Együttműködünk

A veszélyhelyzet iszonyú gyakorlatiassá teszi az embert. Tehát kedves fideszesek: nekem most adottságként el kell fogadnom, hogy olyanok vagytok, amilyenek. Mindent megteszek hát, amit a vírus elleni küzdelemben meg kell tennem, és ehhez együttműködöm veletek, számíthattok rám.
Akkor is, ha most is csak arról hadováltok, hogy csak ti vagytok a nemzet, mindenki más hülye és minimum hazaáruló. Akkor is, ha a vezéreteknek a 133 gombnyomogató tányérnyalója számít az ország „legbátrabb embereinek”, és nem a járványveszély frontvonalában küzdő orvosok, ápolók. Akkor is, ha szerintetek én a „vírusnak szurkolok”. Holott az ellenzék tíz év alatt éppen milliószor követelte, hogy ne stadionokra, papokra meg focistákra szórjátok a pénzünket, hanem kórházakra meg oktatásra költsétek. 
Akkor is együttműködöm veletek, ha a vezéretek a helyzettel gátlástalanul visszaélve benyújtatott egy totális teljhatalmat biztosító, Hitlerére és Mussoliniéra hajazó felhatalmazási törvényt. Pontosan tudta, hogy az ellenzék kénytelen lesz elutasítani, ő pedig elmondhatja: lám, nemcsak migráns-, hanem vírussimogatók is, hiszen tudatosan akadályozzák a védekezést! Ráadásul az országnak egy rezzenés nélkül tűrnie kell ezt a megaláztatást, nem mehet ki az utcára tiltakozni, mivel járványhelyzetben bármilyen tüntetés több áldozattal járhat, mint a legvéresebb forradalom. 
Pláne, hogy tökfelesleges mártírium lenne. A valóságban ugyanis semmi szükség külön felhatalmazási törvényre. Hála ugyanis a pongyolán összefércelt fideszes Alaptörvénynek, valójában már március 11., a veszélyhelyzet kihirdetése óta Orbánnak Magyarországon korlátlan hatalma van: a veszélyhelyzetről szóló passzusba nem került bele a 15 napos időkorlát, az csak a veszélyhelyzet idején meghozott rendeletekre vonatkozik, ám magára a veszélyhelyzetre nem. Ha pedig a rendeletek hatálya letelik, a kormány egyszerűen egy új rendelettel életbe léptetheti azokat.
De a tények annak mit sem számítanak, aki tíz évnyi kétharmados kormányzás után egy járvány kellős közepén is csak azzal van elfoglalva, hogy a még meg sem történt katasztrófa felelősségét valaki másra próbálja rákenni. Az én felelősségem az, hogy most, vész idején mindezek ellenére együttműködjem veletek. Igaz, a válságot marhára nem ti fogjátok megoldani, itt most az orvosok, ápolók, rendőrök a tanárok önfeláldozó munkáján múlik minden. Én meg ülök a fenekemen a négy fal között, és betartok minden szabályt. 
Egy kivétellel: fütyülök rá, hogy hány év börtönnel fenyegetőztök, ha valami olyat írok, ami nektek nem tetszik. A járványellenes küzdelemben a tájékoztatás létfontosságú, pláne egy olyan országban, ahol a legnagyobb rémhírterjesztők egyike maga közmédia, s ahol a politikai vezetés sajtócsicskái heteken át bagatellizálták a járványveszélyt. Legfeljebb majd osztozunk a cellán a Magyar Orvosi Kamara vezetőségével. Őket már korábban politikai ellenségnek meg rémhírterjesztőknek nyilvánítottátok, amiért szóvá tették, hogy nincs elég védőeszközük a kórházi dolgozóknak.
Szerző
Batka Zoltán

