A katolikus hagyományoktól nem idegen az elvonulás, de az önkéntes házi karantén, gondolom, egészen más műfaj. Hogyan éli meg a rendkívüli helyzetet?
A járványokkal kapcsolatos rendkívüli helyzet elég gyakori volt az emberiség történetében. Az egyház külön szabályokat dolgozott ki az ilyen esetekre. Ezeket nem ritkán önálló kötetekbe, úgynevezett pestiskönyvekbe gyűjtötték. A műfaj egyik késői hazai képviselője 1739-ben Budán jelent meg. Fontos volt, hogy a járvány sújtotta területen lelkipásztori beosztással, javadalommal rendelkező papok – akár csak a „minden eshetőségre” szerződött városi orvosok – ilyenkor nem menekülhettek el, nem mehettek szabadságra és nem mondhattak le tisztségükről. Viszont meg kellett tartaniuk a mindenkori egészségügyi előírásokat. Egymással sem jöhettek össze, hanem már a járvány hírére meg kellett állapodniuk, hogy mikor, hol találkozik majd két pap a szabadban, hogy egymásnál elvégezzék – tisztes távolságból – gyónásukat. A szentségek kiszolgáltatására ilyenkor különleges óvatossági szabályok vonatkoztak. Borromeo Szent Károly milánói érsek például, aki később maga is a pestis áldozata lett, az 1500-as évek végén a templom kapujában mutatott be szentmisét, de ügyeltek arra, hogy a résztvevők egymástól távol legyenek. Tudatosan törekedtek minden óvatossági szabály megtartására, ami az akkori egészségügyi ismeretek szerint szükséges volt, ugyanakkor keresték a lelkipásztori ellátás megfelelő módját is. Most magunk is átéljük ezt a kettős kötelességet. Ezért igyekszünk munkatársainkkal együtt távmunkát végezni. Keressük a helyzethez illő lelkipásztori megoldásokat. Több napra megfőzve megkapjuk az ételt. Jómagam főleg a világhálón tartom a kapcsolatot a papsággal és a hívő közösséggel.
Korábban hetekkel-hónapokkal előre percről percre be volt osztva az ideje. A bezártságban milyen munkarendet követ?
Rövidebbnek érzem a napokat, mint máskor. A szentmise és a zsolozsma, meg a lelki olvasmány idején túl azért hivatali ügyeket is kell intézni. Ezt online végzem. De sok rövid szentírási elmélkedést és üzenetet is kérnek tőlem, amit lassan megtanul az ember regisztrálni és továbbítani. Természetesen dolgozom egy köteten is, de ennek nincs határideje.
A katolikus templomok nem zártak be, de az istentiszteletek, liturgikus események elmaradnak. Tud olyan esetről, hogy az óvintézkedések ellenére papok, egyházi személyek is megfertőződtek a vírustól?
A nyilvános liturgikus eseményeket felfüggesztettük. Magánmisét tartunk, sőt egyszerűsített formában a húsvéti szent napok főbb szertartásait is végezzük, a hívő közösség részvétele nélkül. Ezt a székesegyházakból és a plébániatemplomokból különböző formákban – akár a közösségi média segítségével – közvetítjük is. A szentségek kiszolgáltatása csak az egészségügyi előírások teljes megtartásával lehetséges. Magyarországon nem tudok olyan papról, aki megkapta volna a vírust. Olaszországban több mint ötven pap halt már meg ebben a betegségben. Közülük tisztelettel említem Giuseppe Berardelli, 72 éves bergamói pap nevét, aki úgy halt meg, hogy önként lemondott a lélegeztetőgépről egy fiatalabb beteg javára.
Bíborosként tagja annak az állandó tanácsnak, amely a püspöki kar negyedéves ülései között a legfontosabb ügyekben hivatott dönteni. Hogyan tartják egymással a kapcsolatot? Egyáltalán milyen kérdésekről tárgyalnak? Megvitatják például a kormány intézkedéseit?
Telefonos konferenciát tartunk, elektronikusan levelezünk. Az utóbbi időben főleg a járvánnyal kapcsolatos rendkívüli liturgikus kérdésekről tárgyaltunk. Erről adtunk ki közös irányelveket is. Segédanyagokat, imaszövegeket is küldtünk a hívők használatára, hogy otthonról jobban be tudjanak kapcsolódni a tévében, rádión vagy online közvetített szertartásokba. Az állami intézkedések természetesen vonatkoznak az egyházi fenntartású intézményekre is. Azok alkalmazását igyekszünk segíteni.
A keresztényeknek – hitükből fakadóan – kötelességük vizsgálni az „idők jeleit”. Ebből a szempontból milyen üzenetet hordoz a koronavírus-járvány?
