Előfizetés

Szabad források nélkül nincs független önkormányzatiság

Szalai Anna
Publikálás dátuma
2020.04.08. 06:20

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
A járvány miatt hozott intézkedések mind abba az irányba mutatnak, hogy a kormány a lehető legminimálisabbra szorítaná az önkormányzatok gazdasági mozgásterét.
Ingyen védőmaszkot kap minden 60 év feletti zuglói, pandémiás járadékot fizet Ferencváros, válságkezelő alapjövedelmet ígér Budavár önkormányzata. Szinte minden napra jut egy fővárosi, vagy kerületi önkormányzati szociális támogatásról szóló bejelentés.  Sok önkormányzat túlvállalja magát a járványügyi intézkedésekkel – vélekedik Schmidt Jenő, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének (TÖOSZ) elnöke, aki szerint utólag több önkormányzat ráébredhet: elszámolta magát. Az egy-két hónappal kalkulált különféle szociális juttatások nagyon megterhelhetik a büdzsét, ha a veszélyhelyzet végül elhúzódik. Schmidt bár érti a településvezetők törekvéseit, de egyre nagyobbnak látja az esélyt arra, hogy ezek az intézkedések válságba sodornak majd jó pár önkormányzatot. A nagyobb települések polgármesterei egymást túllicitálva osztogatnak maszkokat, járadékot, elengedik vagy csökkentik a bérleti díjakat a helyieknek. A kisebbek ezt nem tehetik meg, márpedig a vírus nem válogat. Így szerinte joggal érezhetik úgy a szegényebb településeken élők, hogy ők hátrányba kerültek. Ez a járvány után tovább erősíthetné az elvándorlást a tehetősebb településekre. Schmidt szerint elsődlegesen a kormány feladata a védekezés, az önkormányzatoké pedig ennek segítése. Az viszont elég nyilvánvaló, hogy a jövőben a kormány szeretne rendelkezni minden forrással, ami adóbevételből származik. 
Az ingyenes parkolás elrendelése, a gépjárműadó helyben maradó 40 százalékának elvonása – bár a részletszabályok még nem ismertek – mind abba az irányba mutatnak, hogy a kormány a lehető legminimálisabbra szorítaná az önkormányzatok gazdasági mozgásterét. Bár az ország 3200 településéből 2700 számára ez a mozgástér már jó ideje nem létezik. Márpedig bármiféle gazdasági-, döntési szabadsággal csak azok a települések bírnak, amelyek a feladatellátásra kapott állami normatívákon felül jelentős szabadon felhasználható forrással rendelkeznek. Ezeket az adó-, parkolási, bérleti díj bevételeket a járvány alaphelyzetben is erősen megnyirbálja. A tervezett idegenforgalmi adóból szinte semmi sem fog befolyni, az iparűzési adóból idén várhatóan 200-250 milliárddal kevesebb bevétele származik az önkormányzatoknak, míg a következő években összesen 600 milliárdtól is eleshetnek. A kijárási korlátozások, a járványtól való félelem okán a parkolási díjak kormányzati elvonás nélkül is csökkentek, mint ahogy a csőd szélén tántorgó vállalkozások jó része is képtelen lesz fizetni a helyiségek bérleti díját. De várhatóan kevesebb folyik be az építményadóból és a közterületfoglalási díjakból is, és nehezebb lesz értékesíteni az önkormányzati ingatlanokat. Erre jönnek rá a kormányzati megszorítások. Mindezek eredőjeként a saját források olyan mértékben csökkenhetnek, hogy az önkormányzatok még a kötelező feladataikat sem tudják majd ellátni maradéktalanul. Ezekre ugyanis többségében nem elegendő az állam által biztosított normatíva, lásd például az egészségügyi alapellátást, közművelődést, óvodai és bölcsődei ellátást, saját tulajdonú épületek üzemeltetését és karbantartását, amit eddig is a helyi adóbevételekből egészítettek ki az önkormányzatok. Már ahol futotta erre.  A válság után kialakuló új helyzetben Schmidt Jenő szerint jószerivel megszűnnek a települések gazdasági lehetőségei közötti különbségek, megszűnnek az ellátási privilégiumok. Az önkormányzatoknak le kell mondaniuk a korábban biztosított szociális juttatások jelentős köréről, az önként vállalt feladatellátásról, mint például az egyéb tevékenységekre létrehozott gazdasági társaságokról, amik nem élnek meg a piacon, rengeteg helyi könyvtár, és művelődési ház fenntartásáról, a saját újságról, tévéről, valamint az állampolgáraik számára biztosított extra szociális kedvezményekről. Ezzel párhuzamosan az államnak az eddigiekkel ellentétben valóban ki kell fizetnie az önkormányzatra bízott feladatok ellátásának valós költségét - például az egészségügyi alapellátást, a szakrendelők üzemeltetésének, és az óvodák, bölcsődék működési költségét -, mert nem lesz miből kiegészíteni az állami apanázst. Megteheti a kormány azt is, hogy ezeket az iskolák mintájára átveszi az önkormányzatoktól, de ettől bizonyosan nem lesz olcsóbb a rendszer. A TÖOSZ elnöke szerint a közszolgáltatásoknak – víz, csatorna, hulladékszállítás, stb. – helyben kellene maradnia, az eddigi összevonások sem váltották be a hozzá fűzött reményeket.  Az önkormányzatok az így kialakuló új világban a központi akaratot helyben végrehajtó, illetve vagyongazdálkodó szervezetekké válnak – ismeri el Schmidt, de szerinte ez a települések többségében most sincs másként. A települések üzemeltetése és fejlesztése pedig felértékelődik. Arra a kérdésre, hogy ehhez szükséges-e választott testület, úgy válaszolt: igen, mert 150-200 kilométerről nem lehet irányítani helyi ügyeket. A TÖOSZ elnöke szerint az önkormányzatok túlnyomó többsége számára az új rendszer semmi változást nem hozna, hiszen szabad források nélkül nincs független önkormányzatiság.

