Keserű ripacsok

A Központi Galeri (a kormány és centrális erőkörei) titkos közvélemény-kutatásai alighanem a lakosság széles körének elégedetlenségét mutatják ki a koronavírus-veszély kezelését illetően, úgyhogy valamit tenni kell. Természetesen semmi politikai hasznát nem látják az érdemi szakszerű cselekvésnek, és ahogy tizenöt éve mindent, ezt is a kommunikációra bízzák. Ebben jók. Helyesebben eredményesek.

Mert nincs másról szó, mindössze a lakosság jelentős hányadát alkotó, racionális gondolkodásra nem hajlamos szavazói kör meggyőzésében való jeleskedésről. Mivel ez a lap kormánypárti szimpatizánsok számára tiltott gyümölcs - fegyelmezettek, nem is olvassák –, megengedhetünk magunk között egy szelíd minősítést. Azt is tudjuk, hogy az igazsággal való szembesülés a legfájdalmasabb. A kulturális lumpenek (vö. kormánypárti szavazók, ugocsai polgárok) az igazságra elemi erejű felháborodással reagálnak, ami időnként gyűlöletbe látszik fulladni. Természetesen szó sincs gyűlölködésről, hiszen ők vérbeli keresztények, mélyen szeretethívők. Szóval ők most ne figyeljenek, hozzájuk az Operatív Törzs szól. Hozzánk - józanul gondolkodókhoz - meg egy büdös szót sem.

Bár az Észak-Olaszország katonai megszállására harminc évig (szerencsére hiába) készülő Magyar Néphadsereg (nem önkéntes) tartalékos hadnagya voltam néhány évtizedig, úgyhogy hosszan tudnék az egyen-csizmák ostobaságáról vicceseket mesélni, most kihagyom az Operatív Törzs cikizését, és csak a Törzs két orvos prominensének szerepléséről írnék. Szereplést írtam, nem véletlenül. Szerepek vannak rájuk osztva. Egy rossz darabban, pocsék szerepek. A szomorú az, hogy nem adták vissza. Pedig a hatalommal hagyományosan elnéző Orvosi Kamara kizárás előtti utolsó figyelmeztetésnek is elmenő dörgedelmei elgondolkoztathatnák őket. Nem jó színészek, a jó színész ugyanis gondolkodik, ezért hiteles. Ők nem gondolkodnak, rossz színészek. Keserű ripacsok.

Ők magyarázzák az érdemi és orvos szakmailag elmaradt vagy elhibázott lépéseket. Van ilyen, bőven, jószerivel alig van más. Terjedelmi okokból csak az egész ügyet hiteltelenné tevő, az Operatív Törzs létének értelmét megkérdőjelező három ügyet emelném ki. Elsőnek a turul-szakos onkológus minisztertől a 36 ezer „magyar ember” halálos ítéletének aláírását, vagy mondjuk finomabban, katolikusabban: utolsó kenetének feladását. Ezzel kiborult az országos bili. Várható, hogy a turulos ember koronával ékesített lovagkeresztet kap.

A legrosszabb dolog, ami egy operett előadáson előfordulhat, az, hogy a primadonna nem tud énekelni. Ezt hívják szereposztási tévedésnek. Szegény tisztifőorvos asszony is szereposztási tévedés áldozata. Bár alig hiszem, hogy a ráosztott szerepet bárki jobban adta volna. (Talán a labdarúgó igazságügyi miniszter, de senki más.) A szerep két csúcsmonológja a két, egymásnak ellentmondó maszk-monológ volt. Az elsőben a maszkviselést fölöslegesnek, de megengedhető hobbinak minősítette, később – vonakodva, és mindenféle ködös maszk-kvalifikációra hivatkozva – javasolta. Tudjuk, az volt a helyzet, hogy az operatív törzs és az ország (pardon, a nemzet) feje lélegeztetőgépben utazott, maszkra nem gondolt.

Most ugyanez van a tesztekkel. Nincs elég reagens, nincs, aki a mintát levegye, és nincsenek laboratóriumok, amelyek jártasak a metodikában. Ez így szokott lenni, egy-két héten belül az egészségügy megtanulja a dolgát. Persze, csak akkor lesz értelme, ha addigra nem hülyítik meg az országot és az egészségügyi dolgozókat. Mert most éppen a lelkiismeretlen hülyítés folyik teszt ügyben. Egyértelmű nemzetközi tapasztalat, hogy a járvány e stádiumában - a karantén oldásakor – a koronavírus RNS-ének kimutatásán alapuló vizsgálat tömeges végzése elengedhetetlen. Azonban a törzsfőnök, mint már említettük, hétezer lélegeztetőgépről fantáziál, talán mert van benne gumiballon, mint a régi focilabdában – úgyhogy pojácái a világ minden gyorstesztjének megbízhatóságát kétségbe vonják. És van erre is vevő, naná, hogy ugyanazok, akikről már az elején is szó volt: Ugocsa. Nem koronáz, nem tesztel!