Alagút

Mintha egy nagy, sötét alagút felé masíroznánk. S mintha önként tennénk. Nem tudjuk, mi vár ránk odabent, de a fejünkben ott csilingel a vészharang. Csak úgy teszünk, mintha nem hallanánk. Minden félelemnek eljön a maga ideje. Most a vírus miatt rettegünk, de a járvány után valami még rosszabbra ébredhetünk. A klímaválságon és a totális megfigyelésen túli saját, külön bejáratú sötétségünkre.

A felhatalmazási törvény, a különleges gazdasági övezet, a nemváltás tiltása, a sajtóra húzott szájkosár, a népnemzetivé gyúrt tananyag, az eltiport civilek, a kiforgatott önkormányzatok, az egymás ellen fordított települések. Felesleges sorolni, tudjuk. Kicsit unjuk is. Nem lesz ismeretlen, van előkép bőven. De érezzük, ez új sötétség lesz, amelyet újbeszélül mesélnek majd el. Hermetikusan zárt ajtók mögött, ahol a kiskapuk annyira összezsugorodnak, hogy már nem lesz átjárás. Kijelölt út, meghatározott mozdulat, és talán mást gondolni is félünk majd.

Hogy messze van még? Talán. Hogy most nagyobb veszély van? Talán. Hogy felesleges minden ágálás, mert övék az ország és a hatalom? Talán már nincs is más út, csak ami az alagút felé visz. Lehet. Talán régóta nincs választásunk. Nem ússzuk meg: végig kell menni az úton. Nekünk és a gyerekeinknek is. Hogy azután egy teljesen új világban lépjenek ki belőle – a túlélők.

Hogy utólag keresgéljék, mikor kezdődött: a járvány előtt, közben vagy utána. Mi volt a sorsfordító pont? Hol volt a nem, amit senki nem mondott ki? A hosszú sötétség alatt legfeljebb régi emlékszálakba kapaszkodhatunk. Egy tovatűnt krakkói kocsma képébe, ahol üres volt a bárpult, ahol kétféle étel közül lehetett választani, nyikorgott szék, és kopott volt a felszolgálólány mosolya. Nem volt szállás, és a vonatjegy három nappal későbbre szólt. Nem volt mit kérni, nem volt mit tenni, elveszettnek tűnt az idő.

Vodkát azért hozhatok – szólt a hang a kopott mosoly mögül. S mire kiürült az üveg, a nagy asztaltársaságból valakinél szállás is akadt. Mert a kiúttalan helyzet is megváltozhat egycsapásra. Legalább ebben muszáj hinni.