"Súlyos kihívások elé néz az egészségügyi rendszer"

Danó Anna
Publikálás dátuma
2020.04.08. 06:00

Fotó: Ladjánszki Máté / Népszava
A járvány most megmutathatja, hogy mennyi hozható ki a meglévő ellátórendszerből, s hol vannak gyenge pontjai, az azonnali korrekciót is kikényszerítheti - véli Kovácsy Zsombor egészségügyi szakjogász.
Hord maszkot? Zárt térben, ha mások közelébe kerülök, és van nálam, akkor igen. Követem a médiában megjelenő utasításokat, óvintézkedéseket. Ha a helyzet esetleg súlyosabbra fordul, és kötelező lesz, akkor nyilván azt is be fogom tartani. Mitől rémülne meg jobban a koronavírus-fertőzéstől vagy egy kórházitól? Egy kórházitól jobban félnék, de az idősebb hozzátartozóim védelmében igyekszem elkerülni a koronavírus-fertőzést is. Az utóbbiban a súlyosabb következmények tekintetében nem sorolom magam a rizikócsoportba, míg egy kórházi fertőzés egy magát egészségesnek tartó embert is nagyon súlyosan érinthet. Megreccsentheti a hazai egészségügyet ez a járvány? Amennyiben nagyon megsokszorozódna a fertőzöttek száma, az állíthatja nagyon súlyos kihívások elé a rendszert. Visszaüthet egyebek mellett az is, hogy nincsenek pontos, naprakész adatok a működtetésről. Például, hogy eddig egyetlen kormányzat sem volt képes összeszámolni, hányan is dolgoznak valójában az állami egészségügyben, figyelembe véve a rész- és többszörös foglalkoztatásokat. A járvány most megmutathatja, hogy mennyi hozható ki a meglévő ellátórendszerből, s hol vannak gyenge pontjai. Még az is lehet, hogy egyes esetekben az azonnali korrekciót is kikényszeríti. Például az intenzív osztályok műszerezettsége sokat javulhat. Ön szerint mi a három legnagyobb problémája a hazai egészségügynek? Az első számú az ellátások széttöredezettsége. Nincs egy olyan pontja a rendszernek, ahová a beteg minden problémájával fordulhat, ahol menedzselik a kezelését. Ez főleg a krónikus betegeknél lényeges, a számukra szükséges kezeléssorozatokat a mostani rendszerben senki sem fogja össze. A második a hálapénz, amely a protekció egyéb formáival szétzilálja a szolidaritást, a morált. Egész kórházi osztályok szerveződnek a protekciós betegek magasabb szintű ellátása köré. A harmadik problémának azt tartom, azt mondanám, hogy a hazai egészségügy nem tud lépést tartani a XXI. század olyan vívmányaival, mint a telemedicina, a távkonzultáció, a távleletezés. Ezek azok az eszközök, amelyek nagyon sokat levennének úgy a páciensek, mind az egészségügyiek válláról. Például a járvány bizonyította, hogy teljesen felesleges a háziorvosi rendszert arra kényszeríteni, hogy minden beteg mindig jelenjen meg az orvosnál. Visszatérve az első pontra, kinek kellene menedzselnie a betegek szerteágazó terápiáját? A háziorvosnak. Az alapellátás korszerűsítésére készült 2015-ben egy új törvény, az abban megfogalmazott elveket már ötödik éve nem érvényesítjük. Mi hiányzik ezek közül leginkább? Az alapellátási szakemberek közötti jobb feladatmegosztás, ideértve a nem orvos végzettségűeket is. A háziorvosok számára az adminisztratív terhek csökkentése egészségközpontok létrehozásával. Az orvosnak legyen ideje érdemi munkát végezni, és nem recept- és beutalóíró automataként működjön. Talán ez vonzóbb lehet a fiatalok számára is, akik a háziorvosi pálya választásán gondolkoznak. Minek kellene történnie ahhoz, hogy valami változzon? Kellene kormányzati bátorság, önbizalom annak elfogadásához, hogy az egészségügyre költött közpénz nem azonnal, hanem csak közép és hosszú távon hozhat eredményt, szavazatokra váltható hasznot. Az egészségügy, az oktatás akár évtizedes építkezést és invesztíciót igényel. A bátortalanság mellett a tétovaság másik oka az, hogy