Paul A. Samuelsont, aki az első amerikaiként kapta meg 50 éve a közgazdasági Nobel-díjat, azért tartották nagyra a nemzetközi pénzintézetek és a kormányok is, mert a gazdaság jövőjéről nem próféciákat mondott, hanem alternatívákat jelölt meg. Ki-ki eldönthette, hogy melyik úton haladjon. A válságkezelésről azt adta útmutatóul, hogy „ha a világ nem tér észhez, akkor vagy tűzvihar (infláció) vagy jégkorszak (depresszió) fog bekövetkezni. A jegybankok újabb bankóprése ugyan eltüntetheti a jégkorszak esélyét, de jelentősen megnövelheti a tűzviharét. Most nehéz lenne megállapítani, melyik a jobb. Csak remélni lehet, hogy képesek leszünk elkerülni mindkettőt.”
Amikor Matolcsy György, az MNB első embere alelnökeitől körülvéve bejelentette, hogy a koronavírus-járvány várható pénzügyi-gazdasági következményeinek az orvoslására, a talpon maradás megkísérlésére, illetve az újrakezdés elősegítésére a jegybank összesen 3000 milliárd forintnyi hitelprogramot dolgozott ki, akkor kétség sem fért ahhoz, hogy bátran cselekedtek. Sőt bevallva-bevallatlan, de határozottan a Samuelson által felvázolt egyik utat választották, mégpedig a „tűzvihart”.
Viszont feltűnő volt, hogy akárcsak a frissen összeállt Orbán-Palkovics tandem, úgy Matolcsy György is gondosan kerülte az inflációnak még csak a megemlítését is. Így lehetnek kétségeink afelől, hogy a 2020-as esztendőbe az Európai Unió legmagasabb éves pénzromlási ütemével belépő Magyarországnak ezen a helyzetén a növekedésre koncentráló, nagy ívű program érdemben változtatna. Már csak azért sem fog, mert ez a 3000 milliárd forint természetesen nem adókból vagy illetékbefizetésekből származik, sőt az MNB aranytartalékának felértékelődéséből is csak minimális mértékben: hanem abból, hogy beindul a bankóprés.
Az a bankóprés, amely mifelénk ténylegesen az indokoltnál nagyobb mennyiségű papírpénzt teremt, a lényegében ingyenes elektronikus megoldások helyett. Akárhogy is, erőteljesen hígítják majd a forintot, s ezt a pénzt benyomják a bankrendszerbe. Mégpedig meglehetősen olcsó áron, hogy ezt a pénzintézetek hitelezésre fordíthassák. Sőt ezúttal a jegybank az uniós előírásoknak megfelelően vesz majd magyar állampapírokat a másodlagos piacon, gondoskodva a hozamok alacsonyan tartásáról is.
Az MNB ezúttal eltért az unortodox módszerektől, mondhatni, úgy cselekszik, mint a külföldi bankok általában napjainkban. Mégis álljanak itt intelemül napjaink kedvelt pénzügyi befektetőjének, Doug Caseynek a friss sorai: a „vállalkozók (...), akik az újólag teremtett pénzt először kapják meg (...), túlbecsülik a termékeik iránti keresletet, ezért több munkást vesznek fel, és tőkeberuházásokat eszközölnek – a legtöbbször kölcsönpénzből. Ezt nevezik gazdaságélénkítésnek. A pénzhígítás ideiglenesen leszorítja a piaci kamatlábakat, mert a pénzkínálat művi megnövelése által a pénzkereslet maga nem nőtt. Ez arra ösztönzi az embereket, hogy kevesebbet takarítsanak meg, és kölcsönözzenek többet, ahogy tették azt az amerikaiak évekig.”