„Nem a világ vége, ha nem sikerül minden tökéletesen”

Nem reális elvárás magunkkal szemben, hogy néhány hét alatt felül tudjuk írni akár több évtized rutinját az mta.hu-nak interjút adó klinikai gyermek-szakpszichológus és családterapeuta szerint.

A koronavírus miatti korlátozások – az óvodák, iskolák bezárása, a home office munkavégzés, a szabad mozgás beszűkülése, a személyes kapcsolatok mellőzése – váratlanul, alapjaiban változtatta meg az életünket. Mindez nemcsak fizikailag, hanem pszichésen is fokozott terhet ró ránk – mondta az mta.hu-nak adott interjújában Szabó-Balogh Virág klinikai gyermek-szakpszichológus és családterapeuta.

A szakember, aki a Magyar Pszichológiai Társaság díjmentes online tanácsadója is, úgy látja, a jelenlegi helyzet legnagyobb nehézségét az összezártság jelenti; az, hogy a családok a nap 24 órájában együtt vannak és nem számíthatnak külső – intézmények, nagyszülők – segítségre. Tapasztalatai szerint problémát okoz az idő beosztása is, „könnyen kicsúszik a kezünkből az irányítás, és nehéz megteremteni az egyéni időt, és ez a szülőket és a gyermekeket egyaránt megviseli, és sok feszültséggel jár.”

Mint mondta, a kényszerű bezártság időszaka jó lehetőség arra, hogy a korábban jellemző állandó rohanásban kimaradt minőségi együttlétet pótoljuk. Felhívta a figyelmet, hogy önmagában a fizikai együttlét ezt nem teszi meg, minőségi tartalommal kell azt megtölteni. Ehhez szükség van az idő strukturálására. „Legyen meg az ideje a munkának, a takarításnak, a fertőtlenítésnek, azoknak a dolgoknak, amelyeket a családtagok fontosnak tartanak, mert így tudják hatékonyan ellátni a feladataikat.” Ha ez sikerül, akkor tudunk olyan idősávot találni, amikor társasozunk, mesét olvasunk vagy együtt filmet nézünk.

Szabó-Balogh Virág az interjúban segítséget ad a család napi rutinjának kialakításához, amelyhez azonban nem javasol merev ragaszkodást. Mint fogalmazott: fontos, hogy adjunk magunkat időt. „Néhány hét telt el, ennyi idő alatt kellene felülírnunk több év vagy évtized rutinját. Ez nem feltétlen megy ilyen gyorsan. Nem reális elvárás magunkkal szemben, hogy ennyi idő alatt megtaláljuk azt a működési módot, ahogyan most a leghatékonyabban tudunk teljesíteni.” A szakember tanácsa szerint tegyük meg, amit tudunk, de nem jelenti a világ végét, ha nem lesz minden tökéletes. A feszültség kezelését a gyerekek a szüleik viselkedéséből tanulják meg, ezért is fontos, hogy ha pihenőre van szükségünk, tudjuk jelezni, és találjuk meg, mi segít ellazulni, de akár kérjünk segítséget.

A gyerekek könnyen alkalmazkodnak az új és szokatlan helyzetekhez, ha nem nehezedik rájuk a szüleik szorongása, valamint ha azt érzik, biztonságban vannak. Fontos, hogy az érettségüknek és fejlettségüknek megfelelő magyarázatot kapjanak a helyzetre. Válaszoljunk a felmerülő kérdéseikre, érdemes azonban annyit mondani, amennyit tudni szeretnének, ne árasszuk el őket túl sok információval, mert az szorongáshoz vezethet. Kisgyerekeknek esetén ebben segíthetnek a mesék. Fontos, hogy a halált se kezeljük tabuként. A szorongás csökkentésének egyik legjobb módja, ha tájékozódunk, ha tudjuk, mi történik, de fontos, hogy ez megfelelő forrásból történjen és legyen időkerete, ne hálózza be az egész napot. Ügyeljünk arra, hogy amikor híreket, híradót nézünk, hallgatunk, azt a kisgyerek ne hallja, mert szorongáskeltő lehet számára. „Ugyanez igaz a számítógépen megnyitva hagyott hírportálokra is, és az sem szerencsés, ha a szülők a gyermek feje fölött vitatják meg a híreket” – tette hozzá a gyermek-szakpszichológus.

Az online oktatással kapcsolatban a családterapeuta azt mondta, ezzel tovább bővült a szülők „szereprepertoárja”, ami nekik, de a gyerekeknek is megterhelő. Sokat segíthet a szülők rugalmas munkamegosztása. Fontos, hogy a gyerekeknek az érettségüknek és a fejlettségüknek megfelelően felelősségük is legyen a tanulásban, de tudatosítsuk bennük és magunkban is:

A nehézségek okozta szorongásra és a feszültségre vonatkozó kérdésre adott válaszában a szakember kiemelte, nem szabad elfojtani az érzéseinket, hasznos a családtagok tudtára adni, hogy az összezártságban el lehet fáradni, és előfordulhat, hogy elegünk lesz. Fontos ezt az állapotot felismerni és az is, hogy tudjunk róla beszélni. A gyerekek, minél kisebbek, annál nehezebben tudják megfogalmazni, mit éreznek. A viselkedésükben azonban tükröződik, jó, ha a szülő tud ebből olvasni. Bátorítani is kell a gyereket, hogy szabad szólni, ha például azt szeretné, ha az anyukája játsszon vele.

Az összezártság párkapcsolati nehézségeiről szólva Szabó-Balogh Virág olyan külföldi statisztikákra utalt, amelyek szerint a vírushelyzet következtében megugrik a válások száma, de a családon belüli bántalmazás mértéke is. A szakember szerint a legfontosabb a kommunikáció. Jobban járunk, ha egy feszült helyzetben kimondjuk, amit érzünk, mint ha lenyeljük. Krízishelyzetben gyakran egymást hibáztatjuk, de mivel ez komoly lelki sérüléseket okoz, ezt el kellene kerülni. Az énidő mellett a „miidő” lehetőségét is meg kell teremteni. Jó hatású lehet egy séta az erdőben, a mezőn, természetesen a többi embert elkerülve, betartva a jelenlegi kijárási korlátozások szabályait.

A teljes interjú itt olvasható.