Kapcsolgatunk, kapcsolgatunk - Hírmentes hétköznap a televízió előtt

Publikálás dátuma
2020.03.19. 10:10

Fotó: Horváth Judit
Szubjektív sorozat, első rész: a kihirdetett veszélyhelyzet hatodik napja híreket kerülve, szórakoztatásra várva.
Dagobert bácsi tíz százalékos kedvezményt ad a mentőmellények árából – hallható az M2-n. Szimbolikus mondat szimbolikus időpontban, és nem tud nem előtolakodni az emlék a kultikussá vált eseményről, amikor Antall József miniszterelnök halálának bejelentése megszakította a Kacsameséket. Az M2 tanulsága: Ausztriával ellentétben, nálunk a gyerekek nem maradnak tévéműsor nélkül a távoktatás idejére sem. Mi mindenben, tehát ebben is megmutatjuk, mi a kurucos virtus.

Egy hétköznap a televízió előtt – hajtott a kíváncsiság, mit láthat a tévénéző a karanténlét második napján. A hírcsatornák tudatos döntés eredményeképp maradtak ki, hadd szóljon ez a napsütéses kedd a szórakozásról.
Kevés olyan időszakra emlékszem, amikor annyira szerettem volna látni a jövőt, mint manapság – nem csoda, ha az RTL Klub Asztro Klub című műsora délelőtt a képernyő elé ragasztott. Egy Alexander mágusként bemutatkozó, hatalmas gesztusokkal és sokszor kiabáló fiatalember ígért tízezerszeres nagy szerencsét, pénzt és energiát azoknak a 06-90-es telefonszámon percenként 485 forintért jelentkezőknek, akik képesek megfejteni József Attila Kedves Jocó! című, azaz a De szeretnék gazdag lenni-jének összekevert betűit. Az a néhány (tíz)perc kevés volt ahhoz, hogy egyetlen telefonáló is sikerrel járjon.
A TV2 Teleshopjában épp fantasztikus turmixgépet ajánlottak, a TV4 Murdoch nyomozó segítségével igyekezett unalmat űzni, a Film+ Cápamesét kínált. A Viasat3 2007. óta nem tudja elengedni Lorelait és Roryt, a kitalált connecticuti kisvárosban élő anyát és lányát. A rettenetes fordítás miatt nálunk Szívek szállodája (eredetileg Gilmore girls) címmel sugárzott sorozat remek szórakozás, része a társadalmi egyenlőtlenségek kritikája, női esélyegyenlőség és a másság elfogadása, érzelmi viharok és különös karakterek sora – mindez nem kevés humorba csomagolva. Azt azonban az ismétlést néző nehezen tudja eldönteni, hogy a poénok egy részét haladta-e meg az idő, vagy az első aha élményt sírja vissza csupán.
A Story4 az Álomhajó című, valószínűleg soha véget nem érő német sorozat aktuális részével tette kínosan viccessé a délelőttöt, ezúttal a luxushajózás a Kilimandzsáró - Maldív szigetek - India epizódjából tudhattuk meg, hogy a forgatási helyszínek mellett valódi színészvezetésre, vagy elég jó színészek gázsijára már nem maradt pénze a ZDF-en debütáló produkciónak. A Story4 német kultúrához való ragaszkodását bizonyítja, hogy az Álomhajót a Klinika – Új generáció követte, amely megkísérli a lehetetlent: Brinkmann professzorék sikerének megismétlését.
Iróniára bármikor képesek öröme lehet a Super TV2-n látható Családi titkok című magyar reality-sorozat. A készítők szerint a legjobb forgatókönyveket az Élet írja… , ebben lehet némi igazság, de ha az amatőr írók vállaltan amatőrök, az amatőr szereplők vállaltan amatőrök maradtak volna, jobban járt volna a néző, akinek így a feszengés és a villámgyors továbbkapcsolás jutott.
Az AMC a húsz évvel ezelőtt, Al Pacino és Russel Crowe főszereplésével készült, valós eseményeken alapuló Bennfentest adta, meghagyva a néző illúzióját: egyetlen hétköznapi hős is szembeszállhat a hatalmas dohányipari lobbival. Al Pacino a FilmCafén is hódított, késő délután az Egy asszony illatát lehetett megnézni nagyon sokadszor, előtte pedig Leonardo di Caprio mutatta be az amerikai álmot, egy feltaláló producer sikerét és bukását Scorsese Aviátorában. A kedd délutáni filmről lemaradó korán kelők vasárnap reggel fél hétkor pótolhatják az élményt. Habár az orvoslásról is sok mindent megtudhatunk a Doktor House, a Grace klinika, a Vészhelyzet, a Hegyi doktor, a Klinika- Új generáció vagy a Kisvárosi doktor segítségével, a legtöbb információt a bűncselekményekről és a nyomozásokról kaphatja a tévénéző, aki egy nap alatt negyvenes-ötvenes nagyságrendben láthat krimiket Poirot-tól Walker, a texasi kopóig, Murdoch nyomozótól Scherlock és Watsonig, Columbotól a Gyilkos sorok Jessicájáig, a különböző NCIS helyszínelőket épp csak megemlítve. Sok esztéta, pszichológus és pedagógus gondolkodott már nyilvánosan azon, hogyan változik az emberélet értéke a kriminézők fejében. Egy ilyen nap után teljesen indokoltnak tűnik az aggodalom. Ahhoz pedig véges a fantázia, hogy kitaláljuk, mit adnának műsorukban a televíziótársaságok, ha nem találták volna fel a sorozatokat.
A nap fénypontja az M5-köz köthető: a Katona József Színház Nóra – karácsony Helmeréknél című előadását lehetett megnézni. Alakításáért a 2017-es Pécsi Országos Színházi Találkozó szakmai zsűrije az évad legjobb női főszereplőjének választotta Ónodi Esztert, a legjobb rendezésért járó díjat pedig Székely Krisztának ítélték. Az előadást a színkritikusok is elismerték ugyanabban az évben, a legjobb női főszereplő: Ónodi Eszter, a legjobb jelmez: Nagy Fruzsina, a legígéretesebb pályakezdő díjat: Székely Kriszta kapta. Az élő színházi élményt nem pótolhatta, de a közeli felvételeknek köszönhetően Ónodi Eszter minden arcrezdülését követhettük, és ez megerősítette az összes színészi díj érvényességét. Csodát láthattunk. A színházi közvetítés lehetett volna a világ változására reagáló műsorváltoztatás, de nem így volt, szerepelt már az MTVA március 2-án közzétett programtervében is. Végül is soha rosszabb koincidenciát egy Kacsamesékkel kezdődött és Ibsennel végződött tévénapon.