iszonyúan bonyolult a rendszer, és ezért sem nagyon mer senki hozzányúlni. Nem szívesen kockáztatnak: ami van, ha gyengén is, pazarlóan is, mégiscsak működik. Mit kellene csinálni? Szembe kellene nézni azzal, hogy ennyi pénzből nem lehet mindent nyújtani oly módon, ahogy azt az emberek szeretnék. A politikának ki kéne mondania, hogy csak kevesebbet, de azt meghatározott sztenderdek szerint, jó színvonalon nyújt az állam. A várakozási idők között tízszeres különbségek vannak a nemzeti kockázatközösségen belül, ez teljesen vállalhatatlan. A jobb ellátás érdekében akár az is megengedhető lenne, hogy bizonyos ellátások fizetőssé váljanak – gondolok itt a korábban elvetett vizitdíj újbóli bevezetésének megfontolására, vagy a díjköteles extraszolgáltatások jelentős bővítésére. Természetesen ezek alól, ahogy a közgyógyellátásban is működik, a rászorulókat mentesíteni lehet. Hol húzná meg a határt aközött, ami még nyújtható és amiért fizetni kell?  Azoknál az ellátásoknál lehet megfontolni, hogy fizetősek legyenek, amelyek nem okoznak jelentős lakossági terhet és az elmaradásuk nem okoz különösebb egészségügyi kockázatot, ezért gondolok a kis összegű, az ellátáskor fizetendő díjra, illetve az alapszint feletti extrákra. Van még valami értelme a struktúraátalakításról beszélni, hiszen a járvány után teljesen új szerkezetűvé válhat az egészségügy? A kormány most könnyen meglépheti mindazt, amit soha nem mert. Például nem nyitja meg a most, a járvány miatt szerephez nem jutó kisebb kórházakat?    Persze megteheti. De a valódi és szükséges változásokhoz ez kevés lesz. A főorvos most nemcsak a szakmai meggyőződése, hanem a hálapénz-termelő képesség maximalizálása érdekében is formálja olyanná az osztályát, amilyen. A változás nagyon fontos lépésének kellene lennie az egészségügyi bérek emelésének, rendezésének. Ehhez a kormányzati elszántság megvan, de a mostani terveiknél is többre volna szükség. Ezzel párhuzamosan már meg lehet értetni az emberekkel, hogy ne adjanak hálapénzt és legyenek tudatos felhasználói az egészségügyi rendszernek. Csak az a baj, hogy most inkább ezzel ellentétes tendenciák rajzolódnak ki. Mintha a döntéshozóknak az lenne jobb, ha az alattvalók az állami jótéteményekben bíznának. Sokkal jobbnak tartanám azt a fajta polgári magatartást, ahol én lerovom az adómat, fizetek valamilyen ellátásért, és ezért kapok valamit, amivel szemben joggal támasztok minőségi követelményeket. Azzal is meg kell küzdeni, hogy akik jelenleg bármilyen pénzzel, protekcióval ki tudják hozni maguknak a legjobbat ebből a rendszerből, ellenérdekeltek a változásban. Magyarországon nemcsak nagypolitikai, hanem társadalmi-kulturális beágyazottsága is van a feudális előjogoknak. Nem a Borsod megyei falu szélén, vályogházban lakó, az egészségügyi ellátásokhoz nagyon nehezen hozzáférő embernek a hangja a leghangosabb. Kicsit magunkba kellene nézzünk, tényleg akarjuk-e, hogy más legyen az egészségügy, mert most az látszik, hogy a jelenlegi körülmények között nagyon sokan elég jól „elvannak”. A másik oldalon levőknek sem olyan jó a közérzetük. Egyre több olyan orvos van, aki külföldről hazatérve szeretne meghonosítani egy olyan rendszert, amelyben a korrekt viszonyok között jól érzi magát mindenki. A kamarai választások is azt mutatták, hogy már nem feltétlenül a régi, sok kritikával illethető szemlélet uralkodik a magyar orvostársadalomban. A lehetőség a változtatásra most megvan. Ám, hogy ez gyors lesz-e vagy évekig maradunk ebben a posványban, nem tudom. Miután az olló nyílik az ellátási szükséglet, az igények meg az állami rendszer által nyújtható szolgáltatások között, előbb-utóbb valamit csak kell csinálni.

