Sokan találkoztunk azzal a problémával, hogy elromlott szerkentyűnk, olcsó vagy akár nagyon drága elektronikus vagy mechanikus eszközünk javíthatatlannak bizonyult. Lehetett ez azért, mert egy filléres alkatrész nem volt hozzáférhető, vagy egyáltalán nem is létezett, de még inkább azért, mert az egész szerkezet úgy volt megépítve, hogy javíthatatlan legyen, a szétszerelése lehetetlen volt, illetve olyan nagy, megbonthatatlan egységet kellett volna cserélni egy kis alkatrész hibája miatt, ami már nem érte volna meg. Ezt nevezik „dobd el kultúrának”: vegyél inkább újat, mint azzal töltsd az időd, hogy a régi, amúgy is elavult, egy–kétéves készüléked javíttatásával foglalkozz.
Ez ellen, a gyártók által nagyon is tudatosan művelt gyakorlat ellen az Egyesült Királyságban Jog a javításhoz néven mozgalom indult. Manchesteri Deklarációjukban, amelyet a politikusoknak, a gyártóknak és a tervezőknek címeztek, azt írják: „Az emberekre és a bolygónkra figyelve olyan jövőt célzunk meg, amilyet szeretnénk: amikor a javítás prosperáló szektora lesz gazdaságunknak, amikor a szerelés könnyű lesz, és a gyártók biztosítják az alkatrészeket, ameddig csak szükséges”. Tervezetük az Európai Bizottsághoz is eljutott. A egyik zöld csoport a legambiciózusabb, legátfogóbb javaslatnak nevezte, ami környezetünk és klímánk megóvása érdekében eddig történt. Az alkalmazható megoldások pedig triviálisak: például legyenek csavarok ott, ahol ragasztás van, adjanak a gyártmányokhoz a cégek javítási útmutatót.
Ehhez kapcsolódik a „tervezett elavulás” elleni harc is, ezzel a kérdéssel – a hamar kiégő villanykörtékkel, a gyorsan lemerülő akkumulátorokkal - az EU már 2013-ban elkezdett foglalkozni. Az EESC, a Szociális és Gazdasági Bizottság kezdeményezte az olyan termékek betiltását, amelyekben beépített hibalehetőségek vannak. 2017-ben az Európai Parlament szavazott és döntést fogadott el a hosszabb élettartamú eszközök gyártása érdekében. Az USA-ban pedig már húsz államban fogadtak el Jog a javításhoz törvényjavaslatokat.
A nagy technológiai cégek, mint a Microsoft vagy az Apple azt állítják, azért nem lenne jó, ha készülékeiket bárki javíthatná, mert azok akkor nem lennének biztonságosak. Ez pedig azt jelenti, a törvények meghozására készülőknek szembe kell majd nézniük ezen óriások teljes pénzügyi és lobbista erejével. Amerikában a mozgalomnak már „arca” is van Louis Rossmann személyében, aki megfizethető áron vállalja, hogy megjavítja a törött, tönkrement, vagy máshol tönkretett MacBookokat akár tizedannyiért, mint amennyiért az Apple hivatalos szervizeiben vállalnák őket. Sokan úgy vélik, a magas árak azért vannak, hogy minél többen gondolják úgy, megéri inkább új számítógépet venni. Az Apple szerint azonban Rossmann jogosulatlanul használja a kapcsolási rajzokat, nincs felhatalmazása arra, hogy javításokat végezzen, az pótalkatrészeket pedig nem hivatalos forrásból szerezi be, igaz, ezt nem is tehetné másként, mert a cég még a legapróbb csavart sem biztosítja az engedélye nélkül működő szervizeknek.
