A hajléktalan otthon marad

Publikálás dátuma
2020.04.17. 11:30
Varsói hajléktalan
Fotó: Artur Widak / AFP/NurPhoto
Hogyan teljesítheti a hajléktalan a „maradj otthon!” utasítást? Ezt kérdezi minapi riportjában Mariusz Szczygiel, a mai lengyel irodalmi riport egyik legismertebb szerzője. Szociális gondozókkal járva Varsót beszélt az utcán élőkkel, szomszédjaikkal, barátokkal, s azokkal, akik most végre megszabadulnának tőlük. Az írást a Gazeta Wyborcza Nagy formátum (Duzy format) című riportmelléklete közölte. A szerző érzékelteti, hogyan alakítja a járvány az utcára szorultak életét, a környezetükben élők hozzájuk való viszonyát. Szczygiel szerzői mottója: keveset tudunk egymásról – hogy valamennyivel többet tudjunk, a lehető legtöbb ember értse meg a másikat, erre szolgál a riport. A riport a lengyel kultúra egyik fő „exportcikke” a film és a több Nobel-díjassal dicsekedő szépirodalom mellett. Van saját riportdíja is a lengyel könyvpiacnak, amelyet Ryszard Kapuszczynskiről (1932–2007) neveztek el. Az irodalmi riport XX. századi megújítójának emlékére minden évben az eddig május végén rendezett varsói könyvvásáron adják át a Varsó önkormányzata által alapított díjat (s a hozzá járó 100 ezer zlotyt). Az idén 135 tavaly megjelent riportkötetet nyújtottak be, az előzsűri tízes listáján hat külföldi és négy lengyel szerző szerepel. Négy kötetet a Czarne Könyvkiadó jelentetett meg, amelynek alapítója Monika Sznajderman kulturális antropológus. A kiadó egy Beszkidekben lévő hajdan ruszin faluban, Wolowiecben van bejegyezve. A kiadó férjével, a Magyarországon is jól ismert Andrzej Stasiuk íróval lakik ott. Sznejderman a Népszavának azt mondja: a kiadót azzal a szándékkal alapították, hogy főleg tényirodalmat vigyen a piacra. Sznajderman maga is szerző. Tavaly jött ki Pusty las (Üres erdő) címmel riportkötete a faluról, ahol él, a település régi és mai lakóiról. Most jelentette meg újra elektronikus formában egy húsz éve írt, de mostanra rendkívül aktuálissá lett könyvét, amelyben a járványok (pestis, kolera) kultúrtörténetét írta meg – a könyv a mai koronavírusos helyzethez illő bevezetőt kapott. Kiadójának munkatársai sokszor biztatják a szerzőket egy-egy téma feldolgozására, amikor érzik igény az adott társadalmi jelenség leírására. Vagy például hiány van a piacon egy adott ország „feldolgozásából” – így kezdeményezték, hogy íródjon riportkötet Albániáról. Lengyelországban keresik a közeli és távoli tájakról szóló riportokat – mondja. Sznajderman kiadójának szerzője Krzysztof Varga, aki náluk megjelent riport-esszé trilógiájában, lengyel-magyar íróként sajátos ironikus szeretettel mutatja be a lengyeleknek Magyarországot. A kiadó úgy látja: a lengyelek a világra nyitottabbak a magyaroknál, kifejezetten igénylik azokat a műveket, amelyeket egybevethetnek a maguk utazási tapasztalataival, vagy amelyekből felkészülnek a világjárásra. A lengyel irodalmi riportot Kapuszczynski világhírűvé tette. Őt olyan nemzetközileg is elismert (magyarra is lefordított) szerzők követték, mint Hanna Krall, Tereza Toranska, vagy Mariusz Szczygiel. Korábban a jelentősebb hetilapokban, újságokban műhelyek alakultak ki. Ma a kiadó szerint alig van hely, és pénz sincs erre a drága műfajra. Sokan eleve könyvnek szánva írnak riportot, ilyenkor hiányzik a szerkesztőségi műhelymunka. Hogy ez irodalom vagy újságírás? Monika Sznajderman szerint mindezt a minőség határozza meg. Mariusz Sczygiel riportjait Németországban regényként jelentették meg, de szerinte sok szerző nem törekszik arra, hogy irodalmat alkosson, viszont érdemes újságírást kínál. A lengyel tényirodalomban sajátos szerepet visznek a történelmi riportok – közöttük több a lengyel XX. század feldolgozatlan fájdalmait viszi közel az olvasóhoz, egyebek között a vészkorszak, vagy a sztálinizmus éveit. Sznajderman szerint azért is keresik ezeket a könyveket a lengyelek, mert valahogy hiányzanak náluk azok a történészek, akik képesek a tömegekhez írva levetni a tudományoskodó nyelvezetet. – Nem tanítják meg őket írni! – sajnálkozik. Születnek-e hasonló művek a jobboldali sajtóban is? – Ilyet én nem ismerek – válaszolja Monika Sznajderman. A kormánypárti lengyel sajtóban nem születnek riportok. A riport természeténél fogva nem szolgálhatja a hatalmat. Ahogy az irodalom sem!

