Impresszió, a felkelő nap - ez a címe annak az 1872-ben festett képének, aminek nyomán magát az impresszionizmust is elnevezték. (A kritikus Louis Leroy írta így le először az impresszionizmust – más kérdés, hogy ő még lekicsinylően akarta leírni ezzel az irányzat követőit.) A festmény a franciaországi Le Harve kikötőjében készült, pontosabban azt ábrázolta, mert nem a formai hűsége, hanem Monet laza ecsetvonásai, a fények, árnyékok játéka és a középpontban, narancsszínben derengő, hajnali felkelő nap volt a fontos – a hogyan. A híressé vált kép az 1874-es, első impresszionista kiállításon is helyet kapott, és bár a párizsi kritikusok sem az elnevezést, sem a megközelítést nem fogadták túl jól, a mozgalom hamarosan népszerűvé vált, követői lettek az irodalomban és a zenében is.
Claude Monet. A francia impresszionizmus úttörője szerette a természetet és a gyönyörű városokat, nagyra tartotta az építészetet, és meglepő állandósággal foglalkoztatta a levegő színe, a pára és a köd. (Ahogy ezt majd londoni képein is láthatjuk később.) Mivel nevük és művészetük hasonlósága miatt gyakran keverik össze Edouard Manet-val, rögtön különböztessük is meg a kilenc évvel idősebb elődjétől, aki a múlt hagyományait azért jobban tiszteletben tartotta, és még az impresszionizmus befutása előtt meghalt. (Egy anekdota szerint, amikor Manet és Monet először találkozott utóbbi egy festménye előtt, Manet felkiáltott: - Ki az a csirkefogó, aki a nevemet és művemet utánozza? De a valóság alighanem prózaibb volt a későbbi barátok között.)
Párizs
Monet Párizsban született 1841 májusában. A család 1845-ben a normandiai Le Havre-ba költözött és bár édesapja azt akarta, hogy a családi élelmiszerboltban dolgozzon, Claude Monet festő akart lenni. Már Le Havre-ban is ismert lett szén karikatúráival, és itt találkozott első festő mentoraival is. 1857-ben, 16 évesen, édesanyja halála után költözött fel Párizsban, ahol a Louvre-ba járva tanulmányozta és másolta is a korábbi mestereket.
De másoltak itt mások is a régi nagy mesterektől: első párizsi éveiben így ismerkedett meg többek között Camille Pissarróval, később Renoirral vagy Alfred Sisley-vel. A fiatalok új megoldásokat kerestek a festészetben, a szabad teret és az élénk fényhatásokat részesítve előnyben, a fontainebleu-i erdőbe jártak ki tájképet festeni. Később ez, a levegő és a fény jelenségeinek újszerű festői megközelítése vált az impresszionizmus fő jellemzőjévé.
Párizs művészeti életét viszont akkoriban még az akadémikus festészetet preferáló Szalon kiállításai határozták meg, a Szalon pedig visszautasította a rendhagyó képeket. Így, afféle anti-Szalonként jött a Visszautasítottak Szalonja, a Szalonból kimaradt művészek fóruma. Monet ugyan az impresszionisták egyik vezére volt, sikerét mégis egy olyan képe hozta meg, amit a Szalon befogadott: Camille, vagy A zöldruhás nő című képe 1866-ban. (Modellje későbbi felesége, Camille Doncieux volt. Évek múlva, miután második fiuk megszületett, Camille 32 éves korában belehalt a rákba. Monet második felesége, Alice, a hatgyermekes özvegy viszont élete végéig féltékeny volt Monet első feleségére.)
De Monet első jelentős képei ezzel párhuzamosan születtek, így az 1866-os Reggeli a szabadban, amelyen a még anyagszerűbb, realista ábrázolás együtt van jelen az érzékenyen kezelt fényekkel. Monet párizsi képein a levegő szinte vibrál a napfényben, ami beragyogja a várost. Ezután Renoirral a Szajnát is sokszor megfestették, a víz állandó napfényes reflexióit, a színes árnyékok mozgalmasságát. (Monet egyszer öngyilkossági kísérletéhez is a Szajnát választotta: kiállítási kudarcai és családja rossz anyagi helyzete miatt 1868-ban mély depresszióba esett és az egyik hídról a folyóba ugrott. Szerencsére túlélte - később számos festményén örökítette meg azt a bizonyos helyet.)
