Közös edzés online kontrollal

Publikálás dátuma
2020.03.22. 08:45

Fotó: Vasas FC / Facebook-oldala
Kedden életbe lépett az a határozat, amely szerint a sporteseményeket legfeljebb – ha vállalják a szervezők – zárt kapuk mögött lehet megtartani. A legtöbb sportág esetében már nem rendeztek mérkőzéseket a hétvégén sem, a labdarúgók ugyanakkor zárt kapuk mögött még pályára léptek. Hétfő délután aztán a Magyar Labdarúgó-szövetség is bejelentette, átmeneti időre felfüggeszti valamennyi szervezett versenyprogramját és képzési eseményét. Más sportágak esetében már megnyílt a lehetőség a légiósok számára, hogy hazatérjenek, a Budapest Honvéd labdarúgócsapatának olasz vezetőedzője, Giuseppe Sannino egyelőre nem döntött arról, Magyarországon maradjon-e vagy inkább hazatérjen. – „Tanulmányozom az itteni helyzetet, és átgondolom, hogy itt maradjak-e, ahol teljesen egyedül vagyok, vagy hazatérjek-e Olaszországba. Egy kéthetes karantént már végigcsináltam, 15 napot egyedül töltöttem az otthonomban, a végén megvizsgáltak, és negatív volt a tesztem – nyilatkozta a szakember az ANSA olasz hírügynökségnek. A Honvéd FC honlapjának tájékoztatása szerint a játékosok megkapták az utasítást, hogy a szükséges felszereléseket pakolják ki az öltözőből, vigyék magukkal, és majd a szakmai stábtól kapott edzésterv alapján készüljenek tovább. Herczeg Vince, a kispesti Magyar Futball Akadémia általános igazgatója ugyancsak a klubhonlapon tudatta, megpróbálják edzésben tartani a gyerekeket. – „Az edzők feladata, hogy megoldják a játékosok közös edzését. Ezt úgy tudjuk megcsinálni, hogy egy adott időpontban minden játékosnak be kell jelentkeznie online, egy közös megbeszélés során meghatározzuk a közös feladatokat, amit aznap el kell végezni. Ezek elsősorban a kondicionális képességek fejlesztését célzó gyakorlatok. A futómunkánál kötelezővé tesszük nekik, hogy vigyék magukkal a mobiltelefont, és egy applikáció segítségével ellenőrizzük a futómennyiséget, minőséget, tehát kontroll alatt lesznek a játékosok. Amennyiben a tanulás és az edzés arányát sikerül normalizálni, nem lesz túl nagy a visszaesés. Az edzőink feladata, hogy ezalatt az időszak alatt különböző elemzéseket végezzenek, találják ki a programot, szervezzék meg, én pedig igyekszem az edzőink munkáját összehangolni” – mondta Herczeg, aki hozzátette, nem tartják veszélyesnek a szabadtéri, egyéni edzést. „A szabadban végzett edzésektől nem kell félni, nem okoz rizikót, ha egyénileg, a friss levegőn végzünk gyakorlatokat, orvosilag is ajánlott a szabadban, egyénileg futni. A zárt helyen és tömegben történő edzés azonban már kockázatot jelent, ahogy a közös eszközök, kondiparkok használata is, így azt is megtiltottuk a játékosaink számára. Az erőnléti edzők megtervezik, hogy milyen gyakorlatsorokat lehet csinálni eszközök nélkül. Erről készítenek videókat, felteszik a gyerekeknek, a videóelemzők az eddigi mérkőzésekből töltenek fel jeleneteket, amiket a srácoknak elemezni kell, gondolkozni rajta, így a taktikai felkészültséget is megpróbáljuk valamilyen szinten fenntartani” – tette hozzá. Markovits László, a Vasas SC elnöke lapunknak elmondta, a március 11-én kihirdetett rendkívüli jogrend, illetve az Orbán Viktor által március 13-án este bejelentett iskolabezárás és a sportági szakszövetségek rendelkezéseinek folyományaként már szombaton meghozták a szükséges döntéseket. A Vasas óvatos álláspontra rendezkedett be, a csapatsportok esetében felfüggesztették az edzések megtartását, azok az egyéni sportolók, akik válogatottak, az olimpiai kvalifikációra, vagy az olimpiára készülnek, az adott sportági szakszövetségek iránymutatásai, illetve a szakosztályvezető és a vezetőedzők döntései alapján szüneteltethetik vagy folytathatják a felkészülést. Lapunk több budapesti sportklub esetében úgy tudja, hogy a vezetők a héten ültek össze, hogy megvitassák, hogyan tudnak/akarnak működni tovább a kialakult helyzetben.
Szerző
Témák
foci