Jógaleckék szakmai videokonferencia címén az államtitkártól

Publikálás dátuma
2020.03.19. 09:35

Fotó: Kallos Bea / MTI
Jó, hogy közvetlenül lehet kommunikálni az államtitkárral, ám kár, hogy a propagandán kívül nem sokat mond – volt, aki így értékelte lapunknak Fekete Péter szakmai videókonferenciáját.
Március 14-én jelentette be az emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi), hogy Fekete Péter kulturális államtitkár mintegy háromszáz fővárosi és vidéki kulturális intézményvezetővel egyeztet videókonferenciák keretében a koronavírus-járvány miatt bekövetkező változásokról. – A legfontosabb: legyünk rendben önmagunkkal. Ne döntsünk idegesen. Legyünk erősek fizikálisan és mentálisan. Az államtitkár úr ilyen tanácsokkal kezdte a megbeszélést. Azt hittem, jógaórán vagyok – mondta el lapunknak egy társulat vezetője. – Ezek jó tanácsok, de egy intézmény igazgatója jó esetben ilyen államtitkári útmutató nélkül is odafigyel az idős munkatársakra, akik leginkább ki vannak téve a járványnak, és megtesz mindent, hogy a vírus terjedését akadályozza. Segítsük az egészségügyi dolgozók munkáját, figyeljük az operatív törzs tájékoztatóit, legyen válságmenedzseri szemléletünk, biztosítsuk az intézmény hosszú távú működését.