London
"A köd nélkül London nem lenne gyönyörű" - mondta Monet és erre számtalan festménye a példa. Először 1871-ben, a francia-porosz háború kitörése után menekült Angliába barátjával, Pissarróval, ahol egyszerre fedezte fel magának a japán fametszeteket és William Turner művészetét illetve az angol köd formaalkotó hatását. Képeit azonban a Királyi Akadémia sem fogadta be, így tovább vándorolt Hollandiába, ahol 25 képet festett az Amszterdam melletti Zaandamban. Onnan visszatért Franciaországba. aztán Angliába – pontosabban Londonba - később háromszor is. Ahol három kitüntetett témája volt: a Waterloo illetve a Charing Cross Railway híd és a Parlament háza – természetesen mindhárom a párálló, ködlő Temzével. 1899 ősze és 1901 tavasza között például a londoni Parlament épületéről készített egy sor festményt szinte mindig azonos nézőpontból. Először a Savoy Hotel ötödik és hatodik emeleti ablakait használta, a február 23-i köd és napfelkelte például annyira megragadta, hogy párhuzamosan egyszerre öt vásznon dolgozott. Délutánonként viszont a Szent Thomas Kórházból (, a járvány idején itt kezelték Boris Johnson angol miniszterelnököt) követte a Parlamentre eső fényeket: a kép mindig azonos, néha az épület is alig látható, csak a szín, a fény és a sűrűsödő esti köd változik. Monet csaknem száz vásznat készített Londonban, majd ezeket akkori otthoni műtermében, Giverny-ben tökéletesítette.
Argenteuil
Miután a menekülésből 1871 őszén visszatért Franciaországba, közel Párizshoz, egy Szajna melletti faluba költözött. Monet háza ma a Karl-Marxról levezetett sugárút 21. alatt található.) Argenteuil a vitorlázók és evezősök kedvence volt, 1878-ig Monet is számtalan vitorlást festett meg az itteni kikötőben. Sokak szerint argenteuil-i időszaka esik egybe művészetének kiteljesedésével Itt festette néhány legismertebb művét, többek között a már említett, a mozgalomnak nevet adó Impresszió, a felkelő nap című képet is. lett, stílusuk a lég rebbenő változásaival. Jellemző ez Monet sorozataira is, amelyeket azonos témákról, különböző napszakban, de mindig más fényviszonyok mellett festett meg. Az első ilyen a párizsi Saint-Lazare pályaudvarról készült. De Monet Renoir egyik festményének főszereplője is lett, amikor barátja meglátogatta. Miközben Monet a kertjének virágjait festette, Renoir úgy döntött, hogy megörökíti barátját kedvenc időtöltése közben. (Monet Fest a Kertjében Argenteuil-ben)
Az argenteuil-i kertek, téli és folyóparti tájak ma a világ legnagyobb múzeumaiban láthatók a párizsi Louvre-tól a berlini Alte Nationalgalerie-n át a New York-i MOMA-ig – vagy éppen a Metropolitanig.
Giverny
Az 1880-as –90-es években indulnak tehát Monet sorozatképei - az első ilyen a Kazlak-sorozat, amit aztán később követnek a Nyárfák, a Szajna reggel és a Roueni katedrális. (Rouen északnyugat felé nem volt messze Giverny-től, ahová Monet 1883-ban költözött.) Ennek az 1890-92-es sorozatnak a képein szinte mellékessé válik a katedrális és a gótikus kőcsipkék, mindent a levegő és a fény változása foglal el - reggel, délben, délután és este.
