Felhívás a gondolkodásra

Esszé a jövőnkről a rendellenesség korában az olasz fizikus és író, Paolo Giordano kötetében.

„Talán igaz, hogy a vírusok nem rendelkeznek intelligenciával, de ebben jobbak nálunk: képesek gyorsan mutálódni, alkalmazkodni. Tanulhatnánk tőlük” – írja a Rómában élő olasz fizikus és író. Paolo Giordano 2020. február 29-én kezdett szorongásait feloldani hivatott naplóesszéjébe, amely a világmegjelenéssel egyidőben magyarul is olvasható lesz az Európa Könyvkiadó gondozásában. A már három hónapja, Délkelet-Kínában kitört SARS-Cov–2 vírus okozta Covid-19 betegség Európában legelőször Olaszországban terjedt el – a járvány kapcsán megfogalmazott gondolatok idején az igazolt fertőzések száma a világban meghaladta a 85 ezret, a halottak száma pedig közelített a 3000-hez (hol vagyunk már ettől!...) –, s a tudós szerző váratlanul üres térben találta magát, úgy városának közterein, mind az emberiség továbbélését forszírozó vélelmek közepette. Hogy ezt az űrt, segítve számára földközelben maradni, kitöltse, fogott az írásba, s vetette papírra a fertőzés szülte, de annak visszaszorítása után is érvényben maradó gondolatait.

A vészhelyzetben a tudomány embereként elsősorban a számokhoz, az exponenciális görbékhez, járvány- – hálózati gráf- – modellekhez nyúlt: azaz a matematikai összefüggések alapján fogalmazta meg az egyént éppúgy, mint az egész emberiséget érintő problémákat. Tette mindezt nem közvetlenül a betegség elkapásától való félelmétől hajtva, hanem a járvány következményeitől tartva: egyfelől, hogy az általa ismert civilizáció kártyavárként omlik össze, másfelől, a lenullázódás után minden visszatér a régi kerékvágásba. Igazából ez a törékenység, illetve a visszarendeződés lehetőségének kockázata alapján próbálta írásával motiválni az ismét egyetlen, globális közösséggé váló emberiséget a változtatás szükségszerűségére.

A társadalmi-politikai-gazdasági-életmódbeli változásra, ami különös erőfeszítéseket kíván a jelen emberétől, mert, ahogy rögzíti: „miközben a valóság egyre összetettebbé válik, mi egyre érzéketlenebbek vagyunk az összetettséggel szemben”. A napok és a halottak számolása mellett/helyett a karantén ideje lehetőséget kínál a világunk újragondolására – nemcsak részei vagyunk egy természeti ökoszisztémának, írja Giordano, de a technológiánk közvetítésével mi magunk is létrehoztunk egy olyan ökoszisztémát (értsd: gondolati hálózatot, ami például az álhírek gyors terjedéséért, a pánikkeltésért is felelős). E kettőt szem előtt tartva kell majd rendezni sorainkat, alaposan átrágva többek között a klímavédelem, a légiközlekedés, a környezetrombolás (a vadállatok területének szűkülése) problémáit, ahogy az előítéleteinkkel („a kínaiak a felelősek mindenért”; „egy laborban kísérletezték ki a vírust”) is érdemes leszámolunk, vagy a tudomány–politika/államhatalom–hétköznapi ember háromszögének „bizalmatlansági kelepcéjét” is üdvös lenne felülvizsgálni.

Mert ez a rekordgyorsasággal elterjedt ragály csak tünet, szögezi le Giordano. A jövőben is meg fog történni. Ha hagyjuk, hogy a környezetünk fertőzött maradjon.

Infó:

Paolo Giordano: Járvány idején

Fordította: Matolcsi Balázs

Európa Könyvkiadó