Lényegesen csökkent azok száma, akik puszta heccből telefonálnak, viszont megnőtt azoké, akik valódi problémáik megoldásához kérnek segítséget – vonta meg az eddigi járványidőszak mérlegét Dudás Erika, a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségének (LESZ) szakmai alelnöke.
A LESZ ötszáz önkéntessel és 17 tagszolgálattal működik. Napszaktól függően egy időben 8-12 önkéntes várja a hívásokat, de most ez is kevés volt: sokan panaszkodtak, hogy hosszú ideig foglalt a vonal. A szövetség ezért nemrég új (szintén ingyenes) telefonszámot állított szolgálatba.
Dudás Erika közlése szerint tavaly és tavalyelőtt évi 200 ezer, havi bontásban tehát átlagosan közel 17 ezer hívást fogadtak. A vírusjárvány hónapjaiban, márciusban és áprilisban ez a szám hasonlóan, 15-20 ezer között mozgott. Az igazán drasztikus változás az, hogy a kamu hecchívások aránya, amely korábban a 60 százalékot is elérte, jelentősen visszaesett.
Az önkéntesek egy-egy telefonálóval jellemzően 15-20 percet, bonyolultabb esetekben azonban akár egy órát is foglalkoznak – mondta az alelnök. A járvánnyal összefüggésbe hozható „vírushívások” már február végén megjelentek. Az emberek ekkor még főleg az óvintézkedésekről kértek felvilágosítást, arról, hogy mire kell különösen vigyázniuk. Aztán egyre nőtt azok száma, akik a járványhelyzetből adódó lelki, anyagi és más magánéleti problémáik miatt jelentkeztek: áprilisban már minden második hívás ilyen volt.
A telefonálók legnagyobb csoportja a 45-60 év közötti korosztályhoz tartozik, de ugyanígy jelentős a 60 felettiek és a 45 alattiak aránya is. Férfiak és nők között nincs nagy különbség, a nemek aránya nagyjából megegyezik. Az önkéntesek nem kérnek adatot a telefonáló vagyoni helyzetéről, de a beszélgetés során sok esetben kiderül, milyen anyagi háttérrel rendelkezik az illető. Dudás Erika szerint kijelenthető: minden társadalmi rétegből szép számmal érkeznek segítséget kérő hívások.
A szövetségnél szigorúan veszik az anonimitást, konkrét esetekről ezért az alelnök nem adhatott tájékoztatást. Általánosságban elmondta, hogy a telefonálók egy részében szorongást, aggodalmat vált ki a járványveszély, amelyet befolyásolhatatlan helyzetként élnek meg: az önkéntesek ilyenkor a szokásos feszültségoldó technikákat alkalmazzák. Az idősebbek számára az izoláltság okoz gondot, ebből fakadóan főként az, hogy nem tudnak találkozni a családjukkal, az unokáikkal. Az összezártság a pártkapcsolatokban meglévő konfliktusokat is felerősíti, megint mások a munkahelyük elvesztése – vagy az attól való félelem – miatt telefonálnak.
Jelentkeztek olyanok is, akik hatóságilag elrendelt karanténban vannak, valamint olyanok, akiknek ismerőse, hozzátartozója elkapta a koronavírust, és otthon lábadozik, vagy kórházban ápolják. Dudás Erika különösen szívszorító példaként említette azokat a telefonálókat, akiknek a gyász megélését a járványügyi intézkedések még nehezebbé teszik.
