Azonnali, tömeges tesztelés kell

Meggyőződésünk szerint csak tömeges teszteléssel lehetséges a járvány megfékezése és a gazdaság újraindítása. Ehhez azonban nulladik lépésként az kell, hogy minél előbb vezessünk be szigorú kijárási korlátozást, és állami forrásból fizessük tovább a munkából kimaradó emberek bérét. Ezeket a korlátozásokat akkor szabad majd feloldani, ha kellően alacsony szintre esik az új esetek száma.

A koronavírus gyorsuló terjedése miatt jelentősen csökkentenünk kellett az emberi találkozások számát. Azonban úgy tűnik, ez nem elég, és választanunk kell a teljes gazdasági leállás illetve az elszabaduló járvány között. Bármelyiket választjuk, emberéletek ezrei mehetnek tönkre. Oltás, illetve gyógyszer nélkül nehéz elképzelni, hogy hogyan lehet végleg megfékezni a járványt, hiszen az egy teljes kijárási tilalom feloldása után is valamilyen szinten valószínűleg visszatérne. Ugyanakkor nem kényszeríthetünk tízmillió embert a négy fal közé több hónapra vagy akár évre. Az általunk javasolt modell jelentős előnye, hogy nem kell a teljes társadalmat bezárni, és a hétköznapi élet is folytatódhat egy korlátozottabb mederben.

Egy lehetséges megoldás – dél-koreai mintára – a tömeges tesztelés és a találkozások nagyon alapos visszakövetése. Hasonló megoldások bevezetését tervezik Németországban is. Ennek a modellnek a lényege, hogy nemcsak a potenciálisan fertőzötteket kell tesztelni, hanem folyamatosan rengeteg embert, elsősorban kockázat- és kapcsolatelemzés alapján; pozitív minta esetén helyi (általában otthoni) karanténokat kell kialakítani; pozitív minta esetén a kapcsolatokat alaposan vissza kell követni (Dél-Koreában a mobiltelefonok cellainformációi alapján teszik ezt); akikkel érintkeztek a pozitív mintát adó emberek, azokat is két hétre karantén alá kell helyezni.

Több oka is van, hogy miért lenne fontos, ha többet tudnánk tesztelni, és jobban el lehetne különíteni a pozitív és a negatív eseteket. Szerintünk magától értetődő, hogy ha nem ismerjük, valójában mennyire elterjedt a járvány, nem tudunk megalapozott döntéseket hozni. Nehéz megalapozottan dönteni egy kijárási tilalomról, egy határlezárásról vagy éppen ezek feloldásáról, ha nem tudjuk, hogy 500 vagy 5000 koronavírusos van-e az országban. A földrajzi dimenzió is fontos, hiszen bár sokan azt mondják, már az egész országban elterjedt a vírus, korántsem valószínű, hogy Budapest belvárosától az aprófalvakig hasonló arányban fertőzöttek az emberek. Ennek az információnak a hiányában viszont nehéz megmondani, melyik településen kell gyorsan lépni, és hova kell kritikus erőforrásokat irányítani.

Ha nagy biztonsággal tudnánk szétválasztani a pozitív és a negatív eseteket, sokkal kevesebb embert kellene azonnal karanténba helyezni. Valószínűleg nem kell sokat magyarázni, mennyire nem hatékony egy teljes anyaotthon minden lakóját és munkatársát karanténba küldeni egyetlen eset miatt, ráadásul úgy, hogy az anyák és gyermekeik még az épületet sem hagyhatják el. Ahogy az sem tűnik éppen észszerűnek a koronavírus-krízis közepén, hogy egészségügyi dolgozók tucatjait tartjuk karanténban tesztelés nélkül. Amikor egy-egy családból nem tudjuk kiemelni és máshol elszállásolni a pozitív eseteket, azzal gyakorlatilag megfertőzésre ítéljük a teljes családot, azon belül az idősebb családtagokat is.

