Röhej

Nem tudom, hogy megy ez máshol, de nálunk, ha nagy a baj, megjelennek a viccek. Az ötvenes években elég nagy volt a córesz, legalábbis innen nézve. Akkor történt, hogy Kohnt bevitték az ÁVH-ba rémhír terjesztésért. Hogy kellően ráijesszenek, bekötötték a szemét, falhoz állították, eldurrantottak néhány vaktöltényt, és amikor már jól kifélte magát, hazaengedték. „Hallotta? Már töltényük sincs” – mondta a korabeli vicc szerint Kohn az első járókelőnek az Andrássy úton.

Néhány évvel később ugyanez a Kohn arra a kérdésre, hogy miért alumíniumból gyártják a söröshordókat, azt válaszolta, hogy „mert egy Kádárunk van, és az is az oroszoknak dolgozik.” Minél mélyebben vagyunk a córeszben, annál többet röhögünk. Persze főleg saját magunkon, de akkor is.

Hogy ezzel a vírussal nagy bajok lesznek, azt a következő párbeszédből lehetett sejteni egy hónappal ezelőtt. „Miért nem írnak ki közbeszerzést a koronavírusra? Mert akkor csak egyetlen ember kaphatná el, de Mészáros Lőrincnek már van belőle kettő.” Az első riasztó magyarországi hírek után jelent meg, hogy nincs baj, mert a koronavírus nálunk elpusztul kórházi fertőzésben. Aztán megrohamoztuk az üzleteket, és a szóbeszédben meglett a koronavírus első magyar áldozata. Rádőlt százötven kiló liszt a kamrában. Egy kicsit se volt vicces, de mégis.

Miközben sorra maradnak el a világban a sportesemények, nálunk zárt kapuk mögött, de megrendezték a bajnoki meccseket. Jött is a közlemény: Megkérnénk minden Fideszre szavazó Kedves Polgártársunkat, hogy koronavírusos panaszok esetén a lakhelyükhöz legközelebb eső stadiont használják a gyógyuláshoz!

Kérdezik a rabbit: Mit adjunk enni a koronavírusos betegnek? Maceszt. Miért, attól meggyógyul? Nem, de könnyű becsúsztatni az ajtó alatt. És még egy: "Munkába járáshoz elengedhetetlen szobabicikli eladó."

Nem kell hozzá túlzottan nagy jóstehetség, hogy a következő napok viccei is a vírusról szólnak majd. Tudom, nem feladatom ötleteket adni Kohn bácsinak (köztudomásúlag tőle származnak a pesti viccek), de néhány témát a figyelmébe ajánlanék.

Ötven pár latex kesztyű tizenkétezer forint. Hatvan darab szájmaszk egy hetvenezres város rendelőintézetében. Több istentiszteletre buzdító kereszténydemokrata politikus. Újabb nemzeti konzultáció. Miniszterelnöki testhőmérséklet mérés a repülőtéren. Háromszáznegyvenegy forintos euró. Védőfelszerelés nélkül gyógyító orvosok és ápolók. Ne mondja meg, hogy Olaszból jött - rendőr a határon. A tíz akciócsoport, a digitális oktatási rend és az Egyesített Kormányzati és Vadászati Törzs Tájékoztatásért és Fegyelmezésért felelős Operatív Tisztjének újságírókat csuklóztató performansza. Kossuth-díj Dörner Györgynek és megosztott Máté Péter-díj (!) az Ismerős Arcok zenekarnak. És akkor még nem is beszéltünk Kiszel Tündéről, aki ápolónőnek öltözve üzente, hogy Isten óvjon mindnyájunkat.

Szóval nagy a baj, de nem még veszítettük el a humorérzékünket. Pedig lassan lenne miért.