Mindenki hülye

Na akkor lássuk.
A vidékiek hülyék, mert azt hiszik, csak Budapesten van vírus. A pestiek hülyék, mert idehozzák nekünk vidékre a vírust és különben is. A nyugdíjasok hülyék, mert kimennek az utcára. A fiatalok hülyék, mert kimennek az utcára. Épp csak leugrottam boltba, meg sétáltam egy kicsit, minden bolt és park tele van hülyékkel. A hülyék naponta járnak boltba. A hülyék mindent felvásárolnak, felverik az árakat, elveszik mások elő, ami kell. A kormány hülye, mert még mindig nem áll rendőr minden nyugdíjas és nem nyugdíjas ajtaja ellőtt, nem állították fel a statáriális bíróságokat az utcán flangálókkal szemben, nem vezették be a cenzúrát, nem járőröznek katonák az utcán. A kormány hülye, mert a koronavírus miatt diktatúrát akar bevezetni, soha többé nem lesznek választások, cenzúra lesz meg katonák az utcán. A sok hülye nem látja be, hogy a vírust a kínaiak fejlesztették ki, hogy bedöntsék vele Amerikát és a Nyugatot, hogy felvásárolhassák az olcsó részvényeiket. A sok hülye nem látja be, hogy a vírust Amerikában fejlesztették ki, hogy irtsák vele a kínaiakat. A sok hülye nem látja be, hogy a vírust Kína és Amerika közösen fejlesztette ki, hogy irtsa az embereket, mert túl sokan vagyunk. (A zsidók már smafuk, csókolom?) A média hülye, mert pánikot kelt, úgy tesz, mintha minden csak a koronavírusról szólna, pedig ez nem súlyosabb, mint egy influenzia. (Na jó, meg Eszenyi Enikő, de az tényleg fontos!) A média hülye, mert nem veszi elég komolyan a bajt, úgy tesz, mintha Eszenyi Enikő lenne a legfontosabb. Hülyék, mert nem hordják a maszkot. Hülyék, mert fölöslegesen hordják a maszkot. A sok hülye nem látja, hogy mi van a számok mögött. A sok hülye nem látja be, hogy egyelőre korai a számokból messzemenő következtetéseket levonni.
Hülyék, hülyék, hülyék – és még csak a második héten járunk.
Szerző
Kósa András

Meg vagyunk mentve?

A kormány gondol az egészségünkre, ami egy világjárvány idején, a betegségek  diagnosztizálásának, kezelésének időszakában el is várható tőle. Bár az elmúlt évtized mulasztásai aligha feledhetők, s azok következményeivel igazából csak most fogunk szembesülni, az azért szívmelengető, hogy Orbán Viktor ezúttal sem feledkezett meg a szívéhez oly közelálló sportvállalkozásokról. 
Ezeket bevonták az összesen 26 tevékenységi kört felölelő, adókedvezményhez juttatott, válságágazattá minősített gazdasági ágak közé, mint a turizmus vagy a vendéglátás, amelyek hasonlóképp nem állnak messze a kormányfő családjától. Talán az egykor oly közeli barátnak tekintett, szép emlékű Andy Vajdára emlékezve került a szűk kedvezményezetti körbe a filmgyártás, sőt akkor már a szerencsejáték is. Hiszen a gondoskodó kormány még a vészterhes napokban sem feledkezhetett meg a konditermek tulajdonosai által elszenvedett veszteségekről, és arról a maroknyi számú, ám hatalmas profitot kasszírozó kaszinókoncesszió-nyertesről, akiknek - egyébként még fel sem tételezhető - egzisztenciális gondjait az adóbefizetési kedvezménnyel gyors iramban orvosolni kellett. 
Az viszont alighanem jelentős fejtörést okozhat, hogy azokat, akik a gyanútlan emberek hiszékenységére építve kereskedelmi bemutatókat szerveznek, miért is vonták be az állam szerint megvédésre szorulók körébe.  Különösen akkor, amikor a kormányfő és körének érdeklődési köre ma legfeljebb a szóvirágos sajnálkozásokig terjed, miközben a magyar gazdaság gerincét alkotó ágazatokról és azok munkavállalóiról esik szó. A feldolgozóipari és autóipari beszállítókról, vagy a beszállítók beszállítóiról, azokról a gyártótevékenységet végző cégekről, amelyek nem mellesleg magyar tulajdonban vannak. 
Ahhoz nem szükséges válságszakértőnek lenni - és ezt az európai gazdasági közösség  kormányainak döntései igazolják -, hogy a fókuszban a dolgozók nettó bére kifizetésének kellene állnia. Az Európai Bizottság a költségvetési hiány mértékének korlátai alóli felmentést adott a tagállamoknak, így megnyílt annak a lehetősége, hogy a kormány megpályáztassa a vállalkozásokat, tudakolva, a munkaerő megtartása fejében mekkora nettó bérkiegészítésre tartanak igényt. Miután az Orbán-kormány és egyes vállalkozói körök között a kapcsolat finoman szólva sajátosnak mondható, így a bizalomépítés jegyében az államkincstár személyre szólóan utalhatná ki a pénzeket a munkavállalóknak.
A járvány hossza kiszámíthatatlan, az azonban bizonyos, az év első hónapjaiban még vágtató infláció kényszerűen befékez. Látszólag ellentmond ennek, hogy mivel a jegybanknak kedden nem volt tere vágni a 0,9 százalékos alapkamatból, így az euró ára ismét 358 fölé került. A családok fogyasztása mennyiségileg nem lényegesen, de minőségben erősen csökkenni fog. Az a félelem vezérli őket, hogy tartalékaikat, ha egyáltalán vannak még, néhány hónap alatt felélik. Bitó Lászlóval valljuk: "Sokan könnyebben megbékélnek a biztos, kiszámítható rosszal, mint bármi bizonytalannal: semmitől sem tartanak annyira, mint a kiszámíthatatlan jövőtől."
Szerző
Bonta Miklós