Szerelmes dalok, vírusmentesen – A Budapest Bár is „házhoz szállít”

Publikálás dátuma
2020.04.17. 10:30

Fotó: Erdélyi Gábor
Bár a Budapest Bár lemezbemutató koncertje elmaradt, a közönség nem maradt kárpótlás nélkül.
Nemcsak nem felejtődtek el a békebeli kávéházi cigányzenék, hanem a reneszánszukat élik, köszönhetően Farkas Róbertnek és 2007-ben alapított zenekarának. A Budapest Bár eredetileg csak egy lemez erejéig állt össze, ám a közönség olyan jól fogadta az egykori slágerek manírmentes, új energiával átitatott előadását, hogy nem volt megállás. A Budapest Bár tizenhárom év alatt most eljutott a nyolcadik, a Ha megtehetnéd című sorlemezig, ám a március 15-ére meghirdetett lemezbemutató koncertet – ahogy azon a héten már több fellépést is – kénytelen volt lemondani. A nemzeti ünnep alkalmából Farkas Róbert a Magyar Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozata kitüntetésben részesült, ám a díjátadót is későbbre halasztották.
Mivel a Budapest Bárt tizenkét énekes és öt muzsikus alkotja, nem lesz online közvetített koncertjük, se fellépésük a balkonon. – Jó időben persze nyitott ablaknál gyakorlok, ilyenkor a közvetlen szomszédoknak is muzsikálok, ám a közönség előtti élő koncert erejében hiszek – meséli Farkas Róbert. – A zenekar tagjaival nem járunk össze, telefonon tartjuk a kapcsolatot, mindenki a családjával van, és ez igaz a Kollár-Klemencz Lászlóval és Dargay Marcell-lel alkotta triónkra, a Zabolátlan lovaimra is. Zenélek, zenét hallgatok – barokk muzsikát, Bachot –, és sokat olvasok. Előszeretettel forgatom az életrajzi könyveket, továbbá Bukowski, Spiró, Dragomán, Grecsó műveit – írja le a napjait. – Csak ha nagyon szükséges, akkor megyek ki az utcára: talán, ha minél komolyabban vesszük a kijárási korlátozásokat, annál gyorsabban túl leszünk ezen a járványon.
Farkas Róbert optimista, reméli, hogy már júniusban vagy júliusban újraindul az élet Magyarországon. – A helyzetre való tekintettel kaptunk későbbi időpontokat is a lemezbemutatóra, de hogy a közönséget kárpótoljuk az elmaradt élményért, az albumot feltettük teljes egészében a YouTube-ra. – Teszi hozzá Farkas Róbert. – A lemezt természetesen digitális formátumban is meg lehet venni, sőt, ha valaki „rendes” CD-t szeretne, azt is kiszállíttatjuk garantáltan vírusmentesen, fertőtlenítve.
A Ha megtehetnéd tematikája a vágy és a szerelem, de nemcsak régi slágerek feldolgozásai találhatók rajta, hanem új szerzemények is. A címadó dalt Lovasi András írta-énekli, a dalszerzők között ott van Szűcs Krisztián, Keleti András és Frenk – de találunk rajta két olyan költői Kaláka-feldolgozást is –szövegírók: Kosztolányi Dezső és Jeszenyin, Weöres Sándor fordításában –, amitől mindenképp játékos kedvünk kerekedik.  Infó Budapest Bár: Ha megtehetnéd (2020) Kiadó: Bár Produkció

Névjegy

Farkas Róbert (1976) ötéves kora óta muzsikál. A Zeneakadémián végzett hegedűművészként, de játszik brácsán, zongorán, gitáron, harmonikán is. Karrierjét a 100 tagú Cigányzenekarban kezdte tizennégy évesen, tizennyolc évesen a zenekar legfiatalabb prímása lett. Muzsikált a világzenét játszó Besh o droM-ban, az alternatív Kistehén Tánczenekarban, az autentikus cigányzenét játszó Romano Dromban, a Pannonia Klezmer Bandnek is sokáig a vendégművésze volt. 2007-ben alapította meg a Budapest Bárt.

Meghalt Brian Dennehy

Publikálás dátuma
2020.04.16. 21:19
Brian Dennehy 1938-2020
Fotó: Photo12/AFP
Nyolcvanegy évesen elhunyt Brian Dennehy amerikai színész, aki több ismert filmben, köztük a Rambóban játszott emlékezetes karakterszerepeket, főleg a nyolcvanas és a kilencvenes években.
Szerdán este halt meg a connecticuti New Havenben - közölték hozzátartozói és ügynökei.   A Golden Globe és kétszeres Tony-díjas művész filmes karrierje 1977-ben kezdődött, először különböző tévésorozatokban szerepelt, mint például a Kojak, de felbukkant a Dallasban is. Első filmje a szintén 1977-es Nappalok és éjszakák volt. Egy évvel később az Óvakodj a törpétől című kalandfilmben szerepelt, de akkori szerepei nagyját még sorozatok és tévéfilmek alkották. Az áttörést a Rambo - Első vér című akciófilm hozta el 1982-ben, ahol a helyi kisvárosi seriffet, Will Teasle-t alakította, aki konfliktusba kerül a Sylvester Stallone alakította Rambóval.
Rambo - Első vér (1982)
Fotó: Photo12/ AFP
Karrierje ezután indult be, egymás után jöttek a különböző emlékezetes karakterszerepek olyan sokféle műfajú filmekben, mint a Gorkij park című thriller (1983), a Selyemgubó című sci-fi (1985), a Silverado című western (1985), a Trükkös halál című kalandfilm (1986) vagy a Törvényszéki héják című krimi (1986), de szerepelt korábbi filmjei folytatásaiban is, mint a Selyemgubó 2 (1988) és a Trükkös halál 2 (1991). Eközben továbbra is látható volt televíziós sorozatokban és tévéfilmekben is. A kilencvenes években olyan ismert filmjei voltak, mint az Ártatlanságra ítélve (1990), a Tommy Boy (1995), a Henrietta csillaga (1995) vagy a Rómeó + Júlia (1996). A 2000-es évektől tévéfilmek és sorozatok alkalmi szerepei jelentették karrierje állomásait, de animációs filmekben is szinkronizált.
Szerző
Témák
gyász
Frissítve: 2020.04.16. 22:30