– Ilyenekről esett szó, miközben sok kérdés tisztázatlan maradt. A zenekaroknál például a muzsikusok a minimálbérnek megfelelő alapfizetéssel vannak, erre jön a spielpénz, ami havonta százezer forint vagy annak a többszöröse is lehet. Ez most kiesik. Ha egy-egy együttesnek nincs megfelelő technikai háttere, online koncertet nem tud adni, a nagy koncerttermek pedig bezártak. Mivel a munkaügyi törvényben meghatározott közvetlen veszélyeztetettség helyzete nem áll fenn, a művészeti együttesek tagjai munkára vannak kötelezve, de száz fő már nem lehet egy légtérben. Sokan fizetett szabadságra mennek. Mit tehetünk, ha a munkatársak összes fizetett szabadsága elfogy, de a vészhelyzet még tart? Elég lesz a táppénz a megélhetésre? A taópótló támogatás a szabadtéri koncerteket preferálta... Idén az első pályázatot február végén írták ki, a tavalyi támogatások májusig lejárnak. Számíthatunk-e idén taopótlásra? – sorolta aggályait. Azt is elmondta: eltelt tíz év a minimálbér jegyében, de most közel álltak ahhoz, hogy a zenei ágazat helyzetét törvényileg rendezzék – ennek esélyét elvitte a járvány.  – Jó, hogy közvetlenül lehet kommunikálni Fekete Péterrel, kár, hogy a propagandán kívül nem sokat mondott.
– A fenntartótól, vagyis a kulturális tárcától kaptam iránymutatást ebben az ügyben – mondta megkeresésünkre  Kiss-B. Atilla, a Budapesti Operettszínház főigazgatója. A direktor hozzátette: legutóbb az államtitkár tegnap tartott videokonferenciát 45 intézményvezető számára, amelyben szó volt arról, hogy mit lehet tenni ebben a rendkívüli helyzetben, amikor nem lehet színpadi tevékenységet folytatni. „A legfontosabb a munkatársak védelme, de ha lehet, a kollégákat kérem, hogy végezzenek munkát, ezért is neveztük meg a műhelymunkát, mint lehetőséget. Ebben kiscsoportos ének, balett órák, korrepetíciók is helyet kaphatnak. Nincs általános recept arra, hogy mit tegyünk ilyenkor, hiszen nem éltünk át még ilyet. Aki nem tudja ellátni a munkáját, arra a Munka törvénykönyvének a szabályozása vonatkozik, vagyis igénybe vehet szabadságot, fizetés nélküli szabadságot, vagy táppénzt. Március 19-től igyekszünk rendszeres internetes művészeti tartalmat is biztosítani a közönségünknek, természetesen figyelembe véve a járványügyi óvintézkedéseket – fogalmazott a főigazgató.

Egyéni megoldások

A Játékszín a csökkentett munkarenddel arányos bérfizetés mellett a munkavállalóinak négymillió forintos keretet különít el, amelynek terhére dolgozói a nehéz időszakot áthidaló pénzügyi segítséget kérhetnek. További hatmilliós forrásra egzisztenciális zavarba kerülő színművészeik, művészeti szakembereik pályázhatnak. A Libri–Bookline vállalatvezetése a koronavírus okozta krízishelyzetben a munkatársainak háromszázezer forint fizetéselőleget biztosít, hogy segítsen megoldani a váratlan helyzet miatt felmerülő napi problémákat. A Libri–Bookline többségi tulajdonosa, Balogh Ákos magánszemélyként további ötvenmillió forintos keretet ajánl fel, amellyel segíteni szeretné a bajba jutott munkatársakat.

Petíció egy válságkezelő alapért

Petíciót fogalmazott meg a háttérszakmák dolgozói tömörítő Színházépítők Facebook-oldal csapata – vette észre a Papageno. Azt kérik: a kormány hozzon létre egy pénzügyi alapot a művészeti szféra munkatársainak megsegítésére és a Déryné Programra szánt egymilliárd forint összegű támogatást fordítsa erre a célra. (A Déryné Program különböző színházi előadásokat utaztat, főként kistelepülésekre.) A Petíciót a Szabad aHang oldalán lehet aláírni.

