A jövő megoldása a rákterápiában

Publikálás dátuma
2020.04.05. 17:00

Miközben a világ feszülten figyeli a koronavírus elleni vakcina kutatásával kapcsolatos híreket, nem szabad figyelmen kívül hagyni azokat a jelentős egészségügyi eredményeket sem, amiket más területen érünk el, főleg, ha a rák terápiájáról van szó.
Informatikai Innovációs Díjat nyert az Oncompass Medicine onkológiai szoftvere, amit rákkutatók fejlesztettek. A döntéstámogató szoftver abban nyújt segítséget, hogy melyik személyre szabott terápiát lehet használni az adott beteg esetében, mi lehet a legindokoltabb. A szoftvert nem csak a Magyar Innovációs Alapítvány ismerte el, már az amerikai Forbes is a jövő megoldásának nevezte, mivel a molekuláris diagnosztikai vizsgálatok és a célzott gyógyszerek mellett a személyre szabott precíziós orvoslás újabb alapfeltételét biztosítja. Dr. Peták István, az Oncompass Medicine tudományos igazgatója, rákkutató, molekuláris farmakológus szerint egyre indokoltabb a mesterséges intelligen­cián­ alapuló döntéstámogatás alkalmazása, a kalkulátor azonban soha nem helyettesítheti az orvost, a gép csak a daganatsejt genetikáját képes figyelembe venni, az egész beteget nem! A koronavírus okozta helyzetben náluk most online dolgoznak, a daganatos betegeknek videokonzultációval próbálnak segíteni, a molekuláris diagnosztikai vizsgálathoz pedig nincs szükség a beteg megjelenésére, a kórházi osztályokról kérik be a vizsgálathoz használt mintákat. „Nem csak Magyarországról vannak érdeklődők, a múlt héten Pakisztán legnagyobb onkológiai központja is bejelentkezett hozzánk, de folyamatos az együttműködés vezető európai onkológiai központokkal is” – mondja lapunknak Peták István. A programot még nem fogadta be az állami egészségbiztosító, így jelenleg a magyar betegek számára csak térítéses verzióban érhető el. A szükséges molekuláris diagnosztika ára pedig nem kevés, néhány százezertől akár egymillió forintig is terjedhet attól függően, hogy hány gént vizsgálnak. A költségeken csökkenthet, hogy egyre több gént vizsgálnak már a közfinanszírozott laboratóriumok is, illetve külföldi diagnosztikai cég is végez ilyen vizsgálatokat, a döntéstámogató program ezekkel az eredményekkel is használható. Voltak esetek, mikor egyedi méltányossági kérelem alapján a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő is finanszírozta a teljes eljárást, de ez mindig egyedi döntés. A költséges eljárást már most is sokan igénylik – mint megtudtuk, évente körülbelül 1000 beteg esetében végeznek molekuláris vizsgálatokat és nyújtanak döntéstámogatást; a betegek körülbelül 70 százaléka magyar. A rákkutató a következő hónapok daganatosbeteg-ellátásáról és diagnosztikájáról a következőket mondja: „Azt látjuk, hogy nálunk a betegek és az orvosok is nagyon nyitottak az online konzultációra. A legfontosabb, hogy ne legyen semmiféle hátránya a pácienseknek a jelenlegi helyzetből. Elképzelhető, hogy a járvány után is maradnak a videós konzultációk, hiszen ez sokkal kényelmesebb, felesleges is utaztatni a betegeket. A járvány megtanít minket arra, hogyan használjuk az informatikai forradalom eszközeit az egészségügyben.”

