A lét a tét: óriási a bizonytalanság a magánszínházak körében

Nem tudni, hogy meddig nem játszhatnak és ez az esetükben könnyen végzetes is lehet. Körképünkben néhány teátrum vezetőjét kérdeztük.

Kármentés és túlélés ez a kényszerű mottó – válaszolta arra a kérdésre Orlai Tibor producer, hogyan képes egy magánszínház, ahol a bevétel különösen fontos, átvészelni a most kialakult helyzetet. „ Márciusban és áprilisban több mint 110 előadásunk esik ki a bezárás miatt. Ez óriási veszteség, és nagy valószínűséggel a járvány áldozatául esnek a májusra és júniusra tervezett produkcióink is. Sőt a szabadtéri szezon is veszélybe került. Tehát elképzelhető, hogy csak szeptemberben tudunk újrakezdeni és nagy kérdés, hogy akkorra miként alakul majd a fizetőképes kereslet. Az én munkatársaim, csaknem negyvenen, a színészektől a háttér szakemberekig, valamennyien megbízási jogviszonyba állnak a színházzal. Ez azt jelenti, hogy jogszerűen csak az elvégzett munka után tudunk fizetni. Mégis felelősséggel tartozom értük, ezért igyekszem őket megtartani, a lehetőségeimhez képest segíteni. Persze jó lenne, ha az állam ebben a helyzetben további járulékkedvezményekkel, fizetéskönnyítésekkel avatkozna közbe ebben a tényleg nagyon súlyos helyzetben” - jegyezte meg Orlai Tibor.

Bank Tamás, a Játékszín igazgatója az esetlegesen rászoruló művészek és a dolgozók segítésére dolgozott ki stratégiát: tízmillió forintos alapot hozott létre. Az intézmény vezetése a munkahelyek megtartását tűzte ki célul. A bizonytalan idejű korlátozásokra való tekintettel, a csökkentett munkarenddel arányos bérfizetés mellett, a munkavállalók részére négymillió forintos keretet különítenek el, melynek terhére dolgozóik a nehéz időszakot áthidaló pénzügyi segítséget kérhetnek, további hatmilliós forrásra pedig egzisztenciális zavarba kerülő színművészeik és a művészeti szakembereik pályázhatnak. Minden dolgozó megkapja a márciusi teljes bérét, és ugyanígy áprilisban is, ám a színház zárva tartására való tekintettel megkezdődnek a szabadságolások. Májusra vonatkozóan egyelőre nem tud nyilatkozni Bank Tamás. A Játékszín vezetése a jelenlegi járványügyi helyzetben szeptemberi újranyitással kalkulál.

A Hatszín Teátrum befogadószínház, ami annyit tesz, hogy nagyon kevés, néhány mese, ami saját előadás, a többi "befogadott" produkció, vagyis bérbe adjuk a termet, a 2019/2020-as évadban jelenleg 10 társulat, produkció játszik nálunk, ami csaknem 60 színészt és 25-30 fő műszaki személyzetet jelent – mondja Gálvölgyi Dorka igazgató. - A Hatszín Teátrum az elmúlt három és fél év alatt 110 ezer nézőt fogadott - amennyiben lenne valamiféle jegyárbevétel kompenzáció, az bennünket nem érint, mert a bérleti díj kiesést ez nem fedezi majd. A rezsit és a bérleti díjat ki kell fizetnünk, amelyre most semmi fedezet, bevétel nincsen. A Hatszín Teátrum igyekszik méltányosan bérbe adni a termet, a társulatoknak nagyon nagy érvágás volt a TAO eltörlése, több társulat megszűnt, bemutatók maradtak el, akkor is igyekeztünk csökkenteni a bérleti díjat, a mi költségeink nem csökkentek akkor sem, a rezsink, a bérleti díj, a fenntartás és karbantartás költsége folyamatosan nőtt, így nincsen tartalékunk. 2020. március 11-én játszottunk utoljára, amennyiben ez a kényszer leállás valóban még eltart hónapokig, hiszen sajnálatosan Magyarországon is június, júliusra várják a tetőzést, az azt jelenti, hogy mi szeptember előtt nem fogunk tudni újra játszani, ami helyes és felelősségteljes dolog, de az annyit tesz, hogy hat hónapos kieséssel kell számolnunk, annyi tartalékunk nincsen, nem tudjuk, hogy meddig bírjuk.

Ugrai István, az Átrium Színház intendánsa felidézi, hogy a kulturális kormányzat tevékenysége, a tao-támogatási rendszer megszüntetése, illetve azt azt követő kultúrafinanszírozási és pályázati döntések következtében az Átrium tavaly el kellett, hogy bocsássa munkavállalói túlnyomó többségét. „A mostani helyzetben újabb elbocsátásokra kényszerültünk, a színház működését külsősként végző munkatársaink egzisztenciálisan veszélyeztetettek lettek. A tao megszüntetése utáni új típusú állami „támogatási rendszer” kiszámíthatatlan, és gyakorlatilag tartalékok nélkül vagyunk, bár pályázatainkat beadtuk, de nem tudhatjuk, mikor lesz ezeknek eredménye. Bízunk abban, hogy a kulturális kormányzat is érti már, hogy a független intézmények tudatos kivéreztetése milyen lehetetlen állapotokat eredményezett, nem egyszerűen kulturális műhelyeket sodorva veszélybe, hanem emberek – színészek, alkotók, műszaki, technikai és adminisztratív dolgozók – egzisztenciáját, mindennapi megélhetését is. A színház számára biztos segítséget csupán a közönség, szorosabban a mecénásprogramunkban résztvevő nézőink kitartó támogatása nyújt, illetve számítunk a színháznak otthont adó II. kerület támogatására is, ezek nélkül a működésünk ismét bizonytalanná válhat. A színház munkatársai már készítik azokat a védőmaszkokat, amelyekkel szeretnénk segíteni azokat, akik nem, vagy nehezen tudnak hozzájutni ilyen védőeszközhöz. Munkatársaink nagy része azonban kereset hiányában – és ezért nem elégséges segítség a kisvállalkozásokat terhelő adó felfüggesztése: mert nem keletkezik jövedelem – kénytelen a művészeti segélyalapokhoz folyamodni. Valódi megoldást azonban hosszú távon kiszámítható, világos és transzparens támogatási rendszer jelentene. Amíg ilyen nincs, sokat segítene olyan, a művészeti szférát támogató segélycsomag is, amilyet például a német állam biztosít, amely 50 milliárd eurós programot indított a kormányzat járványmegelőzési rendelkezései miatt nehéz helyzetbe került kulturális intézmények számára – ilyenről azonban Magyarországon nem tudunk – mondja Ugrai István.

Vidnyánszky Attila, a Nemzeti igazgatója egy videóban megemlítette, hogy az állam készül egy több milliárdos mentőcsomaggal, szabadúszó művészeknek, kérdés, hogy ebből a keretből jut-e és mennyi a magánszínházaknak, vagy annak a körnek, akik ezekhez az intézményekhez kötődnek.