Egy járvány megmutatja, hogy részei vagyunk a teremtett világnak. Tudatosítja bennünk, hogy a világot nem mi teremtettük. Hálát és csodálatot érzünk, hogy az emberiség itt, a Földön élhet és mindmáig fennmaradt, átélt jégkorszakokat, természeti katasztrófákat, képes biológiailag alkalmazkodni sokféle hatáshoz. Különösen pedig újra átéljük, hogy értelmes és társas, sőt társadalmi lények vagyunk, akiknek képessége, sőt hivatása van arra, hogy tudományos kutatással és szervezett fellépéssel keressék a megoldást a természet kihívásaira. Nagyon fontos üzenete a mostani helyzetnek, hogy a nemzedékek közt szükséges a szolidaritás, a kölcsönös segítség és szeretet. Megtanuljuk újra jobban tisztelni mindazok munkáját és odaadását, akik az egészségügyben, a szállítás, a köztisztaság, a kereskedelem területén és más fontos szektorokban dolgoznak. Öröm látni, hogy művészek is igyekeznek akár otthonukból is a többieknek örömet szerezni. Az emberek pedig megértik ezt, és ki is fejezik, hogy mit éreznek. Van, ahol nyitott ablakban állva tapsolnak, és így köszönik meg azok munkáját, akik mindnyájunkért fáradoznak.
A penyigei focicsapat visszaküldte a 130 millió forintos állami támogatást, kérve a kormányt, a pénzt fordítsa inkább az egészségügyre. Az egyház és a katolikus közösségek milyen módon veszik ki részüket a járvány elleni védekezésből?
Az idei nagyböjti készület során nem tartós élelmiszereket kértünk a hívő emberektől. Pénzadományokat gyűjtöttünk a Karitász javára. Ebből nagy tételben élelmiszert, tisztító- és fertőtlenítőszereket, gumikesztyűket, maszkokat és más felszereléseket szereztünk be, amit eljuttattunk az egyházi és állami szociális intézményeknek, de sok rászoruló magánszemélynek is. Különösen egyházmegyei és plébániai szinten figyelnünk kellett arra is, hogy ebben a munkában ne idősebb önkénteseink, hanem a fiatalabbak vegyenek részt. Ők azok, akik az idősek számára bevásárolnak, meleg ételt szállítanak a szükségnek megfelelően. A járványügyi helyzet miatt különös kihívással kell szembenéznie a hajléktalanellátásnak. Melegedőkben sem lehetnek egyszerre sokan jelen, de még a belépésre sem várakozhatnak tömött sorban, hanem csak egymástól bizonyos távolságra. Központi tartalékból tudunk valamelyest segíteni szórványban élő magyar híveknek. Ugyanígy juttattunk gyorssegélyt a földrengéstől és járványtól egyaránt sújtott zágrábi katolikusoknak is. Országos segélyszervezeteink együttműködnek más felekezetek hasonló szolgálataival és a Vöröskereszttel is. Intézményeink az állami intézményekhez hasonlóan követik a járványügyi előírásokat és viselik a helyzet nehézségeit.
A közkeletű mondás szerint zuhanó repülőn nincsenek ateisták. A mostani válságidőszakban – már amennyire meg lehet ítélni – erősödik a vallásosság?
Az online forgalomból, a feltett kérdések jellegéből azt látjuk, hogy növekszik az érdeklődés az élet alapvető kérdései iránt, amelyekre a szétszórt hétköznapokban sokszor túl kevéssé figyeltünk. Ez pedig érintheti a valláshoz való viszonyunkat is.
Másrészt ilyenkor mindig előjön az a kérdés: Isten ezt hogyan engedhette meg? Mi a válasz?
Azt szokás erre válaszolni, hogy Isten jó Atya, de nem nagypapa. A teremtett világból azt látjuk, hogy minden élőlénynek meg kell küzdenie az életért. Ezt teszi a szervezetünk is, amikor sok káros hatás ellen biológiailag védekezik. De nekünk tudatosan és egymást segítve is keresnünk kell a problémák megoldását. Isten pedig minden embert örök életre hív, vagyis a megpróbáltatások is ebben az összefüggésben kapnak értelmet.
Mennyiben befolyásolja a járvány a húsvétra, a legnagyobb keresztény ünnepre való készülődést?
Az Apostoli Szentszék több rendelkezést is hozott arról, hogy hogyan kell az idén a liturgiában a nagyhetet és a húsvétot ünnepelni a hívő közösség távollétében. Ehhez adnak ki a helyi püspökök további irányelveket. Most különösen nagy a tömegtájékoztatási eszközök és a közösségi média szerepe. Ez is az idők jelei közé tartozik.
A körülményekre tekintettel kérdéseinket írásban küldtük el a bíborosnak, aki azokra szintén írásban válaszolt.