Mivel az idősebb fertőzötteknél nagyon nagy arányban alakulnak ki súlyos tünetek, és ezért sokan szorulnak intenzív kórházi ellátásra, egy-egy ilyen mesterségesen kialakított gócponttal tovább apasztjuk az egészségügy véges erőforrásait. Ameddig nem tudjuk nagy biztonsággal szétválasztani a koronavírusra tesztelve pozitív és negatív embereket, nehéz lesz a gazdaságot legalább részben újraindítani, hiszen sokkal több ember fog otthon karanténban ülni, mint amennyinek szükséges. Ezért elengedhetetlen a tömeges tesztelés bevezetése.

Gyakran megjelenő ellenérv, hogy felesleges többet tesztelni, hiszen csak a fertőzöttek közvetlen kapcsolataira érdemes fókuszálni, őket pedig jelenleg is tesztelik Magyarországon. Ennek az érvnek azonban egyik része sem állja meg a helyét. Egyrészt, ha végtelen tesztelési kapacitásunk lenne, akkor könnyen fel tudnánk még sorolni olyan csoportokat, amelyeket érdemes lehet tesztelni, például a kevésbé közvetlen kapcsolatok, a Magyarországra vagy egy-egy településre belépők, illetve olyanok, akik folyamatosan sok emberrel találkoznak, és ezért nem különíthetőek el. Tudjuk, hogy a tesztek priorizálása bonyolult kérdés, amelyet éppen ezért itt nem kívánunk megválaszolni. Ugyanakkor nem igaz az, hogy “mindenkit tesztelünk, akit bármi értelme van tesztelni”.

Másrészt tudható, hogy Magyarországon sok esetben még a közvetlen kapcsolatok tesztelése sem történik meg. Nem tesztelték az igazolt esetet védőfelszerelés nélkül ápoló orvosokat több kórházban sem. Nem tesztelték egy koronavírusos fiú osztálytársait és tanárait. Nem tesztelték egy koronavírusos nő egyetlen családtagját sem, nem hogy a gyerekei osztálytársait és tanárait. Nem tesztelték egy karanténba helyezett, koronavírusos pesterzsébeti férfi családját. Nem tesztelték a szentendrei önkormányzat dolgozóit, akik a koronavírusos marokkói miniszterrel találkoztak.

Hangsúlyozzuk, hogy a korlátozott erőforrásaink mellett lehet akár jó döntés is bizonyos kapcsolatokat nem tesztelni (például, ha mindenképpen együtt lesznek otthon karanténban). Ugyanakkor nem igaz az az állítás, hogy Magyarországon minden igazolt esetnek felkutatják és tesztelik a kontaktjait.

Fontos, hogy az általunk javasolt módszer csak akkor működik, ha nagyon alacsony esetszámról indulunk, hiszen ebben az esetben mindig csak pár ember kapcsolatait kell visszakövetni. Ezért kell tiszta lappal kezdenünk: két-három hétig tartó, nagyon szigorú kijárási korlátozásokat javaslunk, és ez idő alatt csak a legszükségesebb ágazatokban maradhat fenn a termelés, minden mást be kell zárni. Ahhoz pedig, hogy ezt minél fájdalommentesebben meg tudjuk valósítani, nagyon komoly gazdaságpolitikai lépésekre van szükség, melyek közül a legfontosabb, hogy az állam tovább fizesse a korlátozások miatt a munkából kimaradó magyarok bérét.

Reméljük, hogy az ország vezetése – ahogy Budapest vezetése már megtette – végre felismeri, hogy az oltóanyag vagy a gyógyszer megjelenéséig csak a tömeges tesztelés kínálhat olyan megoldást, amely nemcsak a járvány megfékezésében lehet segítségünkre, de egyúttal a gazdaság újraindítását is biztosítani tudja.

Havasi Gábor, a Momentum fővárosi politikusa, a fővárosi önkormányzat egészségügyi tanácsnoka

Dr. Takács Róbert belgyógyász, a Momentum egészségpolitikai munkacsoportjának vezetője