Az arab Sín-Rá-Ajn betűket helyesen összeolvasva, megkapjuk a SaRaA előírt, törvényt hozott igét. Ebből a szóból képződik a saría és az utca, a sária szó is, mivel ez utóbbi is meghatározza a haladási irányt. Bár a két szónak sem a hangalakja, sem az írásképe nem azonos, mégis van aki összekeveri őket. Khartúmban a taxisofőrünk miután egy órás keresgélés után megtalálta a szállásunkat, plusz borravalót követelve arra hivatkozott, hogy az angol társam saríát mondott a sária helyett, és ő ezért nem találta meg a szállodát. Mi, a Dár ul-Európai Unióból érkezők – egy angol, egy cseh, és én – mellőzve az iszlám igazságszolgáltatás hagyományait, az EU kereti között gyorsan meghoztuk a „fatvánkat” és közöltük: a megalkudott összegnél nem kap többet. Mindez 2010-ben történt.
Bár a vallások sok mindenben különböznek egymástól, abban azért közösek, hogy mindegyik előírja, meghatározza, és tanácsolja a híveinek, hogy hol, mikor, mit és hogyan tehetnek, vagy nem tehetnek meg. Ezzel kapcsolatban Isten feketén-fehéren fogalmaz a Koránban, vagy megenged valamit (halál), vagy megtiltja (harám). A Korán sorait értelmezve és összevetve a próféta cselekedeteivel, mondásaival, a korral és az idővel, megszületett az iszlám jog, a fikh. A felmerülő, aktuális kihívásokra adott válaszként a muftik, vallásjogi döntéseket, fatvákat hoznak. Annak ellenére, hogy ezek a fatvák ellentmondhatnak egymásnak, idővel a mindennapi iszlám részévé válnak. A saríába nem csak az tartozik bele, hogy egy muszlim mit ehet és mit nem, kivel házasodhat és kivel nem, de az imádkozás, a böjtölés és a zarándoklat követelményei is. Emellett olyan kérdéseket is tárgyal mint az öröklés, vagy a válás, amelyek valóban jogi esetek. Tehát a saría Isten tértől és időtől független, örök, megváltoztathatatlan útmutatása, amit a vallásban és a vallásjogban jártas szakértők mindig aktualizálnak.
Mindezek ellenére a saría és a mi jogrendszerünk között van némi különbség. A saría Isten útmutatása, míg ezt a jogrendszert emberek alkották. A saría az evilági életről szól, míg a világi jogoknak megvan a maguk - munkajog, magánjog – speciális területük. A saría betartásával a Végítélet Napján majd Isten döntése által az ember bekerülhet a Paradicsomba, az emberi törvények elfogadása után csak földi „jutalom”, vagy semmi sem jár. A saría követésével az embere napról-napra tovább fejlődik, közelebb kerül Istenhez, az emberi törvények betartásával csak az embernek felel meg. A saría Isten örök igazsága, míg az emberi jogok vagy egy kisebbség, vagy egy többség véleményét tükrözik, ami lehet jó is vagy rossz is. A saría szemszögéből nézve az állam legfontosabb feladata, a hitélet feltételeinek biztosítása.
Az iszlámnak öt pillére van. A hitvallás – a muszlim vallja, hogy nincsen más Isten csak az Isten – mellett a napi ötszöri ima, az alamizsna – arab eredetű szó (al-minha) – adása, zarándoklat Mekkába, és a Ramadán havi böjt. A Ramadán az iszlám időszámítás 9. hónapja, de mivel az iszlám holdéveket és holdhónapokat számol, ezért a „szeptember” mindig tolódik, télből a tavaszba. A Ramadán az iszlám legszentebb hónapja, mert ekkor nyilatkozta ki Isten Mohamednek a Korán első öt sorát. A muszlimok ezt az isteni revelációt ünneplik Ramadánkor, és aki megteheti – azaz felnőtt és egészséges – napkeltétől napnyugtáig nem iszik, nem eszik, nem él nemi életet, és nem dohányzik. De nem csak a gyerekeknek, betegeknek, kismamáknak, terhes nőknek nem kell böjtölniük, hanem az utazóknak sem, mivel az utazás fizikai értelemben fárasztó. Pontosabban fárasztó volt régen, de ma már nem az, ezért a bölcsek megegyeztek, napjainkban 50 km megtétele után beszélünk utazásról. Ezért még Ramadán ideje alatt is a távolsági buszokon – ezt a cikk írója a szunnita Törökországban és a síita Iránban is átélte – étellel és itallal kedveskednek az utasoknak, enyhítendő a távolság fáradalmait. Természetesen egy-egy utazás nem töri meg a böjtöt, lehetőség van az elmulasztott napok későbbi bepótlására, szintén a saría alapján. Viszont még ma sincs konszenzus abban, hogy ha valaki főzés közben megkóstolja az ételt, és – urambocsá' – lenyeli, akkor megtöri-e a böjtöt, vagy nem.