Diagnózis online

Amikor az orvosok és betegek találkozását a minimálisra kell csökkenteni, nagyon hasznos lehet a telemedicina, vagyis az online végzett tanácsadás, e-recept írás, és ha a személyes találkozással egyenértékű információ nyerhető általa, akkor diagnózis felállítása, terápia meghatározása és beutaló készítése. Ennek azonban jelenleg jogszabályi akadálya van, a feltételek nincsenek szabályozva. Kovácsy Zsombor egészségügyi jogász személyes blogjában arra hívja fel a figyelmet: három éve kidolgozta a szükséges törvénymódosításokat önkéntes alapon, melyeket közzétett, de azóta sem történt változás. „Most a járványügyi veszélyhelyzetben megjelent rendelkezések szerint krónikus betegek számára e-recept írható személyes megjelenés nélkül, illetve tanácsadás végezhető. Az egyes orvosszakmák saját eljárásrendeket készítettek a koronavírus-járványra tekintettel, de a telemedicina lehetőségeiről éppen csak említést tesznek közülük egyesek. Ideje volna cselekedni, és megtenni azt, ami már évek óta adóssága a jogalkotóknak: lehetővé tenni minden olyan esetben a távgyógyászatot, ahol az a személyes találkozásnak lényegében megfelelő információcsere lehetőségével jár. Lehessen akár diagnózist felállítani, terápiát meghatározni, beutalni is, ha ez megalapozottan megtehető. Az orvosszakmai vezetők pedig egymondatos utalások helyett követhetik a külföldi mintákat, ahogy az angol bőrgyógyászok például 60 oldal terjedelemben dolgozták ki a teledermatológia feltételrendszerét. Ezek az anyagok elérhetők az interneten” – írja a jogász.

Szerző

A természet kizsákmányolása egyenesen vezetett a koronavírus-járvány kitöréséhez

Publikálás dátuma
2020.04.05. 15:06

Fotó: AFP
A koronavírus-járvány egyetlen pozitív hatása a környezetre nehezedő nyomás, a szennyezés csökkenése. Ugyanakkor már maga a betegség megjelenése is egyenes következménye az emberiség természetet kizsákmányoló életmódjának. A közelgő vészre a tudósok előre figyelmeztettek, mint ahogy arra is: ha nem változtatunk, csak idő kérdése egy újabb járvány kitörése.
Kristálytiszta víz a velencei csatornákban, ragyogó kék ég, tiszta levegő és madárének a máskor szennyezett, szmogos levegőjű nagyvárosokban – miközben az emberek nagy része a világ járvány sújtotta tájain igyekszik minél kevesebbet mozogni vagy állami utasításra marad otthon, a természet „fellélegzett”. Legalábbis több helyen évtizedek óta nem látott állapotban virul. A jelenséget először Kínában figyelték meg, amikor az Európai Űrügynökség közzétette a tavaly december 20. és idén március 16. között gyűjtött adatait a levegő minőségére vonatkozóan. Megállapították: a gyárak, az erőművek és a közlekedés leállítása miatt körülbelül 40 százalékkal esett vissza a nitrogén-dioxid-koncentráció a kínai városokban. Hasonló tendenciákat figyeltek meg Észak-Olaszországban is, miután a hatóságok ott is kénytelenek voltak korlátozni az emberek mozgását, a turizmus befagyásával és a légitársaságok egy részének teljes leállásával a kedvező környezeti hatások az űrből készült felvételeken is érzékelhetők, elsősorban az üvegházhatású gázok csökkenésében – globálisan is! Ahogy azonban Kínában lassan újraindul az élet, már látszik, a légszennyezettségi adatok ismét romlanak. És ha a járvány levonulása után a világ országai nagy lendülettel lódulnak neki a gazdaság újraindításának és a veszteségek csökkentésének, annak ismét a környezet lesz a vesztese.  

