Timothy Garton Ash szerint Magyarország immár diktatúra és emiatt az EU-nak határozottan fel kell lépnie az Orbán-kormány ellen, hiszen zsarnokság van uralmon az egyik tagállamban. Az Oxfordi Egyetem professzora hangsúlyozza, hogy Nagy–Britannia a maga demokráciájával kilépett, ellenben a magyar önkényuralom továbbra is tag, noha kihasználta az alkalmat a demokrácia további leépítésére. Ez nem maradhat annyiban.
Az elemző arra is rámutatott, hogy a járvány miatt mindenütt előtérbe került a nemzeti megoldás, ám félni kell a következményektől, ha azok az egészségügyben és a gazdaságban olyan mélyrehatóak lesznek, ahogyan azt gyanítani lehet. Ugyanakkor még az is lehet, hogy a demokrácia megerősödve kerül ki az erőpróbából. A ragály ugyanis fokozza mind az esélyeket, mind a kockázatokat. Nagyon sok függ attól, a németek mennyire mutatnak szolidaritást Dél-Európával. Utóbbi nem érezheti úgy, hogy megint csak cserbenhagyták. Annál is inkább, mivel Berlin jócskán profitál az egységes piacból.
Ugyanakkor az emberek megkérdezhetik, miként lehetséges, hogy a kínai diktatúra, benne a lenini kapitalizmussal, hatékonyabb a Covid-19-cel szemben, mint az USA nagy demokráciája? Szóval kiéleződhet a rendszerek harca. Viszont Amerikában elképzelhető, hogy Donald Trump novemberben belebukik a mostani teljesítményébe, noha az ilyen válságok általában azoknak kedveznek, akik hatalmon vannak. De éppen azt látjuk, hogy ez változik a tengerentúlon.
Ash öt sürgős feladatot lát a világ számára:
reagálni kell az éghajlatváltozásra,
át kell gondolni a neoliberális globalizálódást,
rendezni kell a viszonyt Kínával,
irányítani kell a digitális forradalmat, ideértve a mesterséges intelligenciát
és kézben kell tartani a vírusválság hosszú távú kihatásait.
Ehhez pedig új megközelítés és közmegegyezés szükséges, akárcsak 1945 után. Itt a pillanat, hogy módszeresen végigvegyük, milyen jövőt akarunk. Új modell szükséges a szabad és nyílt társadalmak számára.
Az Európa Tanács emberi jogi biztosa jogsértőnek tartja, hogy a készülő törvény értelmében Magyarországon megtagadnák az elismerést a transz nemű emberektől. Dunja Mijatovics felszólította az Országgyűlést, hogy ne fogadja el a tervezetet, mert az érintetteknek joguk van arra, hogy saját maguk döntsenek arról, melyik nemhez akarnak tartozni. Ez alapvető emberi jog, része az emberi méltóságnak.
Közben több nemzetközi szervezet is sürgeti, hogy az EU tegyen lépéseket a magyar vezetés szándéka ellen. A Human Rights Watch LMBT-ügyekben illetékes igazgatója azt mondta, hogy Orbán a válságot használja fel, mert olyan diszkriminatív jogszabályt akar átnyomni, amely tönkreteszi a transzneműek életét Magyarországon. Hozzátette, hogy ilyet tipikusan autokraták csinálnak. A leggyengébbeket támadják, hogy megerősítsék hatalmukat.
A Stonewall elnevezésű szervezet arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyaroknál veszélyben vannak az emberi jogok. És ha egy adott országban ez a helyzet, az kihat a többi államra is.
Jelen állás szerint az EU-nak nincs sok lehetősége, hogy érdemben tiltakozzon az Orbán Viktornak adott kvázi teljhatalom miatt, és úgy tűnik, hogy nincs is kedve kötelezettségszegési eljárást indítani Magyarország ellen a vírusválság kellős közepén. Így látja a helyzetet a lap közép-európai tudósítója, aki telefonon válaszolt az olvasók kérdéseire. Amióta megszületett a felhatalmazási törvény, a kormányfő olyan rendeleteket hagyott jóvá, amelyek például gyengítik az ellenzéki pártok anyagi helyzetét, noha ennek semmi köze a járványhoz. Ugyanakkor több miniszter is arról beszélt, hogy bizonyos intézkedések a rendkívüli állapot lefújása után is érvényben maradnak. Orbán mellesleg azzal veri vissza a hazai és nemzetközi bírálatokat, hogy visszaadja a különleges jogosítványokat, amint vége a bajnak.
