Lengyelország;irodalom;riport;

2020-04-17 11:30:00

A hajléktalan otthon marad

Hogyan teljesítheti a hajléktalan a „maradj otthon!” utasítást? Ezt kérdezi minapi riportjában Mariusz Szczygiel, a mai lengyel irodalmi riport egyik legismertebb szerzője. Szociális gondozókkal járva Varsót beszélt az utcán élőkkel, szomszédjaikkal, barátokkal, s azokkal, akik most végre megszabadulnának tőlük. Az írást a Gazeta Wyborcza Nagy formátum (Duzy format) című riportmelléklete közölte. A szerző érzékelteti, hogyan alakítja a járvány az utcára szorultak életét, a környezetükben élők hozzájuk való viszonyát. Szczygiel szerzői mottója: keveset tudunk egymásról – hogy valamennyivel többet tudjunk, a lehető legtöbb ember értse meg a másikat, erre szolgál a riport.

A riport a lengyel kultúra egyik fő „exportcikke” a film és a több Nobel-díjassal dicsekedő szépirodalom mellett. Van saját riportdíja is a lengyel könyvpiacnak, amelyet Ryszard Kapuszczynskiről (1932–2007) neveztek el. Az irodalmi riport XX. századi megújítójának emlékére minden évben az eddig május végén rendezett varsói könyvvásáron adják át a Varsó önkormányzata által alapított díjat (s a hozzá járó 100 ezer zlotyt). Az idén 135 tavaly megjelent riportkötetet nyújtottak be, az előzsűri tízes listáján hat külföldi és négy lengyel szerző szerepel.

Négy kötetet a Czarne Könyvkiadó jelentetett meg, amelynek alapítója Monika Sznajderman kulturális antropológus. A kiadó egy Beszkidekben lévő hajdan ruszin faluban, Wolowiecben van bejegyezve. A kiadó férjével, a Magyarországon is jól ismert Andrzej Stasiuk íróval lakik ott. Sznejderman a Népszavának azt mondja: a kiadót azzal a szándékkal alapították, hogy főleg tényirodalmat vigyen a piacra. Sznajderman maga is szerző. Tavaly jött ki Pusty las (Üres erdő) címmel riportkötete a faluról, ahol él, a település régi és mai lakóiról. Most jelentette meg újra elektronikus formában egy húsz éve írt, de mostanra rendkívül aktuálissá lett könyvét, amelyben a járványok (pestis, kolera) kultúrtörténetét írta meg – a könyv a mai koronavírusos helyzethez illő bevezetőt kapott.

Kiadójának munkatársai sokszor biztatják a szerzőket egy-egy téma feldolgozására, amikor érzik igény az adott társadalmi jelenség leírására. Vagy például hiány van a piacon egy adott ország „feldolgozásából” – így kezdeményezték, hogy íródjon riportkötet Albániáról. Lengyelországban keresik a közeli és távoli tájakról szóló riportokat – mondja. Sznajderman kiadójának szerzője Krzysztof Varga, aki náluk megjelent riport-esszé trilógiájában, lengyel-magyar íróként sajátos ironikus szeretettel mutatja be a lengyeleknek Magyarországot. A kiadó úgy látja: a lengyelek a világra nyitottabbak a magyaroknál, kifejezetten igénylik azokat a műveket, amelyeket egybevethetnek a maguk utazási tapasztalataival, vagy amelyekből felkészülnek a világjárásra.

A lengyel irodalmi riportot Kapuszczynski világhírűvé tette. Őt olyan nemzetközileg is elismert (magyarra is lefordított) szerzők követték, mint Hanna Krall, Tereza Toranska, vagy Mariusz Szczygiel. Korábban a jelentősebb hetilapokban, újságokban műhelyek alakultak ki. Ma a kiadó szerint alig van hely, és pénz sincs erre a drága műfajra. Sokan eleve könyvnek szánva írnak riportot, ilyenkor hiányzik a szerkesztőségi műhelymunka.

Hogy ez irodalom vagy újságírás? Monika Sznajderman szerint mindezt a minőség határozza meg. Mariusz Sczygiel riportjait Németországban regényként jelentették meg, de szerinte sok szerző nem törekszik arra, hogy irodalmat alkosson, viszont érdemes újságírást kínál.

A lengyel tényirodalomban sajátos szerepet visznek a történelmi riportok – közöttük több a lengyel XX. század feldolgozatlan fájdalmait viszi közel az olvasóhoz, egyebek között a vészkorszak, vagy a sztálinizmus éveit. Sznajderman szerint azért is keresik ezeket a könyveket a lengyelek, mert valahogy hiányzanak náluk azok a történészek, akik képesek a tömegekhez írva levetni a tudományoskodó nyelvezetet. – Nem tanítják meg őket írni! – sajnálkozik.

Születnek-e hasonló művek a jobboldali sajtóban is? – Ilyet én nem ismerek – válaszolja Monika Sznajderman. A kormánypárti lengyel sajtóban nem születnek riportok. A riport természeténél fogva nem szolgálhatja a hatalmat. Ahogy az irodalom sem!