Kovácsy Zsombor

49 éves egészségügyi szakjogász ismeri az egészségügyet orvosként, jogászként és menedzsment-szakemberként is. Volt az egykori Egészségbiztosítási Felügyelet elnöke, jogi szakállamtitkár, képviselte Magyarországot az EU és az OECD különböző bizottságaiban. Két évet gyakorló orvosként is dolgozott. 

Harmadszor kér segítséget a közszolgáknak a szakszervezet

Gulyás Erika
Publikálás dátuma
2020.04.07. 18:29

Fotó: Ladjánszki Máté / Népszava
Korábbi kéréseit szabályos kormányrendeletté szövegezte a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete (MKKSZ), hátha így sikerül végre felhívni a miniszterelnök figyelmét a közszolgák helytállására.
„A Kormány ??/2020. (III.18.) Korm. rendelete” címen Orbán Viktornak kedden elküldött szöveg március 11. óta már a harmadik próbálkozás annak elérésére, hogy a kormány védőfelszerelésekkel és a veszélyhelyzet idejére bérpótlékkal segítse a közszféra munkavállalóit. Boros Péterné, az MKKSZ elnöke folyamatosan azt hangsúlyozza, hogy a szociális ágazatban dolgozókra, a közszolgálati törvény és a kormányzati igazgatásról szóló törvény hatálya alá tartozó munkahelyekre, valamint az önkormányzatok ügyfélszolgálatain dolgozókra a válsághelyzet ideje alatt speciális szabályokat kellene alkalmazni. Mindenekelőtt a munkáltatóknak olyan védőfelszerelést kellene biztosítani a munkaidő és az esetleges ügyelet idejére, ami csökkentené a fertőződés kockázatát, másrészt pedig az ügyfelekkel kapcsolatba kerülőknek erre az időre dupla alapbért kellene utalni. A biztonságos munkavégzéshez külön intézkedéseket követelt a miniszterelnöknek címzett első levél, aztán a március 23-án megjelent videó-üzenet már a védőfelszerelések mellé sorolta a százszázalékos bérpótlék igényét és négy hét igazgatási szünet elrendelését kérte. A harmadik Orbán Viktornak címzett üzenet mellé csatolt dokumentumok szerint eddig mindössze annyi válasz érkezett a Miniszterelnöki Programirodától, hogy mindent továbbküldenek a Miniszterelnöki Kormányiroda közigazgatási államtitkárának. Ez ugyan egy teljesen felesleges információ a munkavállalók szempontjából, de értékes napokat lehet vele nyerni érdemi válasz nélkül. Az MKKSZ elnöke a kormányrendelet tervezetet és az összes Orbán Viktornak szóló levelet elküldi a parlamenti frakciók vezetőinek is azzal a kéréssel, hogy támogassák a kéréseket.