szegények;romák;válság;

2020-04-09 08:19:00

Élni akarunk!

 „Idealisták és gonosztevők összeálltak, álság levegőköveiből várakat csináltak, teleujjongták a világot, hogy a Kárpátok alatt kiépült Európa.” (Ady, 1905) 

Reménytelen dolog azt képzelni az emberről, hogy humanista? 

A felkelő tavaszi nap, a madárcsicsergés a remény sugarait szállítják az ember szívébe: milyen szép és boldog ország is lehetnénk. Aztán belehallgatok a rádióba: keddről szerdára virradva 11 új halott, 78 új fertőzött. „Kezd összeroppanni a világgazdaság, mit lép Magyarország?” Az internetes újságokban is ez a főhír, a lapok szélén rózsabokorból kinéző neves roma értelmiségiek fotója, tőlük egy-egy idézet, alatta: április 8. Nemzetközi Romanap. Schmidt Mária és néhány „romaügyi” NER-laboráns terméke.

Szakértők elemzik a kormány által „a magyar történelem legnagyobb válságkezelő és gazdaságélénkítő programjaként” beharangozott kormánypárti öt pontot. 

Siralmas.

Mindenkinek oka van aggódni. Azoknak is, akik bízhatnak a segítségben, de leginkább azoknak, akiket meg sem említ a miniszterelnök. A munkájukat elvesztő munkások, köztük a napi bejelentéssel bírók, a napszámosok, a három hónapig 22800 forintot kapó, és utána semmilyen bevételre nem számító munkanélküliek. A minimálbér alig több mint felét kapó, bizonytalan sorsú közmunkások, a gettók és a vírus dupla karanténjába szorult, megtakarítás, de védőfelszerelés, tisztítószer, élelem, sőt sok helyütt folyóvíz nélkül élő nagycsaládosok, az alacsony nyugdíjból élők, a tartósan betegek és a nagyszámú ellátatlan. 

Ez az alsó egyharmada Magyarországnak. Hozzájuk csúszhat a le a második egyharmad…

Az este a miniszterelnök barátja, az iparkamara elnöke, aki több bűnös kormányzati döntés ötletadója, többek között a 16 évre lecsökkentett kötelező iskolai korhatáré, televíziós interjúban ad választ a nemzeti szociáldarwinizmusra: „Annyi ember ment tönkre az elmúlt napokban, és megy most is, hogy ezzel nem tudunk mit kezdeni. (…) egy adott mozgástér van, amin belül a kormány egy politikai értékrend alapján dönti el, hogy kiket támogat”. 

Világos beszéd. Legalább hárommillió embernek a totális létbizonytalansággal, az egzisztenciavesztéssel kell szembenézni. Őértük veri félre a harangot ez év februárjától a Társadalmi Kerekasztalt alkotó lelkes civil társaság: zöld, baloldali aktivisták, keresztényszociális művészek, liberálszocialista társadalomtudósok, roma polgárjogi politikusok, hívők és ateisták, szociális segítők és reformközgazdászok. Ha nincs a vírus, most a nemzeti konzultációnak nevezett uszító propaganda ellen dolgoznának. 

2020-ra a gyöngyöspatai szegregáció miatt megítélt kártérítés ügye tálcán kínálta az apropót, hogy Orbánék politikai támadást indítsanak a bíróságok maradék önállósága és a számtalan módon már amúgy is sújtott romák ellen. Az újabb cigánypogromok veszélyét érzékelve egyesületem, a roma polgárjogi mozgalom utolsó bástyája, a Roma Parlament asztalhoz hívta a civil társadalom társadalmilag érzékeny képviselőit. Az első találkozóra február 20-án került sor, harminc szervezet képviseletében ötven fő vett részt az ülésen. Reménykeltő, felelősségteljes találkozó volt. A Társadalmi Kerekasztal felhívást tett közzé, melyben a béke megőrzésének fontosságáról beszéltünk, annak a reménynek hangot adva, hogy utcai etnikai zavargások kirobbantása nem lehet érdeke senkinek, feltéve, ha nem a szükségállapot bevezetése a cél…

A második „rendes” ülésünket március 12-én tartottuk volna, de a vírus terjedése miatt lemondtuk. Azóta hetente többször tíz-tizenöt lelkes tag dolgozik tovább, az internet segítségével. A március idusával beindítani ígért cigányellenes „nemzeti inszinuáció”, úgy tűnik, lekerült a napirendről. 

