A sarki farkas és az „amerikai” oroszlán

Jó, hogy a közszolgálati M5 a diákok szolgálatába állt, de kár, hogy több minőségi műsora most más csatornán sem látható.

A természetfilmes, dokumentumfilmes televíziós csatornák sem mentesek időnként a túlzásoktól. Szinte nincs olyan nap, hogy ne találhatnánk legalább egy műsort a Harmadik Birodalomról, vagy valami, már-már horrorba hajló, szenzációs hangvételű természetfilmet cápákról, kígyókról, és egyéb veszélyes állatokról. Szerdán e tekintetben egészen visszafogottnak bizonyult a National Geographic: a napi háborús leckét főműsoridőben egy már bemutatott – egyébként nívós – sorozat első évadának negyedik epizódjával abszolválta. A 2. világháború: Pokol a tenger alatt című sorozat ezúttal a német tengeralattjárók farkasfalka taktikáját mutatta be, főszerepben a legeredményesebb német tengeralattjáró-parancsnokkal, Otto Kretschmerrel. Ugyanekkor a National Geographic Wild 2019-es amerikai természetfilmes sorozatában, a Zord bolygó fagyos epizódjában azt láthattuk, ez a taktika miként működik Kanada utolsó szárazföldi területén a telet túlélt, az élelemért akár napi naponta huszonnégy kilométert is megtevő sarki farkasoknál: akkor is eredményesek tudnak lenni, ha a hárommázsás pézsmatulkok sokáig egyesített védvonalba állnak fel. A csorda előbb-utóbb – némi provokációt követően − mégis futni kezd, és ilyenkor akadhat közöttük egy borjú, vagy egy legyengült felnőtt példány, ami nem tudja felvenni az éber sarki nyulak tempóját. Az élet a fagyban persze az Antarktiszon is kíméletlen: hetvenöt napig állni szinte egy helyben, és koplalva melegíteni egy szem tojást: a királypingvinek áldozatát látva néhány hetes önkéntes karantén, korlátozott kijárás szinte szórakozásnak tűnik.

A természetfilmek királya kétségtelenül az angol természettudós, David Attenborough, a BBC filmjeiben nehéz csalódni. Mivel az M5 március 16-án iskolatévé lett, ezért itt több filmjét is levették a műsorról. Igaz, Attenborough rajongóit a Spektrum és a Viasat History némiképp kárpótolja, míg a Dunán délidőben játszották egy 2011-es filmjét, a Madagaszkár – A csodák szigetét. Tény az is, a 20 év alatt a Föld körül Michael Palinnel című sorozatot az M5 2017-ben már bemutatta, de kicsit fájdalmas, hogy most csak a kinyomtatott tévéműsorban látható. De azért furcsa, hogy más közszolgálati csatornákra – például a Duna Worldre − ezek a filmek nem fértek be, ahogy a görög mitológiát világosan elbeszélő, szellemes francia animációs sorozat, A nagy mítoszok is félbe maradt, és a jelek szerint a nívósabb francia, osztrák dokumentumfilmeket is nélkülözni kell egy jó ideig az esti műsorsávban.

A Duna World-ön persze akad még furcsaság: a Jó ebédhez szól a nóta például reggel héttől és este héttől, mintegy egy órán át megy, de délben még véletlenül sem. Délidőben – mintha matiné lett volna – itt Heltai Jenő tragikomédiáját, a Menazsériáját adták. Vámos László 1964-es rendezésében olyan színésznagyságok komédiázását lehetett élvezni, mint Feleki Kamill, Váradi Hédi, Fülöp Zsigmond, vagy Agárdy Gábor. Cirkusz az egész világ: az állatsereglet díszpéldánya itt egy „amerikai” oroszlán, Félisz Leo Amerikánusz Makszimus, ami félelmetesen tud bőgni, ha az állatszelídítők királynője, Miss Florida csenget egy picit. Egy oroszlánbőrbe bújt gyáva hősszerelmes – mesterien megírt irodalmi kabaré, ami fekete-fehérben sem tűnik idejét múltnak. Bár az M3 „online térbe költöztetésével” az idősebb nézőkkel alaposan kiszúrt a közszolgálati média, a jelek szerint az egykor M3-on bemutatott filmek közül egy-egy mégiscsak látható a tévében, még ha nem is főműsor időben.

Ugyanitt délelőttre került adásba Tomcsányi Vilmos portréfilmje, az Öröménekes Rohonyi Anikó drámai szopránról az MMA-portrék sorozatában, amit érdemes figyelemmel követni. Akárcsak a Hogy volt?! adásait, amelyek ismétlésben sem unalmasak: szerdán este a Karinthyakat adták, itt újra találkozhattunk a múlt év novemberében elhunyt Karinthy Mártonnal. A zseniális nagyapa, Karinthy Frigyes szerint két dolog igazán fontos. Az egyik: „Minden másképp van, nehogy azt higgyük, hogy amit látunk, az igaz, a dolgok színe és fonákja mindig egyszerre érvényes.” A másik: a humanizmus. „Soha ne vágjuk be magunk mögött az ajtót, hanem hagyjunk egy rést, amin egy emberi szó még befér.”

Ahogy egy hete, a Mezzo TV most szerda este is egy belgiumi operaelőadást vetített. Az Opéra Royal de Wallonie-Liège 2018-as Carmenje inkább amerikai showműsorként hatott, amelyben a német rendező, Henning Brockhaus cirkusz iránti vonzereje ismét megerősítést nyert – akrobatákkal, élő és mímelt állatokkal. A címszerepben a grúz mezzót, Nino Surguladzét láthattuk-hallhattuk, aki a Müpában 2015-ben lépett fel a nápolyi Teatro di San Carlo koncertszerű Verdi-előadásában, a tavaszi fesztiválon – többszörös nosztalgiát ébresztett.

Infó:

A National Geographic, a National Geographic Wild, a Duna World és a Mezzo TV április 1-i műsoraiból.