A tűzzel játszunk

Pedig ma már azt is látni lehet, a járvány kitörése egyáltalán nem független attól, hogy az emberiség az utóbbi évtizedekben a végletekig kizsigerelte a Föld erőforrásait, mindent a gazdasági növekedésnek vetett alá, és közben nem tisztelte a többi élőlényt. Szakértők szerint a vadon élő állatok pusztulása, a klímakatasztrófa és a Covid–19 felbukkanása egyértelmű figyelmeztetés az emberiség számára. Inger Andersen, az ENSZ Környezetvédelmi Programjának ügyvezető igazgatója szerint a természet üzenetet küld a koronavírus-járvánnyal, miszerint túl nagy nyomást gyakoroltunk rá, és ha nem vigyázunk a bolygónkra, mi is veszélyben leszünk. Sok vezető tudós is azon a véleményen van, hogy minden esetben az emberek hibáztak, amikor egy veszélyes vírus átterjedt rájuk az állatokról. A vadállatok rengeteg olyan, sokszor ismeretlen betegséget hordoznak, amely az ember számára akár halálos is lehet, vagyis a tűzzel játszunk, amikor nem tiszteljük őket és a területeiket. A további hasonló járványok megakadályozása szempontjából a felmelegedés megfékezése mellett kulcskérdés a szakértők szerint, hogy az emberek ne pusztítsák tovább a vadvilágot a mezőgazdaság, a bányászat vagy éppen a települések terjedése érdekében, mert ezek mind veszélyes érintkezési pontok az állatokkal. Az ENSZ tudósai emellett arra is felszólították a hatóságokat, hogy tiltsák be az olyan – a vuhanihoz hasonló – piacokat, ahol mindenféle élő állattal kereskednek. Ezek és a globális állatkereskedelem ugyanis ideális terepet jelentenek a betegségek terjedésének.
Azt Inger Andersen is elismerte, hogy most a koronavírus megfékezése az elsődleges cél, ugyanakkor hosszú távon elengedhetetlen az élőhelyek és a biodiverzitás megóvása. „Soha korábban nem volt ennyi lehetőség arra, hogy a kórokozók vadon élő vagy háziállatokról átterjedjenek az emberekre, a fertőző betegségek 75 százaléka a vadállatoktól származik. A területeik folyamatos szűkítése következtében kényelmetlenül közel kerültünk olyan állatokhoz és növényekhez, amelyektől betegségeket kaphatunk” – magyarázta a Guardiannek. Úgy gondolja, hogy az ausztrál bozóttüzek, a melegrekordok vagy a Kenyában pusztító sáskajárás, amelyhez hasonlót 70 éve nem láttak, mind ugyanarra hívja fel a figyelmünket. „Túl nagy és sokféle a nyomás a természeti rendszereinken, valaminek változnia kell, akár tetszik, akár nem, szoros kapcsolatban állunk vele. Ha nem vigyázunk rá, magunkat sem leszünk képesek megvédeni. A bolygó népessége rohamosan közeledik a 10 milliárd felé, a jövőnek azzal felfegyverezve kell nekivágnunk, hogy a természet a legerősebb szövetségesünk” – tette hozzá.

Vírusok piaca

Az utóbbi években számos veszélyes fertőző betegség ütötte fel a fejét a világon: az Ebola, a madárinfluenza, a MERS, a SARS, a Nyugat-nílusi- és a Rift Valley-láz, valamint a Zika-vírus is állatokról terjedt át az emberre. „A Covid–19 kirobbanása és terjedése nem egyszerűen valószínűsíthető volt. Előre jeleztük, hogy a vadon élő állatokból újabb vírusok jelennek meg, amelyek közegészségügyi veszélyt jelentenek” – erősítette meg Andrew Cunningham, a Londoni Zoológiai Társaság professzora a Guardiannek. A 2002–2003-ban kitört SARS-járvány kapcsán végzett vizsgálatuk arra a következtetésre jutott, hogy a hasonló vírusok nagy számban vannak jelen a patkósdenevérekben, Dél-Kína étkezési kultúrájában pedig a vadon élő emlősök fogyasztása előkelő helyen áll. Ezt a kombinációt a szakértők már korábban is időzített bombának minősítették. Ráadásul a vadon élő állatokban található vírusok rendkívül magas halálozási arányt eredményeznek az emberek körében – az Ebola esetében ez például 50 százalék, a Dél-Ázsiá­ban (szintén denevérek révén) felbukkant Nipah-vírus pedig nem kevesebb, mint 60-75 százalékban halálos. Bár a jelenlegi helyzetben ezt nehéz belátni, Andrew Cunningham szerint szerencsések vagyunk, hogy a Covid–19 ennél jóval alacsonyabb halálozási rátával rendelkezik. (A rengeteg rejtett beteg és tünet nélküli hordozó miatt azonban most sem tudjuk pontosan, mennyi ez a szám.) A szakember szerint épp itt az ideje észbe kapni, mielőtt egy ennél is halálosabb járvány szabadul az emberiségre. Úgy gondolja, mindig az emberi viselkedés váltja ki ezeket a kríziseket, nincs ez másképp most sem – utal ezzel a korábban már emlegetett piacokra. „Ezeket az állatokat nagy távolságokból szállítják zsúfolt ketrecekben. Stressz alatt állnak, immunszupresszált állapotban vannak, és az út során, majd a piacokon az emberek közvetlen közelében is állandóan ürítenek, testnedveikkel szétszórva minden bennük élő kórokozót. Ennél jobb forgatókönyvet el sem lehet képzelni egy betegség átadására” – nyilatkozta Cunningham. Bár Kína most bezárta a hasonló piacokat, nem tudni, hogy a korlátozás meddig tart, ráadásul számtalan hasonló működik Ázsia más országaiban, és Szubszaharai Afrikában is. A koronavírus kitörése előtti időszak utazási szokásait tekintve egy ilyen piacon megjelenő betegség egyetlen nap alatt eljuthat bármelyik másik kontinensre.