Semmi különös, tökéletes

Publikálás dátuma
2020.03.22. 08:32

Fotó: Facebook
Már az első pillanatban érezni: a Stand25 bisztróban minden és mindenki a helyén van. Széll Tamás, aki a látványkonyha közepén úgy áll, mint a sikeres Bocuse d'Or versenye után a plakátokon, szavak, sőt hangok nélkül, a tekintetével intézkedik, ha szükségét érzi. Minden egyes tányért ő állít össze. Ha szerencsénk van, és a közelében ülünk, nem lehet máshova nézni, csak a láthatatlan, de biztosan meglévő rendezőelv mentén olajozottan és összehangoltan működő alkotói folyamatra. Mindenki csöndben teszi a dolgát: a séf keze alá dolgozik. Ha hirtelen(nek tűnően), fejfordítás nélkül hátraad valamit, mindig van, aki elkapja. Nincs viszont a főzős filmekből és a külföldi sztárséfektől ismert ordítozás, Széll Tamás szinte csak súgja a következő asztal rendeléseit. A novembertől Budán működő étterem, a közösségi oldala szerint a Michelin-csillagos tulajdonosainak – a fent említett Széll Tamásnak és párjának, Szulló Szabinának - legkomolyabban vett örömkonyhája. „Szabad magyar konyha, amely az alapanyag tiszteletére épül.” Az emblematikus fogásokon túl minden más a figyelmesen válogatott, minőségi alapanyagokon és a képzeleten múlik. Az adagok nem tűnnek nagynak, de nem is lötyögnek tízszer nagyobb tányéron. Mindegyiknek ki van találva az „adjusztálása”: van, amelyik bográcsban, másik kis „dobozban”, vagy éppen hosszúkás tányéron érkezik. A hagyományos magyar ételek „nagykönyvszerűen” vannak elkészítve, bár sokszor okoznak meglepetést, hiszen a legtöbb helyen valahogy nem így csinálják… Érdemes minél többfélét kérni és osztozni, de legalábbis kóstolni, amennyit lehet. Nekünk volt szerencsénk a malackocsonyához, a hagymaleveshez, a kötelező elemhez; az egyik zászlóshajóhoz, a sejtésünk szerint tejszínnel is krémesített, egyszerűen elképesztő rakott krumplihoz, a véres hurkához, a töltött káposztához és a kacsamájjal érkező töltött csirkecombhoz, de - nem csak - a tökéletesen dolgozó felszolgálónk szorgalmazására, az édességeket is muszáj volt megkóstolni. A somlói, a túrógombóc olyan, amilyennek lennie kell, megfejthetetlen a házi eperlekváros, illetve a mogyorókrémes palacsinta zsenialitásának titka, és az ajándékként érkező zserbókockát bekapva is csak hümmögni lehet. Mivel a menüsor elején is van amuse bouche, azaz étvágygerjesztő, ami olyan házi vajból és tepertőkrémből áll, amihez muszáj - és érdemes - a természetesen friss, ropogós, mondhatjuk: zseniális kenyeret is megenni, sem kevésnek, sem fogyókúrásnak nem lehet nevezni az elfogyasztottakat. Ám itt inkább a nem evés minősül „bűnözésnek”.
Szerző