Erre az egy hónapra megváltozik az élet az iszlám világában. A böjti napokra a tévécsatornák különleges, csak ilyenkor sugárzott filmsorozatokkal készülnek, és a mobilszolgáltatók is speciális csomagokkal kedveskednek az ügyfeleiknek. Az étkezés kezdetét, a naplementét, ami egyben a napnyugati ima ideje is, az emberek vagy az imahelyeken, vagy a lakásokban – szűk és tág családi, baráti körben – vagy éttermekben várják. Ilyenkor a legtöbb étterem előtt az utcákon, tereken, hosszú sorok kígyóznak. Egyszer megkérdezték Mohamedet, hogy napnyugtakor mit csináljon először a muszlim: imádkozzon, és azután egyen, vagy előbb egyen, és csak utána imádkozzon? A próféta azt mondta, egyetek, igyatok egy keveset, majd imádkozzatok, és csak ezután folytassátok az evést. Mert ha üres gyomorral mentek a mecsetbe, akkor az ima során folyamatosan az ételre gondoltok, és nem Istenre. Ha viszont az iftárral kezditek, elképzelhető, hogy az imádkozás meghajlásakor vagy leborulásakor az étel nem marad a gyomrotokban.
Tunéziában datolyával és vízzel kínáltak a mecsetben, majd jött az ima, Isztambulban pedig könnyű ételekkel – üdítőkkel, vízzel, joghurttal, lekvárral, mézzel, kenyérrel, sajttal, olívabogyóval – megrakott asztal fogadott egy mecsetben.
A koronavírus a muszlimok mindennapjait is megváltoztatja, és a saríára hivatkozva az állam most korlátozza a hitéletet. Sok mufti idézi Mohamed mondását (hadísz), mely szerint a gyakorlati vallásos élet fele nem más, mint a tisztaság. A vírus miatti kötelező szabályok betartását kérte a híveitől Irak síita vezetője, Ali al-Szisztáni, és Törökország is hasonlóan nyilatkozott. Az Egyesült Arab Emirátusokban fatva támasztja alá, hogy milyen fontos a személyes felelősség és a közösség kerülése a fertőzés megállítása érdekében. Kuvaitban amikor a müezzin imára hív, a megszokott „Gyertek imádkozni!” felszólítás helyett most azt kéri, hogy „Imádkozzatok az otthonaitokban!” Ugyanis Mohamed korában, amikor erős szél, vagy eső volt, a müezzin az otthoni imádkozást ajánlotta. Iránban betiltották a pénteki, közösségi istentiszteleteket, üresek a mecsetek, és Szaúd-Arábia sem fogad zarándokokat. Zárva a mekkai Nagymecset és a medinai „próféta mecsetje” is, az imákat ugyan megtartják majd, de hívők nélkül.
Szinte biztos, hogy a koronavírus a Ramadán megszokott gyakorlatát is felborítja, és a folyamatnak már vannak előjelei. Ilyenkor nagyon sokan utaztak volna Mekkába, de ezek az utazások most törlődnek. Ez nem csak a zarándokokat, az utazást szervező irodákat érinti, hanem a mobilcégeket is, mert Mekkából, Medinából milliók külde(né)nek élő hang- és képüzenetet az otthoniaknak. Egyiptomban is bezártak a mecsetek és a templomok is, hiszen ott nagy számú keresztény közösség él. A fertőzést elkerülendő, a már említett közös éttermi étkezések is elmaradnak az éttermekben, szállodákban. Ez a koldusokat is érinti, mivel sok étterem önkéntes alamizsnaként ilyenkor ingyen gondoskodik néhány koldusról. A napnyugta közeledtével az emberek egyre fáradtabbak, sokan ingerültek, megsokasodnak a koccanásos balesetek, és napnyugtára mindenki igyekszik egy nyugodt helyre menni. Ezért az ingázók fáradalmait enyhítendő, Abu-Dzabiban az emírség biztosított ingyen iftárt az ingázóknak. Általánosan elfogadott az iszlám világában, hogy aki nem tud böjtölni, vagy anyagilag megteheti, pénz- vagy ételadományt ad valamelyik mecsetnek. Ezekből szintén a koldusokat látják el. De hogyan fogják most szétosztani az adományokat, ha a mecsetek zárva? Az ünnepnapok során sok muszlim több napot tölt egy mecsetben, ahol böjtöl, imádkozik és a Koránt olvassa. Ez is elmarad(hat) most, akárcsak a közös Korán-olvasás, a délutáni és a napnyugati ima között, vagy a hajnalig tartó önkéntes, tarávih imák imádkozása. És mi lesz a hónap 27. estéjének megünneplésével? A hagyomány szerint ezen az éjszakán nyilatkozta ki Isten a bölcsességét először Mohamednek Gábriel arkangyal közvetítésével.
Az idei Ramadán már pénteken elkezdődött (április 23-án vagy 24-én). Egy hónap múlva, a böjt megtörésének ünnepén a muszlimok megünneplik, hogy véget ért a böjt és ismét bizonyították önmaguknak és Istennek, hogy erős a hitük. A munkaszüneti napokon az emberek meglátogatják és megajándékozzák egymást. Ezért sokan akár 50 km-nél is többet utaznak. A vallásokról szóló hírekből tudjuk, a megvilágosodottakat nem lehet felvilágosítani. Kérdés, hogy a látogatással kapcsolatban kinek mit fog mondani a fatvája, már csak azért is, mert a hazaút Magyarországon át is vezethet.