Kockázatos együttélés

Aaron Bernstein, a Harvard School of Public Health munkatársa arra is felhívta a figyelmet: mind a természetes élőhelyeik csökkenése, mind a klímaváltozás vándorlásra, „költözésre” kényszeríti az állatokat, amelyek így sokkal közelebb élnek az emberekhez, mint korábban. (Elég csak arra a Magyarországon is gyakran előforduló esetre gondolni, amikor a vadállatok éjszakánként bemerészkednek a lakott területekre, táplálék reményében.) Ezek mind kockázati tényezőnek számítanak, és a kutató szerint súlyos tévedés azt gondolni, hogy az egészségügy és a környezetpolitika egymástól elválasztható kérdések. A szakértők egyetértenek abban, hogy a koronavírus-járványnak egyetlen haszna lehet: ráébreszti az emberiséget, hogy semmi nem mehet úgy tovább, mint eddig, nem odázható tovább a változás. De Andrew Cunningham például nem bizakodó, ő a SARS-járvány 2002-es kitörését hasonló fordulópontnak gondolta, a betegség levonulása után mégis minden visszatért a régi kerékvágásba. Annak a járványnak végül 774 halálos áldozata volt a világ 37 országában (összesen 8098 beteggel), és szerencsére úgy mutálódott, hogy gyakorlatilag magától megállt a terjedése. A Covid–19-cel szinte biztosan nem lesz még egyszer ilyen mázlink.

Mi marad a vírus után?

A tudósok egy része, akik éppen nem a vírus megfékezésével vagy a gazdasági károk enyhítésének lehetőségeivel vannak elfoglalva, már azt mérlegeli, vajon melyek azok a kedvező környezeti változások, amelyek megmaradnak a pandémia levonulása után is. Az egyszer biztos, hogy a most „le nem utazott” kilométerektől megkíméltük a bolygót, de amint az emberek visszatérnek a munkába, a szén-dioxid-kibocsátás ismét nőni fog. Az viszont kérdés, hogy hogyan alakul a légi közlekedés, a turizmus jövője. Vajon az emberek kétszer is meggondolják majd, hogy egy távoli, esetleg egzotikus országba utazzanak nyaralni? Kimberly Nicholas, a svédországi Lund Egyetem fenntarthatóság-tudománnyal foglalkozó kutatója szerint elképzelhető, az emberek egy része most ráébred, hogy milyen értékes az otthon, a családdal töltött idő, és a minket körülvevő közösség jóléte. Ez akár hosszú távú változást is hozhat az emberek felfogásában és prioritásaiban. Ugyanakkor az is előfordulhat, az emberek nagy része csupán elhalasztja a messzi utazásokat, és később ugyanannyit ül repülőre, mint korábban. Julia Pongratz, a Müncheni Egyetem professzora úgy véli, a hatásokat leginkább a 2008–2009-es gazdasági világválságéhoz lehet majd mérni, az nem valószínű, hogy a járvány jelentős változást hoz például a földhasználati szokásokban. A válság idejében a globális szén-dioxid-kibocsátás jelentősen csökkent, de csupán egy évig. Most úgy tűnik, hogy a kedvező környezeti hatások annál tovább tarthatnak ki, minél rosszabbul jár az emberiség, vagyis minél kevesebb elkölthető pénze lesz az embereknek. Ráadásul előfordulhat, hogy a közvetlen válság elhárítása, az életek mentése eltereli a figyelmet a klímakatasztrófáról, ami éppen az utóbbi években kezdte fokozottan foglalkoztatni a világ közvéleményét. Mások szerint bizonyos jó szokások, mint a szolidaritás, a biciklihasználat vagy az étellel való takarékoskodás akár meg is szilárdulhatnak a többségben.