Aki több mint 15 percre lett híres

Publikálás dátuma
2020.03.18. 09:30
Andy Warhol „kommunista” korszakából meglepoen kevés mu van jelen, igaz, ezek a legjobbak
Fotó: Andrew Dunkley /
Az évezred kezdete óta harmadszor rendez a Tate Modern életmű-kiállítást Andy Warhol műveiből, de a most megnyílt retrospektív az eddigieknél is gazdagabb. Lapzártánkkor érkezett a hír: a londoni múzeumok közül egyik elsőként a Tate Modern zár be szerdán a járvány miatt.
A napokban nyílt meg és szeptember 6-ig látogatható a Tate Modern galériában az Andy Warhol (1928−1987) egész pályafutását végigkísérő tárlat. A popművészet ikonikus alakjának munkáira nincsenek feltétlenül kiéhezve a londoniak, hiszen kortárs tematikus show-kon és a nagy aukciós házak kiállításain minden mennyiségben megjelennek. Van azért vitathatatlan különbség is. A szigetország egyik leglátogatottabb művészeti intézményében rendezett kasszasiker-eseményen látható száz alkotást kronológiai sorrendben helyezték el, így Warhol érdeklődésének változásai kitűnően nyomon követhetők. Miközben a közvélemény leginkább könnyen azonosítható, az amerikai kultúrának tükröt állító Coca-Cola üveg, Brillo kartondoboz, Campbell leveskonzerv, vagy Marilyn Monroe, Jacqueline Kennedy és Mao Ce-tung ábrázolásairól ismeri a sztárt, a Tate Modern vállalkozása olyan visszatérő életrajzi vonásokra is koncentrál, mint a szexuális vágy, az identitás és a hit. A szerteágazó tárlat a korábbi Warhol-visszatekintésekhez képest sok és furcsa életrajzi elemet tartalmaz. Már a nyitóterem tele van személyes információkkal. Egy hajó utaslistájának másolatából és néhány nehezen kivehető fotóból megtudjuk, hogy Andrej Warhola a szlovák-ukrajnai határon fekvő Mikovából származó menekültek fiaként érkezett meg az Egyesült Államokba. Ugyanitt kitűnő rajzkészségéről tanúskodó grafikákról jóképű fiatalemberek tekintenek a látogatóra. A képek és a szomszédos beugróban vetített, Warhol kedvesét, az alvó John Giorno költőt és performansz művészt megörökítő The Sleep című film kimondatlanul is sugallja a festő rosszul titkolt homoszexualitását. Az élethűség szellemében Warhol mindhárom − világosbarna, szőke és ezüstös ősz − parókája is helyet kap egy tárlóban. A The Sunday Times befolyásos művészeti kritikusa, Waldemar Januszczak „bréking hírként” tálalja: az „egyenetlen” kiállításon kiderül, Warhol soha nem mondta, hogy „mindenki híres lesz 15 percre”. Az idézet egy svédországi Warhol-show-hoz kapcsolódó katalógusban jelent meg először, feltételezhetően a kurátor, Pontus Hulten tollából. Nat Finkelstein fotóművész portrét próbált készíteni a művészről, miközben az arra haladók igyekeztek beletolakodni a képbe. Andy panaszkodott, hogy „manapság mindenki híres szeretne lenni”, amire Finkelstein azt válaszolta volna: „Bizony, 15 percre”. Teljességre törekedve a kiállítás természetesen helyet ad néhány tipikus Warhol-darabnak, de egyetlen nagyobb szobába sűríti a pop-art korszakából származó fénypontokat: az 1962-es Marilyn Monroe Diptichont, az 1963-64-es Elvis I. és II.