Az impresszionista csoport a 1880-as években felbomlott, de Monet-nak éppen ezek az évek hozták meg az elismerést - az anyagit is. 1889-ben például már Rodin-nel állítottak ki közösen és óriási sikerrel.
Velence
Monet 68 éves volt, amikor felfedezte Velencét. 1883 és 1908 között több hosszabb utat tett mediterrán tájakon, de Angliában is ekkor készítette a már említett sorozatait. Egy angol barátja, Mary Hunter beszélte rá a velencei utazásra, ahol feleségével a Grand Canal egyik palotájában lakhatott.
" Túl szép ahhoz, hogy festeni lehessen! – jegyezte fel elragadtatását az egyik családtag, pedig amikor Monet 1908-ban Velencébe látogatott, nem tervezett munkát. Eleinte csak vázlatot készített - ezeket mind hazaérve fejezte be -, októberre aztán megérkeztek a festőanyagai és a velencei ősz is számára megfelelő fényeket produkált.
Minden nap szoros menetrend szerint haladt: 8 órától az első motívum, a San Giorgio Maggiore temploma volt a szemközti Szent Márk tér felé nézve, tíztől mindez már fordítva, azaz a San Giorgio sziget a híres, Palladio által tervezett templommal a Szent Márk térről nézve. Ebéd után a Palazzo Barbaro lépcsőin dolgozott, aztán a nap végén a naplementét gyakran egy gondolából figyelte meg, és a rajzolást, festést sokszor még a szálloda ablakából sem hagyta abba. Az 1912-es San Giorgio Maggiore alkonyatkor egyik legnépszerűbb festménye lett, pedig ekkor már megromlott szemmel tudta csak megfigyelni Velence csatornáit és műemlék épületeit.
Giverny
A kis normandiai halászfalu Giverny, ahová az öreg Monet visszavonult. A Kazlak-sorozat végre megérdemelt anyagi sikert is hozott, megvásárolt egy birtokot, amit tele ültetett növényekkel, virágokkal, amik aztán festményei témái lehetnek. 1893-ban megvette az otthona melletti földdarabot is, ahol japán stílusú kertet alakított ki. A vízililiomokat Dél-Amerikából és Egyiptomból hozatta, amikor pedig a helyi tanács arra kötelezte, hogy irtsa ki az egzotikus vízi virágokat, Monet egyszerűen nem vett tudomást a felszólításról.
És jól tette. Mert méltán legismertebb sorozata a Tavirózsák (vagy Vízililiomok) lett - legalább 250 olajképet festett meg főszerepben ezekkel a virágokkal. Életének utolsó 30 évében ez vált fő tematikájává, ugyanakkor mindezt már csak a szürkehályogtól szenvedve tehette meg: többé már nem ugyanúgy látta a színeket. A vörösek fakóvá váltak számára, a rózsaszínek unalmassá, a köztes színek és alsó árnyalatok pedig szinte láthatatlanná - festményei ezt követően vöröses árnyalatot öltöttek. A művészettörténészeknek pedig új témát adott azzal, hogy vajon a megváltozott látása miként befolyásolhatta a festményeit: tudatosan stílust váltott vagy csak a látása romlott meg? 1923-ban csak abba egyezett bele, hogy a jobb szeméről a hályogot sebészeti úton távolítsák el. Jogilag ekkor már vaknak számított, de ő egy kivételes festő volt: kissé ugyan elmosódottabban, de ecsetvonásainak helyét gondosan megjegyezve dolgozott tovább.
A kaliforniai Stanford Egyetem kutatói összehasonlították korai és kései vízililiom képeit és azt állapították meg, hogy Monet nem a színekkel kísérletezett, nem az absztrakcióba jobban hajló műveket próbált alkotni, hanem egyszerűen már nem látta rendesen a világot.
Végül azért levettem Monet albumomat is a polcról és összeszámoltam: az illusztrációként használt 66 képen a világ 38 különböző múzeuma osztozik Párizstól Japánig és New Yorktól Hannoverig. És köztük ott van a Szépművészet Múzeum is.
