Forgács Iván: A média-ember

A járványhelyzet váratlanul közelebb hozta egymáshoz a televíziós és a netes megjelenési formákat.

Kényszerű karanténlétünk új ikont hozott létre az audiovizuális kultúrában: a számítógépe képernyője előtt ülő, szkájpoló embert. Mindennapjainkban persze régóta tudunk róla, de alkalmi jelenség volt: a telefonbeszélgetés korszerű formája. A távkapcsolatokban, távszerelmekben már sok különlegességet árult el magáról, de maradt a privát szférában. Képi sajátosságait a vloggerek kezdték használni, ám csak jobb híján. Felvételeiket igyekeztek minél jobb videókamerákkal készíteni, amikor csak tehették, kimozdultak a beszélő fejes formából, bevágásokkal, inzertekkel tarkították megszólalásaikat. Ez hagyományos, komponált műsorhelyzet, új technikai eszközzel. Aki azonban mostanában lép kapcsolatba velünk képernyőkön, teljesen más entitást képvisel. Ő a média-ember. Nem pótlék, nem szerepelni akar. Egyszerűen így jelenik meg számunkra a világban.

Nem egyszerű családtag, barát, szerelmi partner. Most ő a tanárunk is. Aki sokszor zavarban van, hátra-hátrapillant a táblára, ami nincs, aztán papírokat mutogat rajzokkal, képletekkel, vagy látványosabb prezentációkkal próbálkozik. Ő a pszichológusunk, többet mosolyog, mert örül, hogy lát és hall minket. Ő a fitnesz edzőnk, pattog, vezényel, mutatja a gyakorlatokat, mint Béres Alexandra. És ő minden kollégánk, főnökünk, üzleti partnerünk.

Szinte töprengeni se volt idő azon, mit kezd ezzel a hagyományos média. A kereskedelmi csatornák azonnal reagáltak. A TV2 #maradjotthon és az RTL Maradj haza magadnak! reality-je még nem önállósítja a média-embert, hanem születésének körülményeire, a karanténéletre fókuszál. A Made in Karantén tehetségkutatóban (RTL) már a skype-figura versenyez videókkal, majd elindult, szintén az RTL-en, a Segítség! Itthon vagyok „sitcom”, amelyben ő minden szereplő. (A három utóbbi produkciót lapunk április 22-i számában Tölgyesi Gábor értékelte behatóan.)

Persze az igazi kérdés az volt, hogyan befolyásolja a jelenség a hírcsatornák közéleti-politikai beszélgető- és vitaműsorait. Készítőik érthetően tartottak attól, hogy zavaró minőségromlást okoz, technikai döcögést, vizuális törést. Meg hát lehet-e életszerűen, koncentráltan társalogni egy skype-fejjel? A nézőkkel szembeni adósságérzés máig tart. Sváby András a legutóbbi Heti Naplóban teljes blokkot szentelt az ATV redukált munkakörülményeinek. Most ez nincs, az nincs, mert nem lehet, üres folyosók, kevés munkatárs a munkafázisokban, probléma még a sminkelés is. Megy így is valahogy, mert erőfeszítünk, de azért bocsi.

Nos, nem kell magyarázkodni. A kényszermegoldások rengeteg pozitív hatást eredményeztek. Az Egyenes beszéd például kifejezetten színesebb, dinamikusabb lett tőlük. A stúdióba érkező alany ösztönösen szereplésre készül, rendesen felöltözik, ügyel a frizurájára, sminket kap. A beszélgetés alatt próbálja legmegnyerőbb formáját hozni. Ezzel szemben a média-ember otthonos, közvetlen. Még benne csücsül lakása, hivatala közegében, ami új vizuális információkat ad róla. Önmagát adja, mert önmagára van utalva. Nem segíti semmilyen technika. Ellenkezőleg. Arra kell számítania, hogy a webkamera eltorzítja a fejét, szaggatott lesz a megszólalása, elcsúszik a hang a képtől. Egyetlen lehetősége, hogy jól beszéljen, jókat mondjon. Különben nevetségessé válhat.

Mindez jólesően demokratikus hangulatot teremt. A média-ember politikus, közéleti isten egyenlő velünk. A műsorvezető pedig akaratlanul fölébe kerekedik, amit szintén élvezünk. Mert ő van vizuálisan és technikailag biztosabb helyzetben. De a lényeg: kevésbé tudnak egymás szavába vágni. Így aztán amiről van idejük beszélgetni, azt tartalmasabban járják körül. Külön csemege, amikor az egyik vendég benn van a stúdióban, vitapartnere pedig média-ember. Milyen eleven lett így például Ujhelyi István és Deutsch Tamás párbaja az EU-s támogatásokról. Az MSZP politikusa már majdnem felállt a stúdióban, hogy nekimenjen – egy képnek. És a technikai bakik is adhatnak pluszt. Egy alkalommal a netes Vadai Ágnessel megszakadt a stúdió kapcsolata. A vehemens stílusú képviselőnő így aztán teljesen felpörögve bírálta a kormányt. Nem lehetett közölni vele, hogy vége, lejárt az idő. Mondta, mondta, szabatosan, sisteregve, egyre inkább robbanásig hevülve. Őszinte indulat volt, nem kötelező politikusi szentbeszéd.

Netes műsorokat is új tónusokkal gazdagít a média-ember. Gulyás Márton Partizán Társalgója skype formában tartalmasabb, koncentráltabb, mint korábban, a tévés tóksók keretei között. Egy másik beszélgetése pedig otthoni, könyves környezetében elkapott egy nem narcisztikusan kinyilatkoztató, hanem kedélyesen töprengő Tamás Gáspár Miklóst. Péterfi Judit új műsorát bisztróba tervezte, ám egyelőre csak skype partnerekre emelheti poharát. Így viszont meg tudott mutatni egy hivatalában ülő, kedvetlen, elgyötört Karácsony Gergelyt, aki (előre jelzett) fontos megbeszélése miatt ki is lépett a műsorból.

A járványhelyzet váratlanul közelebb hozta egymáshoz a televíziós és a netes megjelenési formákat. Egységes médiateret teremtve, amely még bizonyára rengeteg új, korszerű játéklehetőséget rejteget. Érdemes lenne tudatosan folytatni a lehetőségek kiaknázását.