Joschka Fischer úgy gondolja, hogy a vírust csakis közös erővel lehet legyőzni, a fertőzés nem válogat demokratikus és autoriter rendszerek között. Így a kérdés, hogy miként lehet hasonló válságokat megelőzni a jövőben, és erre a válasz az, hogy kizárólag összefogással. A volt német zöldpárti külügyminiszter úgy ítéli meg, hogy olyan nemzetközi rendszer alakul ki napjainkban, amely nem elsősorban a nemzetállamokra fog támaszkodni. Hiszen olyan fenyegetésekkel kell szembenézni, amelyek messze meghaladják az egyes kormányok kompetenciáját. Ezek ellen védekezni nem lehet hazai keretekben. Ám ha nem ez történik, akkor fejest ugrunk a következő válságba.
A magyar származású politikus, akinek családját a háború után telepítették ki, kifejti, hogy a ragály során az Egyesült Államok feladta helyét a világban, de szerepét nem tudja átvenni sem Kína, amely számára még nagyon távoli álom a vezető pozíció, sem pedig Európa, mert annak egyszerűen túl nagy volna ez a kalap. Döntőnek ígérkezik, hogy mit hoz a novemberi amerikai választás. Remélhetőleg utána Washington visszatér a korábbi útra. Fischer ugyanakkor nem hiszi, hogy eljött volna a tekintélyelvű rendszerek ideje. A demokráciák ugyanis mindenütt gyorsan és átláthatóan reagáltak a kórokozóra, és az átláthatóság döntő.
„Macron, a magányos európai” címmel az amerikai Brookings Intézet egyik kutatója arról ír, hogy a francia elnök már korábban felvetette: a földrész számára közeleg az igazság pillanata, ám most el is jött, villámgyorsan és megrázó módon, sok ezer halottat követelve. Csak éppen a szövetségesekről lepergett, amit a politikus már akkor sürgetett, hogy ti. legyen szorosabb az együttműködés az EU-ban. Mert ha nem, az unió egyszerűen eltűnhet a színről, így szétverheti a vírus.
Ennek érdekében az államfő megpróbált közvetíteni, de felsült. Többször is kérte Orbán Viktort, hogy az tartsa be a demokratikus normákat, de mindhiába. Csak annyi történt, hogy a magyar vezető szamárfület mutatott neki, mert tudja, hogy számíthat Lengyelországra, így nem fog kevesebb pénzt kapni Brüsszeltől. Ez a két állam erősen tart a tekintélyelvű rendszer felé, elutasítja a sajtó és a bíróságok függetlenségét, szakít az európai szövetségesekkel. Ugyanakkor visszaverte, hogy a Nyugat büntetésképpen sok milliárd eurót vonjon meg tőlük.
Macron igyekezett közbenjárni az észak-déli viszályban is, de szintén eredménytelenül. Sőt terve, hogy az átfogó politikai szövetség védje meg a kontinens 450 millió lakóját, távolabbinak tűnik, mint idáig bármikor. Ismét felszínre kerültek a régi törésvonalak, de a francia elnök azért még nem adta fel. Viszont ha nem sikerül megoldani az ellentéteket, akkor az a populista nacionalisták kezére játszik, mind az olaszoknál, mind a spanyoloknál. De még ha csillapodik is a járvány, a földrész számára akkor is még évekbe telik, amíg túljut a gazdaságot kómába taszító korlátozások hatásain. Történelmi tragédia volna, ha a sikertörténetnek számító EU megszűnne létezni a leggazdagabb tagok szűk, önző érdekei miatt. Pont akkor, amikor a franciákat emberemlékezet óta a legeurópapártibb politikus vezeti.
Nem kérdés, hogy a demokrácia a mostani járvány egyik áldozata lehet, de meg kell menteni, ez is része a gyógyulásnak. Erre hívja fel a figyelmet egy brit konzervatív, illetve munkáspárti képviselő. A közös cikkben Richard Graham és Rushanara Ali kifejti: elsősorban a nőket és a társadalom peremén mozgó csoportokat fenyegeti veszély, ha a világ megengedi, hogy nekilóduljon a tekintélyelvűség. Magyarországot hozzák fel az egyik példának arra, hogy a vezetők nem haboznak a vírus ellen küzdelem címén egészen más célokat becserkészni.
A különleges intézkedések sokszor meghatározott időre szólnak és a parlamenti felügyelet is csak átmenetileg gyengül meg, ám ez csupán a kályha bizonyos hatalmak számára, hogy elinduljanak és lényegesen változtassanak az erőviszonyokon és az alkotmányon. A ragály igen rosszkor ütött be. A liberális demokráciák már eddig is védekezésre kényszerülnek. De meg kell mutatni, hogy a jogállam működik, és hogy az alapjául szolgáló elvek minden nemzet számára kívánatosak.
