Színjáték

Csak a „szokásos” dolog történt a minap a momentumos Donáth Anna magánvádas feljelentése ügyében. Mintha valami rossz kabaréban lennénk, ahol páran jól szórakoznak, a többiek meg nem értik az egészet.

Donáth Annáról az Origo egy szerző nélküli cikkben egy állítólagos levelére hivatkozva azt állította, hogy egy fiatal lányt zaklatott. A sajtóper már lezajlott, a bíróság helyreigazításra kötelezte a portált, amely azzal védekezett, hogy a Ripost cikkét szemlézte. Akkor jött a csavar a történetben, amikor Donáth magánvádas feljelentést tett becsületsértésért, ami ugye bűncselekménynek számít. A rendőrség tanúként hallgatta meg a két főszerkesztőt, ami „nem vezetett eredményre”. Gábor László (Origo) ugyanis azt vallotta, hogy nem tudja, ki írta a lapjába a cikket, ki szerkesztette, és ki döntött a közlésről. Ja, és persze azt sem, ki a névtelen levélíró. A bíróság erre megszüntette az eljárást, mert „az elkövető kilétét nem sikerült megállapítani”.

Tehát a helyzet az: nagyon erős a gyanú, hogy bűncselekmény (becsületsértés) történt, de felelős nincs, és senki nem tud semmiről. És ez így is marad. Mindez a jogállam, a polgári értékek és a tisztesség jegyében. Remek.

Az rögtön kiderült, hogy az Origo még magát sem tartja valódi sajtóterméknek, hiszen a főszerkesztő sem tudja, hogy mi történik, és ki ír cikket a lapjába. Ha egy pillanatra, a kisujjunkat eltartva mégis feltételezzük, hogy Gábor Lászlónak valóban fogalma sincs a szerzőről, akkor egyetlen eset lehetséges: a „központból”, valamilyen fideszes propagandaosztályról, esetleg egyenesen Rogánék minisztériumából küldték nekik a levelet és az cikket is. Olyat, amit elolvasni is tilos, pláne piszkálni, beleírni, tájékozódni, utána járni. Neki ebben az esetben tényleg nem volt más dolga, mint teljesen hitelesen eljátszani a rá osztott szerepet.