Szerző

Heti abszurd: És boldogan élnek, amíg meg nem halunk

Publikálás dátuma
2020.04.05. 06:56

Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI
Egyszer volt, de leginkább hol nem volt, volt egyszer egy köztársasági elnök. Államfőnek hívták ezt a köztársasági elnököt, mert hát az is volt valójában. Na, ez az államfő odafent székelt a magas Várban, onnan nézte az ő népét, már amennyiben és már amikor. Merthogy ő inkább horgászni szeretett. Hallgatag ember volt ugyanis, és a hallgatagsághoz a horgászás illett a legjobban. Beszédes ember elriasztja a halakat, csak aki csöndben tud maradni, annak lesz kapása. Hanem egyszerre csak híre ment, hogy eltűnt az államfő. Nem lelték sehol, nem mutatkozott a lakosság előtt, de még sehol máshol sem. Pedig lett volna rá igény. Megtámadták ugyanis az országát, egy láthatatlan, mindenki másnál veszélyesebb ellenség, a koronavírus nevű járvány. Az illetékes hadak persze azonnal felvették a harcot a betolakodó ellen, de hamar kiderült, hogy itt nem használnak az eddig bevált vagy annak vélt praktikák. A vírus nem hátrált meg a szájkarate elől, a szómágia sem segített, ilyen népi fortélyokkal egyedül a testvéri Türkméniában sikerült megsemmisíteni, mert ott azt mondták a vírusnak, hogy ő nem létezik. Az államfő viszont eltűnt, pedig alá kellett volna írnia egy nagyon fontos törvényt. Az ő aláírása nélkül ugyanis semmilyen törvényt nem lehet kihirdetni, ami azért is helyes, mert demokráciában ennek így kell lennie. Nagyon kezdték hát keresni az államfőt, égre-földre, még a pincébe is benéztek. Mert ha nem írja alá a törvényt, akkor a miniszterelnöknek nem lesz örök időkre szóló korlátlan teljhatalma. Ez pedig minden másnál fontosabb volt a vírus elleni harcban, a vírus semmitől sem fél jobban, mit a korlátlan teljhatalomtól. Ha ilyet lát, fejvesztve menekül, leginkább arra, amerre lát. Lett is nagy izgalom, hogy hol lehet az államfő. Akiről mindenki tudta, hogy azért hívják Mr. Százbólszáznak, mert amikor először megválasztották, azt mondta, hogy ő száz rossz törvény közül százat visszadob a parlamentnek, száz jó közül viszont százat aláír. Nagyon megörültek akkor az ország lakói, akiket lakosságnak szoktak nevezni, négyévente pedig választópolgárnak. Annyira örültek, hogy jobban nem is lehetett volna. És az államfő tartotta a szavát, az meg tényleg nem az ő sara volt, hogy minden törvény, amit elétettek, jó volt. Ha lett volna rossz az elétett törvények között, azt biztosan nem írta volna alá, de ilyen nem volt, mert hát nem is lehetett: ami nem volt jó, azt eleve meg sem mutatták neki. Végül aztán, mint minden mese, ez is jóra fordult. Kiderült, megvan az államfő, csak nem akarta a jelenlétével háborgatni az embereket. Összezavarni őket a mindennapokban, beleavatkozni a megszokott kerékvágásukba. Akkor már inkább a hallgatagság, mondta magában, mielőtt megtalálták, és aláírta a korlátlan teljhatalomról szóló törvényt. A mesémnek vége, így görbüljetek meg, ha nem így volt. Esetleg még annyit tennék hozzá, Tisztelt Bíróság, hogy boldogan élnek, amíg meg nem halunk.
Szerző
Témák
Heti abszurd