Válság ellen optimizmus?

A Candide című magyar animációs sorozat Voltaire nyomdokain haladva mutatja be a nézőnek, hogyan legyen örök optimista a XXI. században.

Terror, migráció, globális felmelegedés, járványok és szintetikus drogok – csak néhány témakör, melyet körbejár a Candide című magyar animációs sorozat, mely nemrég elnyerte a Magyar Újságírók Országos Szövetségének a legjobb animációs filmért járó elismerését. A 2018-ban készült 13 részes sorozat sorra kapja a nemzetközi elismeréseket: mutatták már be Hollandiában, Portugáliában és Kanadában, idén szerepelt az amerikai Slamdance Film Festival programján, valamint 2016-ban versenyzett az Annecy nemzetközi animációs fesztiválon. A siker persze nem véletlen: a Candide ugyanis olyan politikai, gazdasági és társadalmi válságjelenségekkel foglalkozik, amelyek állandó jelleggel fenyegetik a bolygónkat. Kérdés persze, hogy az alkotók miért éppen Voltaire 1759-ben megjelent Candide, avagy az optimizmus című filozofikus kalandregényét vették a történetük alapjául?

A válasz 2010-be nyúlik vissza, mikor is Iványi-Bitter Brigitta művésztörténész elhatározta, hogy folytatja az avantgárd animációs rendező, Kovásznai György Candide című, 1982-ben elindított, magyar–francia koprodukcióban készült filmprojektjét, mely anno az alkotó váratlan halála miatt abbamaradt. A rendezést azóta se merte senki folytatni, Iványi viszont – aki doktori disszertációját Kovásznai életművéből írta – úgy érezte, érdemes valóra váltani Kovásznai álmát. Így 2013-ban, mikor a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen tanított animációt, felkért pár lelkes, akkor diplomázó hallgatót, hogy indítsák útjára a filmet. Így került a választás Kreif Zsuzsanna rendezőre, valamint Turai Balázs, Bera Nándor és Hegyi Olivér társdirektorra, hogy egy évvel később létrejöjjön a Candide kilencperces pilot-, vagyis próbaverziója, amelyet hamarosan a tizenhárom részes sorozat gyártása követett.

Noha a széria kortárs környezetben játszódik, az első epizód úgy indul, mint a felvilágosodás korabeli regény: Candide, a tudásra szomjazó ifjú egy dúsgazdag báró udvarában képzi magát metafizikából, miközben szemet vet szállásadója lányára, a szépséges Kunigundára, az édesapa viszont tudomást szerez a viszonyról, ezért kirúgja Candide-ot a birtokáról. Így veszi kezdetét a főhős kalandos utazása, aki bolyongásai során testközelből ismeri meg egyes európai és más távoli országok szörnyűségeit, miközben a látottakat megpróbálja bölcs tanítója, Pangloss mester tanításai szerint értelmezni – miszerint a világban semmi sem történik ok nélkül, valamint minden a lehető legjobb módon van.

Az animációs sorozat is ezen a gondolati íven halad előre, viszont a kortárs Candide már olyan égető témákkal szembesül, mint az Európába irányuló bevándorlás, a technológiának a hétköznapi életre gyakorolt hatása, az észak-koreai diktatúra, az esőerdők kiirtása, a globális felmelegedés, vagy a tudatmódosítók elterjedése. A jelenkor borzalmai ellenére azonban a sorozat naiv főhőse – akárcsak a XVIII. századbeli elődje – megpróbálja a történteket rózsaszín szemüvegen át szemlélni, hogy bizonyítsa azok szükségszerű és elkerülhetetlen voltát. A sorozat így a napjainkban divatos motivációs programokon is élcelődik. Pangloss is eleinte életmód-tanácsadóként jelenik meg, a további epizódokban viszont kifejezetten negatív karakterekké alakul: hol hataloméhes tábornokként, hol Steve Jobs technikamániás karikatúrájaként, vagy éppen észak-koreai diktátorként lép színre.

A sorozat ráadásul még sötétebb képet fest a jövőről, mint a regény: eljátszik a földi élet elpusztulásának a gondolatával is, valamint annak mesterséges folytatásával – így részben Madách Imre színművéhez, Az ember tragédiájához is kapcsolható. A világvége-hangulatot továbbá erősíti a sorozat gyors tempója. – A Candide egy-egy epizódja hétperces, ami arra volt elég, hogy feldobjunk egy ötletet, és egyből lecsapjuk – mondja az egyik alkotó, Turai Balázs. Épp ezért a Candide csakúgy hemzseg a különféle vizuális és egyéb kulturális utalásoktól kezdve az amerikai és japán rajzfilmek képi világától a képzőművészeti és irodalmi művek megidézéséig. – Az alkotás demokratikusan és organikusan zajlott, vagyis a több mint ötven fős stábból bárki bedobhatta az ötletét – mondja Kreif Zsuzsanna rendező, aki szerint a sorozatot érdemes részletekben nézni, hogy kellőképp elkapjunk minden poént.

A jó hír pedig az, hogy a Candide e héttől felkerült a Vimeo videómegosztóra, így már bárki tanulhat Candide és Pangloss okfejtéseiből – melytől ha optimistább nem is lesz, egy jót még nevethet rajta.

Infó:

Candide (2018) – 13 rész (82 perc)

Rendezők: Kreif Zsuzsanna, Turai Balázs, Bera Nándor

Producer: Iványi-Bitter Bigitta, Fehér Károly