Arra a kérdésre, hogy hogyan tudnak tenni a munkavállalók a munkahelyük megőrzése érdekében, azt szeretném mondani, hogy minél hamarabb egyezzenek meg a munkaadóikkal, hogy milyen változásokat tudnak elfogadni. Tehát arra kérem Magyarország minden, megismétlem: minden munkaadóját és munkavállalóját, hogy tegyen személyes erőfeszítéseket ő is, hogy meg tudja őrizni a munkahelyét, állapodjanak meg, úgy, mint ahogy ilyen esetekben máshol is és korábban Magyarországon is megtörtént – ezeket a nem túl frappáns, ám annál drámaibb üzenetet hordó mondatokat Orbán Viktor miniszterelnök mondta március 16-án, a parlamenti felszólalásában.
Ahol veszélyhelyzetben ilyen mondatok hagyják el a miniszterelnök száját, ott komoly baj van. És nálunk most komoly a baj. A koronavírus terjedése ugyanis a munkáltatókat és a munkavállalókat is nehéz helyzetbe sodorta, ezért még a napokban bejelentett gazdasági könnyítéseknél is komolyabb – de minimum ennyire fajsúlyos – egyéb azonnali, az emberek mindennapjait, a munkahelyük megtartását, megélhetését is érintő intézkedésekre van szükség. Legalábbis: lenne szükség.
Orbán azonban erre a problémára lazán azt mondta, hogy a munkavállalók a munkahelyük, vagyis a megélhetésük megőrzéséről a munkáltatókkal egyezkedjenek. Na, ez nem fog menni, sok munkahelyen ugyanis nincs szakszervezet, s minden egyes dolgozó egyedül áll a munkáltatójával szemben. Hiszen éppen a Fidesz verte szét Magyarországon az intézményesített szociális párbeszédet, amely alkalmas lenne arra, hogy legalább átmenti megoldást találjanak a felek erre az egyre súlyosabb és kaotikusabb helyzetre.
A munkavállalók teljesen magukra maradtak, bár a szakszervezetek hellyel-közzel küzdenek értük, a munkahelyük és jövedelmük megtartásáért. Itt az alkalom, hogy az emberek rádöbbenjenek, milyen nagy szükség lenne erős szakszervezetekre, érdekképviseletekre. Ehhez viszont szakszervezeti tagok tömegei kellenének, az erőt ugyanis a létszám – is – adja.
Ezt a rendszert azonban Orbán Viktor és csapata 2010 után módszeresen kivéreztette, totálisan szétverte. Kormányra kerülése után szinte az első lépések között volt a sztrájktörvény megváltoztatása, majd 2011-ben a Munka törvénykönyvéhez is hozzányúlt, természetesen a munkavállalók hátrányára. A szakszervezetek a mai napig nem tudtak felülkerekedni ezen a helyzeten. Jogfosztottak, a munkavállalók pedig védtelenek lettek.
Orbán most azt mondja a kezüket, lábukat elvesztett melósoknak, hogy harcoljanak. Könyörgöm! Fegyver nélkül? Talán szemmel verjen a szerencsétlen munkás, vagy éppen közmunkás? Ebben a válsághelyzetben megint éppen ők a kormány kiszolgáltatottai, Orbán Viktor kényének, kedvének kitéve. De mielőtt még jönne a bölcs és segítőkész miniszterelnök, hogy kihúzza a szerencsétlen melóst a bajból, szólok: egyetlen szavát se higgyük el! Munkáltatók sokasága, ágazatok széles köre áll a legnagyobb bajban, és a kormány éppen az ő nyakukba pakolja a megoldás terhét.
A miniszterelnök példálódzott a munkahelyvédelmi akciótervvel mint egy olyan megoldással, mely segítette a munkaadókat, hogy az embereket munkában tudják tartani. A Munkahelyvédelmi Akcióterv 2013. januári bevezetése óta valóban nagyobbat nőtt a foglalkoztatottság a fiatalok és az idősebbek körében, mint a kedvezményeken kívül eső munkavállalói csoportokon belül, ám a munkáltatói terhek csökkentése a tartós munkanélküliek és a gyermekvállalás után a munka világába visszatérő nők körében nem hozott kimutathatóan pozitív hatást. Ezt a megoldást sem lehet tehát egyértelműen teljes sikerként elkönyvelni. Ha siker volt egyáltalán bármilyen mértékben is. Más országban ahhoz, hogy egy válságot sikeresen lehessen kezelni, az érintettekkel együtt keresik a megoldást.
Most olyan magasabb szintű szabályozás, törvény kellene, amely lehetővé tenné, hogy a munkáltatók és a munkavállalók megállapodjanak egy krízis csomagban. Ez a kormány azonban nincs a helyzet magaslatán, előbb vagy utóbb a saját csapdájába zuhan. Erős párbeszédi intézményrendszer mellett ma nem ilyen körülmények között dolgoznának az egészségügyben, a kereskedelemben, a közlekedésben és az oktatásban sem. Ez a kormány szétverte a szociális egyeztetési rendszert, tönkretette az ágazatokat, 6-700 ezer embert elüldözött az országból.
És most bajba kerültünk. Komoly bajba. Igaz, nagyrészt külső körülmények miatt. Éppen ezért tisztán látszik, hogy ez a kormány ezt a helyzetet nem tudja kezelni, bedobta a gyeplőt a munkavállalók és a munkáltatok közé mondván: oldjátok meg! Ez bizony így nem fog menni. Ez szégyen.
A szerző közlekedési szakértő, a DK szakpolitikusa