Danubius-kút – természetesen a főalak adta az alkotás nevét, a finanszírozónak csak egy szolid felirat jutott: „A Pesti Hazai Első Takarék Pénztár Egyesület a fővárosnak, 1880-1883”. Ami meglehetősen tömör összefoglalása egy másfél évtizedes történetnek.
Az úgy volt ugyanis, hogy 1869 nyarán a Pesti Hazai megnyitotta az új, Kálvin (akkor éppenséggel még Széna) téri fiókját, ám a bank vezetői úgy találták, egy feltörekvő pénzintézethez nem illik a peremváros szegényes környezete. Így a frissen megalakult fővárosnál nem pusztán kérvényezték a tér rendezését, hanem fel is ajánlottak hozzá 250 ezer forint kölcsönt, valamint egy díszes közkutat.
A kútbizottmány 1879-ben alakult meg. Az alkotásra előirányoztak 40 ezer forintot, majd kiírták a pályázatot, amelyen Czigler Gyula, illetve Benczur Gyula tervét díjazták. Majd pedig a bank megbízta a zsűriben helyet foglaló Ybl Miklóst, hogy tervezze meg a kutat. A megvalósítás húsz százalékos költségtúllépéssel, viszont a kellő reklámérték szem előtt tartásával történt: a lapok rendszeresen beszámoltak a budakalászi kőbányából származó, ezer mázsás kőtömb útjáról, a szükséges új kocsi legyártásától a felvirágozott szállítmány helyszínre érkezéséig. Az óriási kúttányér fölé szánt figurákat Feszler Leó mintázta meg, majd Brestyánszky Béla faragta ki.
Számos ostromképen látható, milyen végzetes károkat szenvedett a kút a második világháborúban. 1949-ben lebontották, de kivételes módon nem felejtésre, hanem újrafaragásra ítélte a fővárosi műemlékfelügyelet. 1955-ben dőlt el, hogy az akkor Engelsről elnevezett Erzsébet téren állítják fel újra, Győri Dezső pedig 1959-re fejezte be a figurák újrafaragását, ezúttal haraszti mészkőből. Legutóbb 2000-ben újították fel a kutat: negyven év után ismét nagy szükség volt már a bemohásodott, elcseppkövesedett részletek megtisztítására, a hiányok pótlására.