A Kerekasztal március 14-én állást foglalt a járványválsággal kapcsolatban, nyílt levelet írtunk a miniszterelnöknek. Ebben a következőket kértük: kilakoltatási moratóriumot, a közüzemi és egészségügyi szolgáltatások biztosítását mindenki számára, az alapélelmiszerek-gyógyszerek-tisztítószerek segélytámogatását az arra rászorulóknak. Egyszeri meleg ételt az iskolásoknak, a szociális ellátások (nyugdíj, rokkantsági ellátás, tartós munkanélküliek segélye, gondozási díj, családi pótlék, gyes) hosszú ideje esedékes haladéktalan rendezését, az idősek gondjaira való odafigyelést, valamint a gettótelepülések speciális gondjainak kezelésére szakosodott válságkezelő csoportot. Követeltük a kormánytól, hogy a vészhelyzetet ne használják föl olyan intézkedések meghozatalára, amelyek indokolatlanul korlátozzák a személyiségi és közösségi jogokat. 

Ugyanezen a napon a kormány 18,5 milliárd forintot csoportosított át, amelyből 2,77 milliárdot folyósított az egyházi épített örökség védelmére; az Operaház felújítására, és az Eiffel Műhelyházra további plusz 4,56 milliárdot; az egészségügyre mindössze 2 milliárdot.

Pár nappal később a durva áremelkedések miatt módosítottunk a szövegen: kértük az alapélelmiszerek, gyógyszerek áfáját elengedni, s ha szükséges, hatósági árat bevezetni.

A vírus elleni védekezésről szóló törvény egyértelművé tette, hogy a kormányfő számára a korlátlan hatalom megszerzése a cél. A Párbeszéd által sürgetett „válságkezelő (a mi szövegeinkben: vészhelyzeti) alapjövedelemmel” kapcsolatban újfent előadta, hogy munka nélkül nincs jövedelem! Majd hozzátette: „...és ha kiszámoljuk, hogy ez hová kerül, hogy kerül szét az országban, akkor biztos, hogy jó javaslat ez?..."

Mindeközben vidékről folyamatosan jönnek a hírek: elfogyott az élelmiszer, nincs tisztítószer, nincs maszk, betegek a gyerekek, nincs pénz orvosságra, az orvos, a mentő csak a legsúlyosabb betegekhez megy ki… Félelem, pánik uralkodik. 

Ahogy már több krízishelyzetben, a civil társadalom azonban megmozdult, segélycsomagokat szállítanak a válságövezetekbe, a hiányzó államot pótló módon szervezik az oktatást, egészségügyi dolgozók számára biztosítanak maszkot, olykor lélegeztetőgépet.  

Humanitárius katasztrófa és társadalmi robbanás fenyegeti Magyarországot! Segélykiáltással fordultunk az Európai Unió vezetőihez: „A magyar társadalom egyharmada nem rendelkezett semmilyen tartalékkal a COVID-19 járvány kitörésekor, és az eltelt három hét alatt újabb százezrek kerültek teljesen kilátástalan helyzetbe. Ezen érintett lakosság többsége olyan településeken lakik, ahol gyakorlatilag nem elérhetőek a védőeszközök, gyógyszerre és sok helyen már élelemre sem futja. Különösen nagy a baj a többségükben romák által lakott településeken, nyomornegyedekben, mert ott „békeidőben” is mély nyomor és kirekesztettség uralkodik. A kijárási korlátozásból adódó tehetetlenség, az éhezés, a családtagok elvesztése külön-külön is elviselhetetlen szenvedés, de együtt társadalmi robbanással is fenyeget! És nemcsak Magyarországon, hanem Európa valamennyi országában, ahol jelentős számú elnyomott és kirekesztett etnoszociális közösség él, s ahol erősödik a szélsőjobboldali bűnbakképzés és vele együtt a paramilitáris szervezetek harckészültsége! 

Orbán Viktor mint Magyarország teljhatalmú ura a „munkaalapú társadalom” híve, munkavégzéshez köti, és a forráshiányos önkormányzatokra testálja a szociális segítségnyújtást, miközben olyan tervet készít elő, amely minden önkormányzattól további forrásokat vonna el. A Magyarországi Roma Parlament és a Társadalmi Kerekasztal válságkezelő programjára, a magyar hatóságokhoz megfogalmazott kéréseinkre nem kapunk érdemi választ, a helyzet egyre csak romlik.”

Kérésünk, „hogy az Európai Unió és az Európa Tanács intézményein keresztül induljon el egy rendkívüli segélyakció, amelynek keretében azonnal élelmiszert, gyógyszert, védőeszközöket tudnak eljuttatni a legrosszabb helyzetben lévő magyar, valamint az Unió területén található nehézsorsú településekre. Szükség esetén a funkcionálisan még működő önkormányzatok segítségével meg tudjuk adni azoknak a magyar településeknek a listáját, ahol azonnali segítségre van szükség. Hangsúlyozzuk, hogy csak a közvetlen segítség ad reális esélyt, mert az állami szerveken keresztül ez idő szerint nem várható érdemi segítségnyújtás.”

Segélykiáltásunkra felelős választ remélünk. Hinni akarunk abban, hogy Európa humanista.

Horváth Aladár roma polgárjogi vezető