Sokan emlékezhetnek a rádióújság lapozgatására, az izgatott karikázgatásra, amivel bejelölték, mely műsorokat fogják megnézni, meghallgatni. Van, aki ma is ilyen sillabusszal ül televízió elé. A jelölgetés elmaradt, de az elmúlt hetek alatt megismerve a csatornák napközben látható műsorrendjét, e sorok írója is némi tervezéssel kezdett tévézni a magyarországi veszélyhelyzet 48. napján.
Így kezdődhetett a nap reggel 6.05-kor az M5-tel, ahol a Szemtől szemben Melocco Miklóssal című, 27 évvel ezelőtt készült beszélgetés volt látható. A szobrászművész akkoriban Széchenyi István szobrát készítette, de erről igen keveset tudhattunk meg, a műsor nagy részét inkább a magyarsághoz, a magyar történelemhez való viszonyról, ideológiákról, lágy diktatúráról és rendszerváltásról kialakított véleménye foglalta el. Megtudhattuk, hogy Melocco Miklós szerint csúnya nőből több van, mint szép, és azt is, hogy szerinte Sztálin rosszabb volt, mint Hitler. Dankó Dalma kevés személyes kérdésére történelmi távlatú válaszokat kaptunk, az élő beszélgetéshez képest túl szabatos, utólag bevágottnak tűnő felvetések kinyilatkoztatásokat inkább tettek lehetővé, mint spontán gondolatokat.
Mit lehet felelni a „Milyen az ön szerepe az ideológiamentes társadalomban?”, vagy az „Ön szerint létezik kulturális válság? kérdésre? Ahogy lehetetlen megválaszolni azt is, hogy miért az akkori slágert, Emir Kusturica Arizonai álmodozók című filmjének Goran Bregovic szerezte zenéjét választották aláfestésül, hiszen a műsor hangulatától, a főszereplőtől szinte semmi sem állt távolabb, mint az amerikai álmok szürreális megjelenítése. Különös értelmet nyert viszont utólag Dankó Dalma 1993-ban elhangzott felvetése: „Ön egy kegyeleti szobrász”. Abban az évben halt meg Antall József miniszterelnök, akinek síremlékét Melocco Miklós készítette.
Délután 1 és 3 között két homlokegyenest ellentétes világba láthatott bele a néző. A Duna TV-n sugárzott, Mundiya Kepanga - Az erdő hangja című 2017-es francia dokumentumfilmben egy Pápua Új Guineában élő szakács mesélt természetről, ember és természet kapcsolatáról. A Huli törzs vezetője járja a világot, hogy elmondja, mekkora veszélyben vannak az erdeink. Felszólalt francia politikusok előtt, fejdíszét Franciaországnak adományozta – kevés szebb képet lehetett látni, mint a hatalmas dobozt, amelyet két férfi cipelt, háttérben az Eiffel toronnyal.
„Mialatt önök ezt a filmet nézik, 150 óriásfa dől ki az országomban” - szólt a mondat, amelyet történetek követtek illegálisan foglalkoztatott vendégmunkásokról, a közösséget megkerülve aláírt szerződésről, és arról, hogy „saját vérünk vezeti a fűrészt és irányítja a buldózereket”. A felnőtté avatás szertartásáról éppúgy tudott derűsen mesélni, ahogy a kizsákmányolás valóságáról. Utolsó mondata végképp elbizonytalanított: „Bocsássanak meg ha sokat locsogtam, azt hiszem zavarban voltam kissé.” Ha valakinek, hát nem neki, hanem nekünk, a nyugati civilizációban élőknek van miért zavarban lennünk.
Míg a Pápua Új Guineában készült filmben negatív kontextusban jelent meg a profit, az RTL Klub Cápák között című üzleti show-műsora a kreativitást dicséri, miközben haszonról, befektetésről, befektető kereséséről szól. Vállalkozók kapnak néhány percet ötletük eladására, sikeres üzletemberek pedig annak megvalósíthatóságáról, újszerűségéről mondanak véleményt, és vállalnak pénzügyi kockázatot, ha befektetnek egyikbe-másikba. Felvetődik, hogy mennyire hitelesek a divatmárkával jelentkező Nati és az őt megríkató Moldován András pillanatai, de itt úgysem a valódi érzelmek a fontosak.
Az elmúlt tíz évvel a hátunk mögött szinte már nem is meglepő, mégis rögzítendő: a keddi nap legközszolgálatibb műsorát kereskedelmi csatorna, az RTL Klub produkálta. Az Isten veled, Magyarország! egy-egy Hollandiába, Egyesült Államokba és Görögországba kivándorló család történetét mutatta be. Kiderült, hogy a zöldkártya lottón nyert bevándorló vízum hogyan visz egy négy tagú családot Kulcsról Atlantába; hogyan nyit ajándékboltot Korfun a budapesti pár, miután egyikük szilveszterkor azt mondta: Húzzunk el innen!; és hogyan vált a tévés műsorvezető adminisztrátori munkára Maastrichtban. És az is, hogy a visszatérésen egyikük sem gondolkodik.
Nem mélyinterjúk készültek, „csak” hétköznapi beszélgetések egyre hétköznapibbnak számító, mégis érdekes történetekről. A felvételek készültekor még nem volt járvány – hívták fel a figyelmet a műsor elején, és megfogalmazódott a remény: visszanyerjük a szabad utazás lehetőségét. Így aztán - amennyire előre látható a jövő -, a harmadik után készülhet a műsor következő évada is. Kivándorló lesz még bőven.