-őt, az 1964-es Pink Race Riot-ot, a Flowers színpompás virágkompozíciót, az autóbaleseteket és repülőgép-szerencsétlenségeket felidéző képeket. Látogatók és kritikusok egyaránt vitatkoztak az 1966-ben készült Silver Clouds együttesről, leginkább vurstliba illő, különböző formákat öltő ezüst hélium léggömbökről, melyek egy újabb külön termet követeltek maguknak. Bár a hivatalos megnyitó előtt a luftballonok időnként kifáradva a földön hevertek, bátorítva a közönséget, hogy rugdalózzon velük, e sorok írójának ki kellett nyújtania a nyakát, ha látni akarta őket a mennyezeten. Andy Warhol eredetileg ezzel az installációval kívánt búcsút mondani a festészetnek, kizárólag a mozivászonnak szentelve magát, azon az alapon, hogy a „legjobb üzlet a legjobb művészet”. Warholnak a multimédia iránti szenvedélyét tükrözi az elegáns ezüst teremben elhelyezett válogatás a Screen Tests sorozatból, olyan rövidfilmekből, melyek nem állnak sokkal többől, mint semmit nem csináló szereplők alapos figyeléséből és az örökkévalóságnak való megőrzéséről. A „főhősök” viszont emblematikus figurák: Bob Dylan, Susan Sontag, Marcel Duchamp. Az elrendezés nem tükrözi mindig az anyag súlyát. Furcsa módon mindössze három, igaz, kimagasló munka képviseli Warhol „kommunista” korszakát: a Mao, a Hammer and Sickle, Kalapács és sarló, valamint a Skulls, a Koponyák. Ehhez képest meglepően nagy teret kapnak az 1975-ben készült Ladies and Gentlemen sorozathoz tartozó portrék. A széria hét évvel követte a Warhol életét és pályafutását kettétörő merényletet, melynek során Valerie Solanas színésznő besétált az akkor a Decker Building-ben, − 33 Union Square West − székelő Factory stúdióba, és lövéseket adott le a művészre, súlyos, maradandó sérüléseket okozva. Az indokolatlan támadás után Andy Warhol visszatért nagyszabású festészeti projektjeihez. Ezek közé tartoznak az említett vásznak, melyek színesbőrű és latin-amerikai nőimitátor és transznemű modelljeinek fogalmuk sem volt megörökítésükről. Ahogy a Tate leírásából kiderül: Andy „olyan közösséget dokumentált, melynek nem volt a tagja, tárgyainak pedig sem arra nem volt befolyásuk, hogyan néznek ki a képeken, sem arra, hová kerüljenek végül a munkák”. A Tate Modern meglepetést tartogatott az utolsó teremre. Az Egyesült Királyságban először látható ugyanis az igazán hatásos Sixty Last Suppers, Warhol 1986-ban készült egyik utolsó műve, Leonardo Utolsó vacsorájának hatvanszoros verziója. A 10 méter hosszú alkotás 2017-ben 60,9 millió dollárért cserélt gazdát a Christie's aukcióján. Ma már nehéz nem úgy tekinteni erre a drámai ábrázolásra, mint egy sokoldalú tehetség, illetve az abban az időben dúló HIV-AIDS hullám által megtizedelt belső körének idő előtti halálára. Maga Warhol alig egy hónappal a kompozíció milánói, az eredeti freskót őrző Santa Maria delle Grazie-vel szemben felállított kiállító-helyiségben való bemutatása után hunyt el alig 58 éves korában, váratlanul, egy rutin epehólyagműtét utáni komplikációk következtében. Ahogy ezt a Tate Modern által nyújtott ízelítő is igazolja: Andy Warhol hagyatéka ma legalább annyira meghökkentő és provokáló, mint négy évtizedet átfogó termékeny pályafutása idején volt. Infó: Andy Warhol Tate Modern Szeptember 6-ig

Londonban is megáll az élet

Kedden este jelentette be a Tate: két fő londoni galériáját, a Tate Modernt és a Tate Britaint kedd szerdától legalább május 1-ig bezárja. Ez London első két nagy galériája, amely a koronavírus-járvány miatt bezár. A londoni Nemzeti Galéria egyelőre az Artemisia Gentileschi-tárlat megnyitóját napolta el, de feltehetően ez a múzeum is hamarosan be fog zárni. A londoni West End színházai hétfő éjfélkor zártak be.