Egy előre bejelentett járvány krónikája

Publikálás dátuma
2020.03.21. 20:00

Fotó: Ladjánszki Máté / Népszava
Az év elején még nagyon távoli fenyegetésnek tűnt a koronavírus, mára azonban a fő rendezőelvvé vált. Egy budapesti család járvány-története.
– Van némi felesleges étolajam, adna valaki érte egy kis szárazbabot? A kicsit unalmas, szürke, de némiképp mégis feszült protokoll eseménybe úgy hasított bele a kérdés, mint egy rendkívül rosszul időzített coming out a kaviáros vacsorába. Zavart nevetgélés támadt az apró tüchtig szendvicsekkel és facsart narancslés poharakkal megrakott asztal felett. K. Margitba (a leírt események mind megtörténtek, de a neveket megváltoztattuk) belehasított a bűntudat. Nem vette komolyan ezt a fertőzés-dolgot. Otthon üres a kamra, a hűtő is meglehetősen levegős. Holott az egyetemista lánya már a hét elején pánikolt, hogy az egyetem felfüggeszti az oktatást, ki kell költözni a kollégiumból, nem tudja letenni a félévi vizsgákat, csúszik, átkerül a fizetősök közé és akkor abba kell hagynia az egyetemet, mert a másfél milliós tandíjat az orvosin nem tudják majd megfizetni. A végére eljutott az élet vége tábláig. Két nap múlva egy apró Fiatba tuszkolták be az ágyneműt, az edényeket és a Sobottát (az orvosi egyetemisták bibliáját). Az egyetemre bemenni tilos, minden más képlékeny, bár némely intézet jó előre szólt, hogy járvány ide-járvány oda, sajnos nem tudnak eltekinteni a gyakorlatoktól. K. Margit másik gyereke, az általános iskolás Gergő erre elmesélte minapi tréfájukat: az egyik osztálytársa hangosan köhögött, mire többen is pánikszerűen leszálltak a buszról. Másnap reggel már nem nevetett annyira. Ünneplőben iszogatta a teát, amikor befutott az általános iskola levele, amelyben arról értesítették a szülőket, hogy csőtörés van, senki ne menjen iskolába. Még kevésbé nevetett, amikor az iskolán kívüli programjait is sorra törölték a mozitól az edzésen át a baráti hamburgerezésig. A harmadik gyereknek, a gimnazista Katának már korábban szóltak, hogy szünet lesz. Bár akkor még kormányrendelet tiltotta az iskolabezárást. Nem sokkal később viszont kormánydöntés volt arról, hogy bezárnak az oktatási intézmények, sőt, az óvodák és a bölcsődék is. Majd jött egy levél az iskola által szervezett angliai utazás lemondásáról, a befizetett pénz jó részének elvesztéséről. Ezt is bekönyvelték a veszteségek közé, ahol már szerepelt néhány tétel: köztük az Opera-jegyek, a lemondott nápolyi út, a várva várt lengyel vendég fogadása, az elmaradó éves nagycsaládi találkozó. A nagyszülőkre vigyázni kell. K. Margit – anyukája listájával a kezében – a mindenféle háború és forradalom után születettek döbbenetével meredt a csaknem üres tésztapolcra, majd bizonytalanul elvette az utolsó orsótésztát, az utolsó előtti rizsdobozt és a többit. A hatalmas pakkot kiszállította a szülői házba és segített berámolni a kamrába, ahol sokkal több tészta, olaj, liszt és rizs volt, mint a szupermarket polcain. Ezen kicsit megnyugodott, ha netán karanténba kerülne a családdal, akkor se hal éhen anyuka (sőt a lábuk körül tekergő kutya se) legalább egy hónapig.
Figyelte a híreket K. Margit és egyre jobban eluralkodott rajta a pánik. Ami az egyik percben még tilos volt, azt később szigorú utasításba adták, de a közötte elfolyó időben se tudta senki, hogy mit is kellene tenni. A kormány, az önkormányzatok, az operatív törzsek tették a dolgukat. K. Margit nem kételkedett. De azért gyorsan elment fodrászhoz, ahol őrült tempóban vágták a hajakat. Az életében még soha egy híradót végig nem néző fodrász csak úgy sorolta a legújabb intézkedéseket és közben megemlítette, hogy a gyerek otthon köhög és lázas, nyugdíjas anyukája vigyáz rá. Az óvónőként dolgozó sógornő a város másik végében az egész családdal együtt önkéntes karanténba helyezte magát még az oktatási intézmények bezárása előtt. Az ő egyetemista lánya ugyanis alig valamivel az utazási korlátozások előtt ért haza Madridból. Be is jelentette a műszaki egyetemen, ahová jár, de azt mondták, ha nem beteg, menjen be nyugodtan. Be is ment, fecsegett, kávézott, puszizkodott. Azután két nap múlva bezárták az egyetemet és kiköltöztették két hullámban a kollégistákat. Így K. Margit húga, Eszter se jár át a sógorékhoz, holott korábban bevett program volt, hogy így oldotta a gyes-magányt. Sőt, a mamaklubok és játszócsoportok is bezártak. Játszótérre se mennek, bár az ő peremkerületükben ez még nem tilos. Eszter – miután végighallgatta cseh főnökének elnyúló sirámait a home office megbízhatatlanságáról, majd férje aggodalmát az autógyári beszállítócég várható leépüléséről, a munkanélküliségről, a törleszthetetlen hitelekről – lement a közeli cukrászdába. Fegyelmezetten álldogáltak az üzlet előtt jó egy méterre egymástól (merthogy veszélyhelyzetben ez az előírás), mikor is kicsapódott az ajtó és egy férfi futott ki, mint akit űznek, és halálra váltan mesélte, hogy az előtte álló nő azon sajnálkozott, hogy csak most tudott eljönni a megrendelt tortáéért, mert karanténba zárták a családot. Mire a mondat végére ért, már lökdösték is kifelé a tortadobozt makacsul szorongató asszonyt. A család együtt, most már tele a hűtő. Majdnem karácsony, csak ajándék nincs, munka viszont igen. A gyerekeknek is tanulniuk kellene. Az általános iskola már szombat éjjel küldött egy azonosítót egy online felülethez, ahol majd a feladatokat kapják, de a hét elején még semmi nem bukkant fel rajta. Az érettségire készülő nagylány mindennap megkapja, hogy mit kell otthon, egyedül megtanulnia, hetente egyszer pedig kérdezhet. De kérdezni csak akkor lehet értelmesen, ha tudjuk, miről kérdezzünk. A szülőcsoportok, barátok, főnökök, rokonok aggódó, panaszkodó, kérdező, értetlenkedő levelei megtöltik a mailboxot. S közben kint süt a nap. A társasházi garázsok előtt csattog a labda. A szomszéd apuka futni indul, bezárt az edzőterem. A társasházi közgyűlést bizonytalan időre elnapolták, a barátnő kávézás helyett chaten üzente, hogy elege van. A félrerakott pénzüket a férje tanácsára alig egy hónapja forgatták át részvényekbe, kötvényekbe és most zuhan minden árfolyam, mindenük odalesz. Elválik. A mélyhűtőből pedig elővették az első adag lefagyasztott húst.
Szerző
Témák
koronavírus