A mostani nehézségek ösztönzik a gyors és központosított döntéshozatalt, ami az autokrácia támasza. Kína igyekszik bizonyítani a demokratikus világnak, hogy az egypártrendszer megbirkózik a krízissel. Ahol még nem erősek a jogállami gyökerek, ott az erős kormányzás vélt igénye könnyen autokráciához vezethet. Ezért támogatni kell azokat a rendszereket, amelyek úgy gondolják, hogy a hatalmat a népnek kell gyakorolnia a szavazófülkékben. Merthogy sértetlenül kell kikerülniük a jelenlegi megpróbáltatásokból. Nem szabad továbbá, hogy a rövidebbet húzzák a nők, az etnikai és vallási kisebbségek, a fogyatékosok, a családon belüli erőszak áldozatai.
A demokratikus korlátok fontosak, mert ha állandósulnak a különleges jogkörök, akkor hamarosan büntetlen marad a korrupció és a jogsértés. Senki sem védi meg a civil jogokat, viszont fenyegetéssé válnak a biztonsági erők mindenki számára, aki a kormány ellenfelének számít. Ha az egészségügy normálisan működik, akkor a tájékoztatásnak követhetőnek kell lennie. Az orvosi ellátás csak akkor lehet mindenki számára egyforma, ha a hatalom hatékonyan és demokratikusan ténykedik. Ez pedig azt jelenti, hogy a parlament, a pártok, a civil társadalom és a sajtó felügyeli. Mindenhol. Ehhez szerintük négy dologra kell összpontosítani:
lehetővé kell tenni, hogy a törvényhozások mindenütt a lehető legjobban tudják végezni a munkájukat, a kormányoknak számot kell adniuk arról, amit csinálnak,
nagyon oda kell figyelni a nők helyzetére, hiszen rájuk különleges teher hárul a vírus miatt a családok ellátásában, ugyanakkor félő, hogy diszkrimináció éri őket, akárcsak a fogyatékosokat és az LMBT-közösség tagjait,
a különleges állapot azzal fenyeget, hogy rámennek a civil jogok, ideértve a magánélet védelmét. Hiszen a kormány elektronikus eszközökkel fokozottan figyeli az embereket,
és ha valahol most tartanak választást, nagyon ügyelni kell, nehogy az különleges politikai érdekeket szolgáljon.
Nagyon fontos a bajok legyűréséhez az átláthatóság, a hatalom elszámoltathatósága, a nemek egyenlősége és a sajtószabadság. A világban kialakult kölcsönös függőség folytán a nemzetközi közösségnek együtt kell működnie, éspedig nem csupán a vírus felszámolására a fejlődő államokban, hanem annak a demokráciának a támogatására, amelytől az egészséges emberek és gazdaságok függnek.
A vezércikk úgy látja, hogy a gazdasági gondok megnyesegetik Putyin szárnyait, így az orosz vezető belátható időn belül aligha vállalkozik újabb külföldi területfoglalásra, bár nem köt békét Ukrajnában, mert évek óta az a kaland áll külpolitikájának középpontjában. Mindazonáltal mindig is eltúlozták, hogy milyen mesteri taktikus. Példa rá, hogy katasztrofálisan időzítette például a mostani olajárvitát Szaúd-Arábiával, hiszen akkor már a koronavírus mindenütt visszavetette a keresletet. Majd Oroszország is kifeküdt a járvány miatt. Olyannyira, hogy az elnök kénytelen volt elhalasztani a népszavazást saját hatalmának bebetonozásáról.
Az államfő elismerte, hogy nagyobb gazdasági válság fenyegeti az országot, mint 2009-ben. A Valutaalap 5,5 százalékos visszaesést jósol az oroszoknak. A költségvetés hiánya nagyobb lehet az orosz jegybank által jósolt 6 százaléknál. Ugyanakkor a kormány – a fejlett államokhoz képest – csak igen keveset szán a válság következményeinek enyhítésére, de javarészt azt sem közvetlen segélyek formájában. Milliók veszíthetik el állásukat, a lakosság kétharmadának nincs semmilyen megtakarítása, így hatalmas szenvedés közeleg.
Most kerül fény arra, hogy évek óta nem költenek eleget az egészségügyre, de Putyin népszerűsége más okokból is csökken. Mégsem valószínű, hogy a tiltakozások megrendítenék a politikus jövőjét. Az oroszok át szokták vészelni még a legkeményebb megpróbáltatásokat is. Az elnök azért akar változtatni a játékszabályokon a 2024 utáni időszakra, hogy csökkentse annak az elitnek a mozgásterét, amely hatalmon tartja. Ám az oligarchák és a biztonsági szolgálatok, amelyek biztosítékot látnak benne, éberen figyelik, nem rendül-e meg a befolyása.
