról. Hatvanas, feltehetően nyugdíjas. Kissé elhízott. Nem nagyon, csak úgy magyarosan. Tenisztrikó, mackófelső. Behúzza a cipzárt? Behúzza. Nem, lehúzza. Jobb, ha nem feszül. Érkezik a feleség, ő is hatvanas, de szeretne ötvenesnek látszani, a blúza kissé szűk. Jön a lányuk is, elegáns. Magassarkú cipő, szűk szoknya, napszemüveg a homlokon. Ahogy kell. Feltehetően multi-alkalmazott. Körbepillant, figyelik-e. Most ő a rendes lány, szakít időt.

- Szóval a telek – kezdi a férfi.

- Előbb válasszunk – mondja a feleség étlappal a kezében. - Nóri siet.

- Ezt fel kell vennem - Nóri nélkülözhetetlen. Kimegy az utcára, telefonál.

Mit isznak? A pincérnő türelmesen vár.

- Sört kérnék, Editke – mondja a férfi.

- Nem – mondja a feleség. - Nem kell a sör. Limonádét. - Nézd meg, Ferikém, mindenki limonádét iszik - Feri körülnéz, tényleg.

- Citromosat, áfonyásat vagy natúr? - kérdezi unott arccal a pincérnő.

- Natúr – Feri már feladta. Mindegy.

- Mutass egy kis életet – mondja a felesége. - Együtt a család.

- Mindig telefonál – mormogja Feri.

- Meg kell értened. Ez a munkája.

Feri nagyot sóhajt. Szeretné visszahozni a telket.

- Válasszunk – érkezik vissza Nóri. A pincérnő felveszi a rendelést. Nórinak vegán.

Ferinek mindegy mi, csak rántott legyen. Újabb telefon. Másképpen cseng. Feri ismeri ezt a csengést.

- Karcsi hívja – súgja Editke Ferinek. - Fel kell vennie.

Feri bólint.

- Minden pasi ennyit dumál? - jön vissza Nóri. - Imádnak dumálni. Órákig tud dumálni a haverjaival a fociról - szemügyre veszi a férfiakat. Mindegyik a fociról dumál?

Na végre, gondolja Feri. Most.

- A telekről kellene beszélnünk.

Megérkezik az ebéd. Nóri az órájára néz.

- Anyu, elvigyelek? A cégessel vagyok, nem gond.

- Éppen csak bekapom – feleli a feleség. - Mit mondott Karcsi? Utaztok valahová?

- Csak hétvégére. Nem engedik el a melóhelyéről. Ez ma így van, anyu, ha sokat vagy távol, rájönnek, hogy nem is kellesz.

Feri bólogat.

- Szóval arra gondoltunk, hogy átíratnánk rátok a telket – mondja végre végig a mondatot, amire annyira készült. Editke bólint, ő is erre gondolt. Megérinti Nóri kezét.

- Nem ránk, hanem csak rám – feleli Nóri. - Nem a férjem. Ma a telek, aztán holnap a lakásom, na persze.

Újabb pillantás az órára.

- Most már tényleg. Jót dumcsiztunk.

Feri egyedül marad a kis olaszban. Végülis jót.